Be (nem) avatkozás

„Utólag nézve úgy tűnik: kifejezetten elősegíti az ember politikai döntéseit (vagy legalább tisztán tartja a lelkiismeretét), ha nem kap idő előtt Nobel-békedíjat. Ott áll Barack Obama (e sorok írásakor éppen a G8-as kollégákkal Észak-Írországban), s ha nincs is a zakóján a már elnöksége első évében, biankó csekként megítélt plecsni, nyomja azért rendesen. Mit kezdjen a szíriai polgárháborúval, amely már az ENSZ-adatok szerint is 93 ezer halálos áldozatot követelt? Avatkozzon be? Vagy ne? Ahány tanácsadó, annyifélét mondanak, miközben Washingtonnak már saját mércéje (a »vörös vonal«) nyomán is lépnie kellene.

Demokrata párti elődje, Bill Clinton Obama egykori kihívója, a republikánus John McCain mellett áll ki azzal, hogy többre van szükség, Obama nem elég kemény. A The New York Times vezércikke erre őket dorgálja meg. A szíriai polgárháború nem annyira a demokráciáért, mint a hatalomért folyik, állítja eközben Zbigniew Brzezinski, az amerikai külpolitikai szakértők doyenje, Carter exelnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Mi keresnivalója ebben az USA-nak? Intő jel az iraki háború, amelyet Obama elődje, Bush indított meg 2003-ban, s amely ráébresztette az amerikaiakat a »kivonulási stratégia« alapproblémájára: bemenni könnyű, kijönni nehéz.”