A bethleni aranykort követő fejedelem megőrizte Erdély stabilitását, jó arányérzékkel vitte a külpolitikát, kemény kézzel számolt le belső ellenzékével, és felesége is komoly tényezővé vált.
Az erdélyi fejedelem, I. Rákóczi György olyasmit valósított meg 18 éves erdélyi regnálása (1630-1648) során – Bethlen Gábor után és II. Rákóczi György előtt az idővonalon –
amire az átlagember vágyik, főleg háborús időkben: békét és mérsékelt, de biztos fejlődést hozott az országlakóknak.
Megerősítette Erdélyt politikailag, megerősítette gazdaságilag, sokat tett a református egyházért – mindezekhez külpolitikai sikerek járultak, plusz egy súlyos örökség a fia számára, a lengyel-kérdés.
A fejedelem jelmondata: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?”. Az emlékezetes mondat talán sokaknak ismerős a francia időutazós vígjátékból, a Jöttünk, láttunk, visszamennénk című filmből, csak éppen Rákóczi korában még véresen komolyan vették a dolgot: Bethlen Gábor (1613-1629) és I. Rákóczi György erdélyi uralkodása alatt zajlott a harmincéves háború Európában, ami évszázadokra kialakította a kontinens vallási-politikai térképét. Napra pontosan 365 éve, 1648. október 11. hunyt el I. Rákóczi György erdélyi fejedelem.
Gyerekkori kapcsolatok és Lorántffy Zsuzsanna
Rákóczi György 1593-ban született, gyerekkoráról jóformán semmit nem tudunk. Az biztos, hogy a legnagyobb jólétben nőtt fel: édesapja a Rákóczi-házat röppályára állító Rákóczi Zsigmond fejedelem (1607-1608) volt. György Kassán apródkodott Bocskai István udvarában, ahol Bethlen Gáborral örök életre szóló szövetséget kötött, mellesleg a Bethlent megelőző és apját követő fejedelem, Báthory Gábor is itt kupálódott, szóval kapcsolatokban és anyagiakban sem volt hiány.
1616-ban vette feleségül Lorántffy Zsuzsannát, aminek minden szempontból komoly következményei lettek: egyrészt
a fiatal feleség Sárospatakot és Munkácsot villantotta hozományként,
melyek a család hatalmának jelképei, stratégiai fontosságú alapjai lettek, s a Rákócziak immár az ország legnagyobb urai közé tartoztak, akikhez a kisebb birtokosok igazodtak; másrészt a művelt, erős, okos asszony lelki és logisztikai hátteret jelentett a fejdelemnek a külföldi, Erdély érdekében zajló háborúskodások során, és
megalkotta Európa egyik virágzó kulturális központját Sárospatakon,
amiben semmi túlzás nincsen.
A trón megszerzése és megszilárdítása
Rákóczi György mindvégig Bethlen Gábor szövetségese volt annak politikai-katonai játszmáiban, de magánemberként, bizalmasaként is: ő kérte meg Bethlen második felesége, a rossz emlékű Brandenburgi Katalin kezét, és hozta Erdélybe a menyasszonyt.
Rákóczi György a Habsburgok elleni küzdelme során
Bethlen főkapitányaként, majd tanácsosaként szolgált.
Miután Bethlen 1629-ben meghalt, a már említett örökös, Brandenburgi Katalin bénázásai nyomán hatalmi válság robbant ki, Rákóczi pedig azonnal uralkodójelöltté vált, Bethlen Gábor testvérével, Bethlen Istvánnal egyetemben. Végül nem történt fegyveres konfliktus. Az ügyben totálisan közönyös Porta gyakorlatilag felhatalmazta Brandenburgi Katalint, hogy válasszon, és
Katalin döntött: annyira gyűlölte Bethlen Istvánt, hogy Rákóczi Györgyöt emelte trónra
1630-ban.
Viszonylag kedvező történelmi együttállás jellemezte a kezdeti időszakot: a Habsburgokat a harmincéves háború, a törököket a janicsárlázadások foglalták le. Később ugyan György is belekapcsolódott az „európai világháborúba”, uralkodását mégis „a békés fejlődés korszakaként” szokás emlegetni, mert
az ország nem igazán sínylette meg az Európa központi részeit brutálisan megtizedelő öldöklést,
sőt.
Történészek hozzáteszik: a nagyhatalmak érdektelenségéről, a beavatkozás teljes hiányáról mégsem beszélhetünk, hiszen a budai pasa és Bethlen István 1636-ban katonai erővel próbálták meg elmozdítani Rákóczit – a fejedelem győzelmével nem csupán a trónját érintő fenyegetést szüntette meg, hangsúlyozzák, de európai hírnevet is szerzett magának.
Kiváló „ár-érték arány” – belépés a harmincéves háborúba
A fejedelem a hatalomra kerülése óta kereste a kapcsolatot a harmincéves háború Habsburg-ellenes résztvevői, a franciák és a svédek felé. Amikor a hadszíntér áthelyeződött a Habsburgok örökös tartományaiba, Rákóczi szövetségi szerződést írt alá a svéd követekkel 1643-ban, majd elindította csapatait Magyarországra, magyarul elszánta magát a Habsburgok elleni háborúra.
Szakemberek leszögezik: „a Bethlen Gábor kora óta katolizált arisztokrácia támogatása híján, illetve a Porta tiltó utasítása miatt komolyabb eredmény nélkül fejezte be magyarországi hadjáratát, egyúttal pedig cserben hagyta a Bécs ostromára készülő svédeket is”. Ezzel együtt I. Rákóczi György korántsem távozott „üres kézzel” és
jó arányérzékkel lépett a nemzetközi színtérre: kedvező különbékét kötött III. Ferdinánd Habsburg uralkodóval,
visszaszerezte Erdélynek a hét felső-magyarországi vármegyét, ráadásul biztosította a királyi országrész jobbágyainak is a protestáns vallásgyakorlást.
Ha ez nem lenne elég, a fejedelem diplomáciai tehetségét (és mozgásterét) bizonyítja, hogy az 1645-ben megkezdődő vesztfáliai tárgyalásokon is képviseltette magát, vagyis diplomatáinak köszönhetően Erdély is szerepelhetett a harmincéves háborút lezáró 1648-as, korszakos békeszerződésben.
Élete alkonyán Rákóczi a lengyel trón megszerzésére koncentrált,
amit kisebbik fiának, Zsigmondnak szánt: tervéhez a kozákok támogatását is megszerezte, ám halála miatt nagyobb fiára, a későbbi II. Rákóczi Györgyre szállt a később végzetesnek bizonyuló „örökség” – de ez már egy másik cikk témája lesz.
Keményen, de stabilan – vegyes megítélésű belpolitika
A fejedelemnek többen a szemére vetik, illetve uralkodás negatívumaként említik – mind korabeli ellenzéke, mind napjaink történészei – hogy „a magyar történelemben példátlan méretű birtokelkobzásba kezdett”, ami kétségtelen tény: Rákóczi az ellenzékkel szemben gyökeresen eltérő utat követ Bethlenhez képest.
„Az állandó rémület hangulatát tartja fenn”.
Szinte nincs olyan esztendő, írják, amikor ne ítélnének valakit fej- és jószágvesztésre, igaz, hogy mindig volt az ügyeknek némi jogalapja.
Az érem másik fele azonban, hogy azok a folyamatok, amelyek sok-sok egyéni sérelmet és jogos indulatot halmoztak föl, hosszú távon mégis pozitív hatással bírtak: Erdély centralizációjához és a fejedelmi hatalom megerősödéséhez vezettek, ami
elengedhetetlen volt a bethleni aranykor folytatásához, a békés fejlődéshez,
„amit elsősorban a református oktatás bőkezű támogatásával és a könyvnyomtatás fellendülésével szoktunk jellemezni” – írja a Rubicon.
A stabilitás őrzője
A fejedelem, az államférfi értékelése alapvetően és széles körűen pozitív: egy sikeres külpolitikus és realista birtokgyarapító képe rajzolódik ki, aki megőrizte az erdélyi fejedelemség stabilitását.
Illik Péter történész szavaival: „A patrióta történeti hagyomány Rákóczi külpolitikáját egyértelmű sikerként magyarázza, és beilleszti a Bocskai Istvántól (1605–1606) eredő külpolitikai sémába:
az erdélyi fejedelemség szerepe a vallásszabadság és a királyi Magyarország autonómiájának védelme annak saját urától, a Habsburg uralkodótól.
Így egy modell alakul ki, amelyben Bocskai István elérte a bécsi béke megkötését (1606), amelyet Bethlen Gábor megerősíttetett a nikolsburgi békében (1622), és amelynek biztosítását I. Rákóczi György is kiharcolta azáltal, hogy Bethlenhez hasonlóan belépett a Habsburgok ellen a harmincéves háborúba, ezzel kikényszerítve a linzi béke megkötését (1645).”
*
Felhasznált irodalom:
https://tti.abtk.hu/terkepek/terkepek/1644-1645-rakoczi-gyorgy-habsburg-ellenes-hadjaratai
https://mek.oszk.hu/02100/02109/html/217.html
https://rubicon.hu/kalendarium/1630-november-26-i-rakoczi-gyorgyot-erdelyi-fejedelemme-valasztjak
https://magyarnemzet.hu/kultura/2023/06/aki-megerositette-erdelyt-430-eve-szuletett-i-rakoczi-gyorgy-fejedelem
https://sarospatak.hu/2023/04/18/1616-aprilis-18-an-kotott-hazassagot-lorantffy-zsuzsanna-es-i-rakoczi-gyorgy/
Wikipédia
Nyitókép: I. Rákóczi György, ismeretlen festő műve, részlet
A székelyek török nyelvet beszéltek, stratégiai okok és a hun-hagyomány miatt csatlakozhattak a honfoglalókhoz – mondja Aydemir Hakan tudományosan megalapozott, forradalmi tanulmányában.
Ma van a magyarországi holokauszt 80. évfordulója, melynek alkalmából egy szinte teljesen ismeretlen rabbi életét idézzük fel.
A hagyományos, tudáslapú oktatás olyan képességeket ad át, melyeket a kompetencia-alapú oktatással nem lehet pótolni - vallja Setényi János.
Számos ok miatt érdemes felkeresni a Délvidéket. Kezdjük mindjárt Szabadkával.
A honfoglalás már nem egy „Besenyő vereség okozta katasztrófatörténet”, hanem egy hosszú, tudatos betelepülési folyamat, amelynek kezdete a 9. század közepére és végére tehető – árulta el Szabados György.
Az Európai Külkapcsolati Tanács igazgatója, Mark Leonard interjút adott a Die Pressének.
Varga Judit drámai kiáltása: „Engedj el!!” Magyar Péter: „Az egész kormányt megbuktatom, ez lesz az évszázad válása, az ország botránya!”
