„Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak!” – emlékezés '56 hétköznapi hőseire

"Ahol a történelmet hamisítják, ahol a gyilkosokból hősöket csinálnak, ott előbb-utóbb új hősökre lesz szükség." Én. Kik a nemzet mártírjai? Nagy Imre. A padlássöprető, Berija kreatúra, az ortodox bolsevik, aki a bitó alatt is kommunistának vallotta magát. Maléter. A szellemi fogyatékos, kommunista, szovjet partizán, későbbi büntetőtábor parancsnok, aki a forradalom első napján még 2 felkelőt ölt meg saját kezűleg, csak később lövetett az elvtársaira. Gimes. A Rákosi rendszer legvéresebb szájú cenzora. Fasza. Az utóbbi 1-2 évtizedben még élők közül ki a hős? A köztörvényes bűnöző, egykori prostituált, 8 elemis, tahó, a száján non-stop szart okádó Wittner Mari. A többi már áruló a mai rendszernek. Mert nem imádják Orbán gecit. A forradalom valódi mártírjai forognak a sírjukban. Főleg mikor tetves komcsik koszorúzzák a sírjaikat. Trágya rendszer. Valóban kellenének új hősök. De leginkább új, ismét lámpavasra akasztott szarháziak. Ámen!

Azért az érdekelne, hogy miért tartod Malétert "szellemi fogyatékosnak"

Forgolódtok, forgolódtok, aztán csak az asztal közepére szartok. Mindig.

Uhhh de jó klippek, végre vmi trendi keret... És igen, ha a prsti srácokat elfelejtjük, mi is megyünk a levesbe.