Ellen-baloldalisággal nem lehet legyőzni a baloldalt

Pozsgay története korábban kezdődött. 1980-ban indul Reagen elnöksége, aki a legnagyobb sebességre kapcsolt a fegyverkezési versenyben. Ugyanekkor a Szovjetúnió élén egy elaggott pártfőtitkár, Brezsnyev állt - már amennyire állni tudott. (Nevezték "trotyli bácsi"-nak is. de már a "legreakciósabbak" körében is inkább csak szánalmat keltett a roskatag aggastyán tötyörgése.) 1982-ben tudta meg, hogy vajon létezik-e a túlvilág. Ezidőtájt a CIA alapos tanulmányokat készített a Szovjetúnió illetve a "létező szocializmus" kilátásairól. A kimerítő elemzés szerint a "szocialista tábor" nem tud megújulni, a SzU belerokkan a fegyverkezési versenybe és az afganisztáni kalandba. Valószínűsítették a belátható időn belüli összeomlást. A fegyverkezés és a gazdaság mellett arra is kiterjedt a figyelmük, hogy a marxizmus-leninizmus bukását követően milyen ideológiának fog hódolni a "keleti blokk"? Véleményük szerint a szocialista internacionalizmus évizedei után, majd a nacionalizmus, a nemzeti érzés felkorbácsolása következik. Ezek nem titkos információk, itthon is értesültek azok, akik a nyugati rádióadások (SzER, BBC, Amerika Hangja) "felforgató műsorait" hallgatták. Az előrejelzéseket persze a kommunista pártok bennfentesei is feszült figyelemmel kísérték, de a legkevésbé sem ijedtek meg. Gyakorlatiasan közelítették meg a kérdést. A marxizmus-leninizmus forradalmi eszméjét le kell cserélni valamilyen nemzeti, népi , bánom is én milyen ideológiára, csak az a fontos, hogy a hatalom az elvtársak kezében maradjon. Változnak az idők, változnak a dumák. A hatalom tortája ugyanazok között lesz felosztva, csak ezentúl majd nemzeti színű sziruppal kell leönteni. Az elhatározást tett követte. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSzMP) vezetői úgy határoztak, hogy a feladat levezénylésére egy megbízható leninistát Pozsgay Imre elvtársat jelölik ki. ("Új műsorhoz új férfi kell.") Pozsgay pedig munkához látott: létrehozta a "Magyar Demokrata Fórumot", hogy itt összegyűjtse és ellenőrzése alatt tarthassa a népi, nemzeti irányultságú értelmiségieket. (Ahova aztán özönlöttek a helyezkedő kryptokommunisták.) A "fórum" szó egyébként is Pozsgay szavajárása volt, mivel eddig is az ő reszortja volt a fórumoknak nevezett gőzkieresztő álviták irányítása. A többi azocialista országban tüstént váltottak a nemzeti volnalra, de a CIA előrejelzése hazánk esetében kissé sántított, hiszen itt ez a vonal elég csenevész volt, csak méhány széplélek képviselte. Nálunk ma is az álnemzeti kuruckodásban meg a Habsburg-gyűlöletben merül ki a nemzetinek mondott irányzat. (Ld. még 2004. december 5.) Érdemes még valakiről megemlékezni. A Kádár (Csermanek) rendszer esze, nem a melósok nyelvén hablatyoló főtitkár, hanem Aczél (Appel) György elvtárs volt. Volt ő már cionista is, de aztán a marxizmus-leninizmus harcosává szegődött. Minden eshetőségre felkészült, mindenre volt forgatókönyve. Még a kínai megszállás esetére is (Mao fénykorában ez nem volt teljesen kizárható lehetőség.) A Pozsonyi út és Balzac utca népe gyakran láthatta, amint a Szent István parkban Heller Ágnes atyamestere Lukács (Löwinger) György szobrának közelében haladó értelmiségiekkel társalgott, vagy autót vezetett a Pozsonyi úton. Mármost Pozsgay Imre - akkoriban mindenki tudta - Aczél György embere volt. Aczél megérte az un. rendszerváltást. Az 1990-es választások után nagy feltűnést keltett a hír, miszerint az állampárt egykori főideológusa az SzDSz-re szavazott. Tudta ő azt jól, hogy melyik vonal fogja garantálni az elvtársak hatalmának gördülékeny átmentését.

A kommentek után újra elolvastam - rövidke írás, és nagyon közvetlenül fogalmaz. Mégis, sokan a félreértésébe menekülnek. Talán pont azok, akik nem szívesen húzzák magukra a körülírt inget. Ez az írás nem Hellerről, nem Pozsgayról vagy Szűrösről szól. Még csak nem is Berkiről. Ez bizonyos értékek tiszteletéről, és főleg!!!! az azokhoz való következetes ragaszkodásról szól. Szóval a jelenség leírásában jó a szerző. Viszont a moralitás-immoralitás választóvonala közel sem húzható meg olyan egyszerűen. A kommentek viszont szépen kirajzolják ezt a vonalat, jól kiegészítve Trombitás Kristófot.

"A helyzet azért különösen nevetséges, mert ugyanazok az elvben jobboldali emberek, akik Heller Ágnes halála kapcsán örömüket, esetleg óvatos mosolyukat fejezték ki, szinte térdre hullottak kommunista kollaboránsok előtt, amikor azok a nemzeti oldallal kokettálni kezdtek. Mind emlékezhetünk arra, ahogy Pozsgay, Szűrös vagy mások beléptek a jobboldal mezejébe, és kevesen mondták, hogy na, ezt nem." Mondjon ez a szaralak egyetlen egy embert, aki szinte térdre hullott egy kommunista kollaboráns előtt!

Trombitásnak igaza van. Pozsgay kaphatott volna valami plecsnit 89-es szerepéért, megérdemelte volna, de MSZMP Pb és Kb tagokkal nem kell szóba állni.