A Timosenko-saga

„A vezető politikus (és a potenciális ellenzéki vezető) bebörtönzése egy Európához közeledni próbáló országban kétségkívül felháborító. Így aztán nem csoda, hogy a nyugati politikusok szinte egymással versenyezve ítélik el Janukovicsot, és egymás után deklarálják a közeledő labdarúgó-Európa-bajnokság ukrán részének bojkottját. Látszólag mindez nemes dolog, bár a sportrendezvény politikai célú felhasználása mindig kételyeket ébreszt. Egyrészt az ukrán fejlemények idáig vajmi kevés reakciót váltottak ki nyugati fővárosokban (Varsó a Keleti Szomszédság politika jegyében többször próbálta uniós partnerei figyelmét felhívni arra, ami Kijevben vagy Minszkben történik, de kevés sikerrel). Másrészt Kijev megbélyegzése furcsa módon arra az időre esik, amikor Moszkva újabb kísérleteket tesz, hogy a rakoncátlan Ukrajnát szárnyai alá terelje. Amióta kész lett a Balti-tenger alatt lefektetett orosz-német gázvezeték, az ukrajnai tranzit (és Kijev ebből származó bevétele) negyedével csökkent, és hónapról hónapra nő a gazdasági-politikai zsarolás Ukrajnával szemben.

Elgondolkodtató, hogy az antidemokratikus, ugyanakkor az ukrán gazdaság viszonylagos függetlenségét védő Janukovics Oroszország legnagyobb ellensége lett az egész posztszovjet térségben. Az éhségsztrájkot folytató Timosenko érdekében felszólaló ukrán ombudsman, Nina Karpacsova a minap éppen Moszkvába távozott, miután semelyik nyugat-európai ország kijevi nagykövetsége sem volt hajlandó segíteni neki.

Nehéz eldönteni, mi a fontosabb: a demokrácia és az emberi jogok védelme vagy a geopolitikai stratégia. Igaz, hogy ami Kijevben történik, már évek óta eltér attól, amit a demokratikusnak vélt narancsos forradalom ígérni látszott. Ugyanakkor – amire hosszú évek óta figyelmeztet Zbigniew Brzezinski - Ukrajna Moszkva befolyása alá kerülése hosszú időre lezárja a nyugati világ terjeszkedését kelet felé. Csak az a kérdés, hogy a saját súlyos betegségeivel elfoglalt Európában törődik-e ezzel egyáltalán valaki.”