A magyar történelem felfalta ezt a nemzedéket is

2021. június 09. 08:31

Jelenleg a magyar esetében alapvetően egy gyűlölködő és irigy társadalomról van szó. Interjú.

2021. június 09. 08:31
Gyurgyák János
Jelen hetilap

„Mit gondolsz, milyen országban élünk? Ha egy külföldinek kellene bemutatnod, hogyan jellemeznéd?

Attól tartok, elsőre csupa negatívum jutna az eszembe. Mindenesetre ezeket egy külföldinek biztosan nem mondanám el! Nagyon erőteljesen el kell ugyanis gondolkodnom azon, hogy egyáltalán tudok-e valami pozitívumot mondani a jelenlegi helyzetünkről. Annyira szeretnék, de nem megy. A végén talán csak kisajtolok valami szépet és jót magamból, hogy a képen ne csak a fekete és a szürke ötven árnyalata jelenjen meg. Az ország mai állapotát ismerve ez utóbbi nem lesz könnyű feladat számomra. A legelső jelző, ami eszembe jut, ha a magyar társadalomra gondolok, az az, hogy végletesen individualisták vagyunk. Azt mondanám, egy kicsit még tovább fokozva ezt az egyébként is pesszimista indítást, hogy nagyfokú önzés, az egyéni érdekeink előtérbe állítása és képviselete, a szociális és általában közösségi érzés gyenge volta jellemzi ma a magyarokat. Ez számomra, mint történész számára nem kis problémát jelent, mert sokszor elgondolkodom azon, valójában mi ennek az oka.

A második jelző, ami eszembe jut, az a megosztottság, azaz a magyar társadalom ‒ politikai szempontból ‒ végletesen megosztott és polarizált közösség. Azon is gondolkodni szoktam, hogy ezt a szekértáborokba rendeződő társadalmat egyáltalán mi tartja még egyáltalán össze a kényszeren és a megszokáson kívül. Nyilván a nyelv, de a megszenvedett közös sors és a kultúra már csak erős megszorítással, a történeti emlékezet pedig még ennél is kevésbé. Míg az első jellemvonásra nincsenek végleges történészi-politológusi válaszaim, csupán sejtéseim vagy megérzéseim (az állandó túlélési kényszer miatt az egyéni utak keresése, a közösségi siker hiánya ‒ lásd elbukott forradalmaink, felkeléseink sorsa stb.), a második okait pontosabban ismerem, erre talán sokkal jobban tudok válaszolni, mivel ezzel történészként elég sokat foglalkoztam.

A harmadik jelző, és ez se lesz rózsaszín, továbbá számomra ez a legriasztóbb, merthogy azt gondolom, hogy jelenleg a magyar esetében alapvetően egy gyűlölködő és irigy társadalomról van szó. Ez mélyen összefügg az előbb említett megosztottsággal, valamint azzal, hogy a politikai és intellektuális elitek folyamatosan hergelik és elbizonytalanítják az erre egyébként is hajlamos társadalmat, anélkül, hogy tudatában lennének annak, mit is okoznak ezzel valójában, és ahelyett, hogy segítséget nyújtanának neki. Szerencsére sokan vannak ‒ és azt remélem, a jövőben még sokkal többen lesznek ‒ azok, akik felismerik ezt az igazán pusztító veszélyt, azaz még több, a közösségükért tenni akaró, környezetüket csinosító, helyi érdekeiket megvédeni akaró lokálpatrióta terem. A gyűlöletspirálba könnyen belökhető egy társadalom, de abból kijönni annál nehezebb.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 95 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Onurisz
2021. június 09. 21:36
A magyar társadalom végletesen önző, individualista, rendkívüli mértékben elégedetlen, végletekig frusztrált, politikai szempontból végletesen megosztott, alapvetően gyűlölködő és irigy, szociális és közösségi érzéseiben gyenge. Hát ez nem túl hízelgő, mondhatni, igen durva diagnózis, János. A túlélést hagyjuk, az csak a határokon kívül maradt magyarok számára volt kihívás és teljesítmény, és igen, a baltiaknak, akiket felfalt a csillagos homlokú vörös medve. Nem vitás, hogy lehet ilyen olvasata is a magyar életnek, de valóban ez lenne a jellemző? Nagyon vigyázniuk kell a társadalmat kutatóknak, hogy honnan, miből és hogyan absztrahálják a társadalmi leírásuk tényeit. A fenti jellemzőket statisztika nem vizsgálja. Az ilyen tartalmú kérdőíves mintavételes szociológiai vizsgálatok módszertana vitatható, és nagyon meg is ritkultak. A személyes kapcsolataink száma pár száz főben maximalizálható és az ezekből leszűrt tapasztalatok egyáltalán nem általánosíthatóak. Az internetes világ is buborékokba zár bennünket, a hivatásos sajtó pedig enyhén szólva nem objektív, hanem a "végletekig megosztott" politika rabszolgája, tehát a hírfolyamra sem célszerű alapozni. Még leginkább az életvilágban járva-kelve begyűjtött töredékes megfigyeléseink, benyomásaink igazíthatnak el bennünket, mert leginkább az átlagot mutatják, ám nem mindegy hogyan észleljük őket: nyitottan vagy az előítéleteink által szűrve. Igen, jó példa az autózás. Az autók mozgása, viselkedése, áttételesen mutatja a vezetőik jellemét, mentális állapotát. És így igaz, eszerint valóban nagyon sok az önző, frusztrált, indulatos, törtető ember a magyarok között, s ez szemet szúró és bosszantó. Ám, ha a jellemző viselkedési módokat és az arányokat szeretnénk vizsgálni, akkor filmre kellene vennünk egy időszak autózását és utólag meg kellene számolnunk a jellemző viselkedési módokat. Nem csináltam ilyet, de elég nyilvánvaló, hogy a normálisan autózók vannak többségben. A nők kevés kivétellel szelídek és nagyon sok az előzékeny, jó szociális érzéket sejtető autóspolgár. Jó megfigyelési módszer a különböző politikai beállítottságú ünneplő, tüntető, felvonuló tömegekben való elvegyülés - ismert embereknek persze nincs rá lehetősége - és leginkább a Hajnal István történész által leírt megfigyelési mód, közlekedés, séta, szórakozás, kirándulás közben. Hasonló a módszere egyes íróknak vagy pl. Bódy Gábor filmjeinek. Szóval ajánlom Gyurgyák Jánosnak, hogy higgadjon le és kezdje elölről a megfigyeléseit, módszeresebben és elfogulatlanabbul. Bibó írja valahol, hogy félrevezető a szélsőséges társadalmi jelenségekből általánosítani. A mai magyar társadalom nagyon vegyes, de összességében jobb mentális állapotban van, mint a rendszerváltozás, a nagy átalakulási sokk után volt. Messze nem annyira elégedetlen, mint akkoriban, a tapasztalatai nyomán sokkal realistább lett. És akkor sem a "kádári létbiztonság" volt fontosabb számára, mint a "visszaszerzett szabadság", hanem a mindenféle jelző nélküli létbiztonság. Mi, városi fiatal entellektüelek, a "fideszes nemzedék" eufóriában éltük meg a rendszerváltozás utáni éveket, a nagy többség pedig sokként. Ezekből a családokból jött 10-15 évvel később a jobbikos nemzedék, amely szembefordult a mi polgári- és szabadságértékeinkkel. És igen, Gyurgyák Jánosnak és barátainak, köztük a fiatal Orbán Viktornak emlékeim szerint is az volt az alapállása, hogy "ezek a vén hülyék menjenek már a francba, hagyjanak bennünket egy normális országot építeni". De azért elég sokan voltunk abban a nemzedékben, akik őszintén kíváncsiak voltunk az előző nemzedék vitáira és mérlegeltük kinek miben van igaza. És Orbán Viktor is hamarosan érdeklődni kezdett a múltból hozott viták iránt, mert rádöbbent, hogy gyakorlati politikát ezek mérlegelése nélkül nem lehet művelni. Mert - és ez a lényeg, kedves János(!) - a történelemben nem lehetségesek nagy ugrások. Ebbe bukott bele a kommunizmus és számos kisebb jelentőségű társadalmi kísérlet, ahogy ebbe fognak megbukni napjaink nyugati világmegváltó mozgalmai és ideológiái is - multikulti, genderizmus, fehér-rasszizmus, stb. Legalábbis szerintünk, a "fideszes nemzedék" konzervatív beállítottságúvá érett nemzedékrésze és a konzervatív világnézetet a magyar társadalomba minőségi módon visszaintegráló, bennünket követő nemzedék szerint. A történelemben tartósan, hosszan és erősen hatnak a vallási-, erkölcsi-, mentális és szokásrendszerek és a technológiai változások. A hatalmi-, politikai és ideológiai változások és divatok sokkal illékonyabbak, egy ember életidején belül is jönnek-mennek. Miért ilyen a magyar társadalom? Hajnal, Bibó, Szűcs Jenő európai történelemfejlődést bemutató írásaiban ott vannak a válaszok. Ezer éve hordozzuk a felzárkózási szándékot és az ennek rendre bekövetkező elakadásából eredő mindenféle frusztrációt - elégedetlenség. A vagyonos kisnemesi, parasztpolgári és városi kézműves rétegek évszázados tapasztalata, hogy a mindenkori hatalom szándékait kerülgetve, egyénenként kell valamire jutnia - individualizmus. A hatalmi elit ezer évig tartotta szolgaságban és durva, műveletlen állapotban a vagyontalan parasztságot - gyűlölködés és irigység. De, hogy a szociális és közösségi érzések gyengék lennének, az egyszerűen nem igaz. A keresztény szolidaritás érzése a kapitalizmus koráig általános volt, amely a vallástalanodás során széles körű baloldali érzékenységbe fordult át. A nemzeti érzés ma is erős, a helyi kötődések pedig a rendszerváltozás óta erősödnek. A végletes és általános individualizmus és a "paternalizmushoz szokott kényelmesség" azért némi ellentmondást hordoz, amelynek az a feloldása, hogy e kettő egymás mellett határozza meg széles középrétegek mentalitását. Miért ezt az utat választotta Orbán Viktor? Egyfelől felismerte a magyar társadalom ellentmondásait, gyengeségeit és ebből eredő kiszolgáltatottságát a rendszerváltozás utáni vadkapitalista és félgyarmati törekvésekkel szemben. Megértette, hogy a nyugati fejlődéshez való mentális felzárkózás évszázados tanulási folyamat, a gazdasági felzárkózáshoz viszont hatékony és gyors döntésekre, erős központi hatalomra van szükség. Ugye milyen ismerősen hangzik? Berend Iván stb. És látta a magyar baloldal inkompetenciáját és szellemi lumpenállapotát, amelyre Gyurgyák János is utal. Másfelől szemben találta magát a nyugati világ 'haladó' erőivel és tendenciáival, amelynek konzervatív politikusként és gondolkodóként ellen akar állni. Minden jel arra utal, hogy történelmi trendfordulók korában élünk. Az euroatlanti keresztény civilizáció elvallástalanodott, dekadencia uralkodott el rajta és ennek következtében világgazdasági erőközpontok játékszerévé és világmegváltó ideológiák kiszolgáltatottjává válik. A technológiában a könyvnyomtatáshoz hasonló jelentőségű változás kezdődött, amelynek az életmódbeli és hatalmi-politikai következményeit még nem tudjuk felmérni. Az európainál gazdaságilag és mentálisan elmaradottabb civilizációk, különösen az Európával kezdetek óta ellenséges iszlám, ezzel szemben demográfiailag virulens és komplett maradt és készül az újabb hódítási kísérletre. Ezek a folyamatok a kommunizmushoz hasonló vagy azt is meghaladó erejű fenyegetést jelenthetnek, különösen egy ilyen megosztott és törékeny népre, mint a magyar, amelyhez képest eltörpülnek a "Fidesz árvák" és egyéb entellektüelek köldöknéző alkotmányozási- és szabadság-problémái. Meg kell maradni, meg kell erősödni és ehhez minél gyorsabban fel kell zárkózni gazdaságilag. Ez a feladat. Az a valódi kérdés, hogy mi lesz az országgal, ha ez Orbánnak és közvetlen utódainak nem sikerül.
Megtalálta
2021. június 09. 17:41
Hamarosan megdöglesz, és nem lesz ilyen gondod.
Box Hill
2021. június 09. 15:30
A fel nem kötött elvtársak viszik tovább a vonalat: "A gyűlölet része a harcnak. Az ellenség kitartó gyűlölete repít minket túl az ember természetes korlátain és formál bennünket hatásos, választékos, erőszakos és hidegvérű gyilkoló-gépekké. Katonáinknak ilyenekké kell válniuk, mert a gyűlölet nélküli emberek nem győzhetik le a brutális ellenséget."- fogalmazta Ernesto "Che" Guevara ezen antikrisztusi üzenetét 1967-ben, a Trikontinentális Szolidaritási Szervezet Kubában tartott konferenciájára.
Csomorkany
2021. június 09. 15:03
Én azért erősen úgy látom, hogy a nyolcvanas évekhez képest megbolondult a világ. Divatba jött a marxizmus, a politikai korrektség nem múló divatnak, hanem egyre ijesztőbb kényszernek tűnik, evidens értékeket, mint amilyen a gyermekvállalás fontossága, megtagad a nyugat. Eközben tényleg tömeges a bevándorlás is, és hát pillanatnyilag Közép-Európa a világ talán legfehérebb régiója. Nem sok helyen lehet olyan óvodákat látni, ahol minden ovis hófehér. Ilyen helyzetben nem könnyű szövetségeseket találni, ha az ember akármit is gondol a világról. Annyira széttartóak a politikai törekvések, hogy mindenki egy súlyos többséggel áll szemben, és ez persze, hogy frusztráló.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!