Hiába sikoltott Anasztázia – a cári család emlékezetére

„I stuck around St. Petersburg
When I saw it was a time for a change
Killed the Tsar and his ministers
Anastasia screamed in vain”

(Rolling Stones - Sympathy for the Devil)

Ma emlékezzünk az orosz ortodox egyház szentjére, II. Miklós cárra, aki koronáját a mártírok koszorújára cserélte, amikor a július 17-re virradó éjjel kivégezték a vörösök.

Száz évvel ezelőtt, a bolsevik hatalomátvételt követően július 16-ról 17-re virradó éjjel a házi őrizetben lévő II. Miklós orosz cárt és családját felébresztették, majd az alagsorba terelték.

Először azt mondták nekik, hogy fotózásra viszik őket, amivel azt kívánták bizonyítani, hogy még mindig életben vannak. A cárnénak azonban gyanús lett, hogy csak néhány szék van bent, ezért több széket követelt. Ebben a pillanatban belépett a tizenkét tagú kivégzőosztag. Ezt követően Jurovszkij felolvasta a halálos ítéletet. A cári család életének pisztolylövésekkel vetettek véget, a kegyelemlövéseket maga Jurovszkij adta meg.

Egy visszaemlékezés szerint mindenki a földre zuhant, a három lány, Anasztázia, Olga és Marija kivételével azonnal életüket vesztették. Jurovszkij a kivégzés után utasítást adott a lőporfüsttel megtelt pince ablakainak kinyitására. A beáramló friss levegőtől azonban a három lány magához tért és sikoltozva felültek. Mivel a fűzőjükbe rejtett gyémántok felfogták a golyókat, a hóhérok leszúrták őket. 

A holttesteket megpróbálták egy bányában eltüntetni, de mivel a teherautó lerobbant, ezért a közelben ásták el őket. Előbb sósavval, majd benzinnel öntötték le a feldarabolt testeket, azzal a céllal, hogy ne lehessen azonosítani a maradványokat. 

1992-ben a pravoszláv egyház II. Miklóst és családját szentté avatta.

A cár nagyszerű ember, apa és férj hírében állt, de uralkodói teljesítménye messze elmaradt ettől a mércétől. 

1904-ben a tisztikarra hallgatva részt vett egy diplomatái által ellenzett Japánnal vívott háborúban. Port Arthurnál a japánok megsemmisítették a csendes-óceáni orosz flottát, majd Csuzimánál a balti flottát, ezt követően a szárazföldön Mukdennél mértek súlyos vereséget az orosz csapatokra. A vesztes háború felerősítette a birodalom problémáit, ráadásul 1905. január 9-én újabb komoly hiba okozott társadalmi feszültségeket, amikor a palotaőrség tüzet nyitott a békés monarchista munkások menetére. A „véres vasárnap” után kirobbant a forradalom, aminek következtében Miklós nyitott a parlamentáris rendszer felé és alkotmányt vezetett be. 

Néhány nyugodtabb évet követően az uralkodó a tábornoki kar nyomására belépett a világháborúba, ami döntő hibának bizonyult. Ráadásul a család tekintélyét többek között a cárné által védelmezett Raszputyin botrányai is rombolták. A sztarec jó hatással volt a hemofíliás trónörökös egészségügyi állapotára, ezért nem lehetett eltávolítani.

A közvélemény az uralkodócsaládot tartotta felelősnek a sikertelen háborúért. Miklós lemondásra kényszerült, majd a bolsevik uralom idején egyre nagyobb veszélyt jelentett a regnáló hatalomra. A fehérek katonai sikereket értek el Szibériában és egyre közelebb jutottak Tobolszkhoz. A bolsevikok féltek attól, hogy kiszabadítása esetén egyesítheti az ellenük küzdő erőket. Miután a fehérek tudomást szereztek hollétükről és támadást indítottak kiszabadításukra, a bolsevik vezetés elhatározta, hogy likvidálja az uralkodócsaládot.

A többi ma már történelem. S egy uralkodón és feleségén túl az öt ártatlan, ártalmatlan gyermekük brutális kivégzésének emlékezete.