Egymásra rakva ezeket a hokkedliket, az orosz sereg Kijevig pipiskedhet.
„A szakértők buzgón magyarázzák nekünk, hogy a város semmilyen stratégiai jelentőséggel nem rendelkezik. És ami esetleg volt is neki, az az orosz előrehaladás négyzetével csökken. Különben is, az oroszok sokkal több élőerőt és hadianyagot vesztettek. Mindez megspékelve a szokásos számvarázzsal és grafikonokkal. Olyan meggyőződéssel ismételik ezt, hogy a végén még mi is elhisszük, hogy csatát veszteni egy egész jó befektetés.
Persze mindez csak ködösítés, mellébeszélés. A »magyarázom a bizonyítványom« nagycsoportos megfelelője. Mindez csak azért, hogy ne kelljen az Avdiivka alatti vereség valódi stratégiai jelentőségéről beszélni. Ez pedig a háború lélektani aspektusaiban nyilvánul meg, ami a napoleoni hadelmélet szerint úgy arányul a fizikaihoz mint három az egyhez. Nem véletlen, hogy Clausewitz akkora hangsúlyt fektetett erre a dimenzióra.
Az első és legfontosabb lélektani következmény, egy szétdumálhatatlan mérföldkő egy 14 hónapos ukrán vereségsorozatban. Herszon óta 2022 novemberében, Ukrajna semmiféle sikert nem tud felmutatni a frontokon. Minden további kudarc csak tovább fokozza a clausewitzi triád mindhárom szintjén (vezetés, hadsereg, nép) a kétséget azzal kapcsolatban, hogy valaha is képesek lesznek megfordulni ezen az egyre meredekebb lejtőn.
A második következmény, hogy az új ukrán katonai vezetésnek egy súlyos vereség parkol a rajtvonalán. Mivel nem külföldről leigazolt vendégjátékosok, nem kezdenek tiszta lappal, az új seprő tiszta lelkiismeretével. Legtöbbjüket az előző beosztásukból kifolyólag egyenes felelősség terheli az avdiivkai vereség miatt. Mindez aláássa a tekintélyüket és a bizalmat azzal kapcsolatban, hogy az öreg cirkuszi uszkárok képesek lesznek új figurákat betanulni. A harmadik és talán legfontosabb jelentősége Avdiivka elvesztésének, a vereségek kumulatív hatása amiről Wylie hadelmélete beszél. Bahmut, a Nagy Tavaszi Ellentámadás kudarca és most Avdiivka nem azért sorsdöntőek, mert egymásra rakva ezeket a hokkedliket, az orosz sereg Kijevig pipiskedhet.
Ez a fajta szekvenciális stratégiai gondolkodás releváns lehet egy gyorsan mozgó háborúban, de igen kevés relevanciája van egy atriciós, kifullasztó háborúban. Az ilyen háborúkban a helyi győzelmeknek nem kell összefüggniük és egy adott irányba hatva stratégiai jelentőségű áttörést eredményezniük. A kumulatív hatásuk, a közmondásos 1000 tűzszúrásként hat, ami a végén az ellenfél lélektani összeomlásához vezet. Ezt láttuk az Első Világháború végén a nyugati fronton és minden jel arra mutat, hogy Ukrajna is a Liddel-Hart illetve a Wylie féle forgatókönyv szerint fogja elveszíteni a háborút.
Akik a Jomini féle bravúros manőverekre várnak, a Cannae típusi schlieffeni bekerítésre vagy egy clausewitzi kataklizmikus csatára, azok valószínűleg csalódni fognak. Természetszerűleg, a kimenetel szempontjából mindez sohasem lehet elég mindegy.”
Nyitókép: Facebook
Kapcsolódó cikkek a Háború Ukrajnában aktában.
Nem, Pavel Fedosenko nem Putyin ügynöke, hanem Zelenszkij főtisztje.
Az orosz vezetők valószínűleg már hónapok óta gondolkodnak egy hatalmas nyári offenzíva elindításában.
Philipp Petersen hadtörténész szerint „nem az a kérdés, hogy Oroszország megtámad-e minket, hanem az, hogy mikor és hol”.