Kedélyesség a parlamentben

„A szénbányák államosításáról vitáztak a parlamentben, amikor Brunszvik István kisgazdapárti (kg) képviselő patetikusan »a Ház színe előtt« akart visszautasítani… egy felvetést. A teremben csak néhányan lézengtek, a 225 fős kisgazdafrakcióból hárman voltak jelen. Sulyok Dezső magyar szabadság párti (msz) képviselő szarkasztikusan kijavította a szónokot: »A Ház távollétében!«

A »baloldal« nagy közbeszólója Marosán György szociáldemokrata (szd) képviselő volt. Egy éles szócsata után Pászthory István szabadságpárti (szp) képviselő így vágott vissza: »Uraim és Marosán!« Jogosan, mert Marosán fog mámorosan üvölteni Slachta Margit, az éppen százéves magyar parlament első női képviselője felé: »Vonulj kolostorba, Ophelia!« Amikor Halter Béla (szp) pártja nevében bejelentette, hogy megszavazzák a javaslatot, Jusztusz Pál (szd) gúnyosan megjegyezte, hogy szerencsére van, aki a bányászokat védi. Sulyok megint közbeszólt: »Nem tetszik önöknek, hogy más is tud énekelni?« Erre Révész Ferenc (szd): »De nagyon hamisan!« Sulyok: »Azt hiszem, a füle rossz önnek, azért hall rosszul!« Aztán sokatmondóan: »Rosszul áll a füle!« Derültség.

Halter Béla (szp) volt vállalatigazgató épp a szociális szempontokat elemezte, amikor Marosán, az egykori péksegéd közbeszólt: »Suszter maradjon a kaptafánál!« Kováts László (szp) lecsapta a ziccert: »Pék meg a kemencénél!« Marosán tovább hőbörgött, erre Sulyok rátett még egy lapáttal: »Mondja, Marosán képviselő úr, miért nem maradt maga meg parkett-táncosnak? Ahhoz talán jobban ért!« Nagy derültség volt. Végül abban maradtak, hogy együtt éreznek mindenkivel, a pékekkel is, s néhányan a parkett-táncosokkal is. (A shimmy-táncosoknak viszont Gábor Andor szerint jó lesz félniük. Mert »mi készülünk«.)”

(Pillanatok az 1946-'47-es Nemzetgyűlésből)