Nyolc bekezdés Európáról és Magyarországról

2019. június 12. 15:46

Európa csapdába került.

2019. június 12. 15:46
Gyurgyák János
Válasz Online

„Európa csapdába került, nem tud visszalépni egy konföderációs formához, ugyanakkor a működőképes föderációhoz szükséges minden alapfeltétel is hiányzik. Ebből a lehetetlen helyzetből jelent ideiglenesen kiutat a kompromisszumos egyre szorosabb unió elképzelése. Az egyre szorosabb unió koncepciója azonban végső soron feltételez egyfelől egy célt, amely felé az egész folyamat tart, ez a végcél azonban a ködbe vész.

Miért nincs ennek a helyzetnek egyértelmű megoldása? Az egyértelmű megoldás az unió szétesése lenne. Tragikus gazdasági és társadalmi következményei lennének, továbbá a jelenlegi politikai-gazdasági elit többsége, valamint az európai népesség nagyobbik fele Európa-párti, anélkül, hogy tudnák, milyen Európát is akarnak. Ennek ellenére néhány felelőtlen politikus eljátszadozik ezzel a lehetőséggel, mintha az csupán egy ártatlan gyerekjáték lenne.

Miért lehetetlen a másik egyértelmű út, a föderáció, az Európai Egyesült Államok? A válaszom egyszerű: föderális államszövetség nem működhet politikai-kulturális közösség nélkül, de ilyennel jelenleg nem rendelkezünk. Egy ténylegesen működő politikai-kulturális közösség nélküli föderatív Európában ugyanis rendkívüli módon megnehezülne, ha nem egyenesen lehetetlenné válna a demokrácia, és nagymértékben megnövekedne egy centralisztikus-bürokratikus politikai berendezkedés veszélye. Egymással hatékonyan kommunikálni képtelen, az értékek minimális konszenzusát elfogadni nem hajlandó, a nemzeti helyett egységes politikai-kulturális közösséget kialakítani nem tudó népesség állandó konfliktusok forrása lenne. Működőképes politikai közösség és közvélemény nélkül képtelen lenne egy ilyen föderális politikai rendszer megszerezni az irányítottak döntő többségének lojalitását, így legitimitása könnyen veszélybe kerülne. Tovább mélyülne, a már most sem jelentéktelen szakadék az elit és a népesség többsége között.

A harmadik tiszta megoldás egy klasszikus konföderáció lenne. Vissza kellene tehát térni azokhoz a konföderációs elképzelésekhez, amelyeket először Charles de Gaulle és belügyminisztere, Christian Fouchet fejtettek ki, és amelynek lényege, hogy az európai parlament a nemzeti parlamentek küldötteiből áll, korlátozott hatalommal bír, és a bizottság csupán végrehajtó szerve a szuverén országok tanácsa egyhangú döntéseinek. Az euró bevezetése, illetve az azóta kialakult intézményi struktúra ezt a visszatérést jelenleg illuzórikussá teszi. Ma még elképzelhetetlen az uniós intézmények bizonyos visszabontása vagy gyökeres átalakítása, különös tekintettel az euró körüli mizériákra. Egy ilyen jellegű visszabontás komoly krízist feltételez, de ezt senki sem kívánhatja. Ma talán annyi mondható, hogy egy esetlegesen bekövetkező, és a kontinens egészét megrázó válság bármelyik fönti választ kikényszerítheti. Jean Monnet helyesen állapította meg, hogy „az emberek csak akkor hajlandók elfogadni a változást, ha szembe kell nézniük annak szükségességével, és csak akkor ismerik fel ezt a szükségességet, ha a válság már a nyakukon van.”

Mivel mindhárom megoldás elképzelhetetlen vagy időszerűtlen, marad a mostani status quo fenntartása, kisebb-nagyobb reformokkal vagy álreformokkal. Ugyanakkor ma még mindegyik fenti irányzatnak megmaradtak az esélyei és a reményei.

A nemzetállami konstrukció képviselői abban bíznak, hogy előbb-utóbb kiderül: a mostani struktúra működésképtelen, és a visszaépítés alkalmasint nagyobb megrázkódtatás nélkül is lehetséges. A konföderalisták hasonlóan gondolkoznak a visszalépésről, de a jövőt nem a nemzetek Európájában, hanem a konföderációban látják. A föderalisták pedig abban reménykednek, hogy mindezen problémák csupán átmenetiek, hiszen jön majd egy új nemzedék, akik túllépnek a nemzeti problémán, és létrehozzák azt a politikai közösséget, ami az Európai Egyesült Államok megteremtéséhez szükséges.

Hogy ez a csapdahelyzet valós és a visszabontás politikai és jogi szempontból is szükséges, jól mutatja a kiváló nemzetközi jogász Joseph Weiler esete is. Weiler tanításán föderációpárti uniós jogászok nemzedékei nőttek fel, de a 2010-es évek elején ő már úgy látta, hogy az egységes európai nép és identitás hiányában szükséges egy visszametszés és ebből kiinduló újraépítkezés.

Mi ebben a helyzetben Magyarország számára a járható út? Egyedül az, amit a megfontolt és józan vezetőkkel megáldott kis országok mindig is követtek az ilyen bizonytalan és kiszámíthatatlan helyzetekben: kivárni és alkalmazkodni. A magyar politikai elit erre történelmünk során csak nagyritkán volt képes. Sokkal inkább szeretett az első sorokban menetelni, tizenkilencre lapot húzni, balga módon utat mutatni a nagyoknak, akik persze erre nem tartottak igényt. Inkább választotta a heroikus utat, mintsem a megtartót, ésszerűt. Miért lenne kivétel a jelenlegi?”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 22 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2019. június 13. 01:24
"Mi ebben a helyzetben Magyarország számára a járható út?" Csak mert egy út járható, attól még nem biztos, hogy a jó irányba visz.
Akitlosz
2019. június 13. 01:23
"Az egyre szorosabb unió koncepciója azonban végső soron feltételez egyfelől egy célt, amely felé az egész folyamat tart, ez a végcél azonban a ködbe vész." Nem veszik. Az Európai Unió célja a politikai unió megteremtése, ez hivatalos és nyilvános dokumentumokban benne van. Aztán, hogy konkrétan mit is jelent a politikai unió és hogy hogyan és mikor is érik el azt az már nincsen pontosan meghatározva.
KannibálTatárÚr
2019. június 12. 23:51
Csak Európában van szándék federáció létrehozására. Máshol ilyen szándékról nem tudok. Ez viszont semmi más, mint a Német -római Birodalom ujraélesztése. A németeken kívül senkinek sem érdeke. Az a néhány francia és Benelux politikus, aki támogatja, csak saját személyes érdekeit nézi, nem a képviselt állam érdekeit. Semmi logikus érv nincs az ellen, hogy Európa országai szabadok maradjanak, ne pedig német gyarmatokká váljanak.
Onurisz
2019. június 12. 20:51
Érdemes elolvasni az egészet! Kiváló, tartalmas elemzés, mint általában, ha Gyurgyák János leül valamit átgondolni. A konklúzió is világos és egyetérthetünk vele: az EU szétesését nem akarjuk, mert békét és folyamatos fejlődést teremtett a kontinensen; a föderáció lehetetlen, akár akarjuk, akár nem; az uniós intézményrendszer visszabontására lenne szükség a konföderáció irányába, ezt azonban akadályozza az euró bevezetése (amely a föderáció előszobája), amelyet az EU se lenyelni se kiköpni nem tud. Gyurgyák nagyon jó érzékkel fogalmazza meg az európai civilizációt fenyegető négy nagy dilemmát és az ebből levezetett szorongást keltő felvetést: a civilizációnk a szemünk előtt porlad szét(?) Ha hagyjuk, tehetjük hozzá... (Mégiscsak ötszázmilliomodnyi akarattal rendelkezünk mindannyian.) A hét fejezetnyi kitűnő érvelés után viszont érthetetlen a nyúlfarknyi nyolcadik. Hogy következik mindebből az az állítás, hogy az ilyen kis országoknak, mint mi "kivárásra és alkalmazkodásra" kellene játszani, mert ebben a helyzetben ez a "megtartó és ésszerű". Ilyen fenyegetések között ez nem logikus. Ráadásul Németország, Franciaország és Anglia mai állapotában mit várjunk ki és mihez alkalmazkodjunk? Ahhoz hasonlít a helyzet, mint a világháború közepén, amikor a magyar politikai elit valóban megpróbált kivárni és alkalmazkodni. És mi lett belőle? Szóval János, a nyolcadik pont így egy szimpla, végiggondolatlan politikai állásfoglalás. A téma (mit tehetünk mi és mit képviseljünk ebben a helyzetben) egy újabb alapos elemzést igényelne.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!