Minél beljebb (és kijjebb) hatol a tudomány az anyagba, annál határozottabban látszik, hogy a dolgok legmélyén nem az anyag, hanem a létezés törvényei vannak.
Jeles, sikeres biológus mondja: természettudós vagyok, tehát ateista. És ez a „tehát” mellbe üt. Mindenkinek szabadságában áll elfogadni vagy nem elfogadni Isten létezését – de ez a „tehát”, ez itt nagyon nincs a helyén. A 21. században már többet tudunk arról, amit nem tudunk, bátrabbak vagyunk tudásunk határainak felismerésében.
Először a felvilágosodás tudományos sikerei nyomán, aztán a 19 század második felében sokan hitték, hogy a robbanásszerűen fejlődő természettudomány hamarosan földig rombolja az Isten-hitet. Mára úgy tűnik, hogy az anyagelvű világértelmezés (materializmus) semmivel sem meggyőzőbb, mint háromszáz éve volt. Egyre inkább kamaszos, makacs felületességnek tűnik az az álláspont, hogy az anyag teremti a maga törvényeit. Sokkal több jel utal arra, hogy a törvény teremti az anyagot.
A felismerés egyik kulcsa a léptékváltás a tudományban: a nagyon nagy és nagyon kicsi méretek értelmezésének képessége. Amit akár korszakváltásnak is tekinthetünk.
Volt már ilyen kor. Az emberiség a kezdetektől a 15. századig nagyjából az egy milliméter és a száz kilométer közötti méreteket volt képes értelmezni, e léptékek között élte az életét. Kolumbusz és Magellán, majd az utánuk jövő hajósok a léptékek felső határát két nagyságrenddel, tízezer kilométerre tágították. Száz évvel később Galilei értelmezni kezdte a Naprendszeren belüli csillagászati távolságokat, ugyanekkor Hollandiában elkészült az első mikroszkóp, kaput nyitva a szabad szemmel láthatatlan méretek addig ismeretlen világa felé.
A modern csillagászat és atomfizika újabb léptékváltásra kényszeríti az emberi elmét: korábban elképzelhetetlenül kicsi és elképzelhetetlenül nagy távolságokat vagyunk képesek felfogni, és az ott zajló folyamatokat megismerni. Az eredmény sokak számára meglepő: minél beljebb (és kijjebb) hatol a tudomány az anyagba, annál határozottabban látszik, hogy a dolgok legmélyén nem az anyag, hanem a létezés törvényei vannak, és az anyag valójában nem más, mint ezeknek a törvényeknek a kifejeződése, manifesztációja.
Egyre inkább úgy látszik, hogy a létezésben a primátus nem az anyagot, hanem a (természeti) törvényeket illeti.
És most idézzük fel János evangéliumának első sorait:
„Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.”
Egyre kevésbé tűnik úgy, hogy a modern természettudomány és ezek a szavak ellentétben állnának egymással. Az a bizonyos „tehát” egyre kevésbé állja meg a helyét.
A székelyek török nyelvet beszéltek, stratégiai okok és a hun-hagyomány miatt csatlakozhattak a honfoglalókhoz – mondja Aydemir Hakan tudományosan megalapozott, forradalmi tanulmányában.
A magyar lelket nem értő nevetgélők úgy hitték, ők a korszellem – de aztán kiderült, hogy a magyarok többsége ezt a hármasságot vallja. Ungváry Zsolt írása.
Solum Ipsum című „aforizmagyűjteménye” jó ideig hátizsákom állandó tartalma volt. Magyar nyelven nincs ehhez fogható könyv, talán csak Hamvas Béla legjobb esszéihez hasonlítható. Győrffy Ákos írása.
Ma van a magyarországi holokauszt 80. évfordulója, melynek alkalmából egy szinte teljesen ismeretlen rabbi életét idézzük fel.
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
A Dunaszerdahely a beszámolók szerint „a szezon legemlékezetesebb meccsét” játszotta.
A hadijelentés szerint az orosz hadseregnek négy frontszakaszon sikerült előretörnie.
