„A királynővel méltatlanul bánt a történetírásunk” – emlékkönyv született Mária Teréziáról

Nyitókép: Mária Terézia mint magyar királynő, ismeretlen festő műve, 1750 körül

A Habsburg Birodalom egyetlen női uralkodójáról, a magyar királynőként is jól ismert Mária Teréziáról született emlékkönyv a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. kiadásában. A kötet kapcsán a szerkesztőt, Bódvai Andrást kérdeztük.

A könyv hiánypótló jellegét kiemelve Bódvai leszögezi: Mária Terézia történelmi szerepét és jelentőségét különböző tematikák szerint bemutató, több szerző tollából született kötet magyar nyelvterületen ez idáig nem jelent meg. Hozzáteszi: „A királynő alakjával hosszú időn keresztül méltatlanul bánt történetírásunk”.

Megtörni látszott a jég, emlékeztet, amikor 2017-ben, születésének 300. évfordulója alkalmából, a Habsburg Monarchia jelentős városaihoz hasonlóan, Budapest is otthont adott egy-egy rendezvénynek, tudományos konferenciának, amelyet tavaly decemberben egy újabb konferencia követett. Most végre könyv formában az érdeklődők szélesebb rétegéhez is el tudnak jutni a legújabb kutatási eredmények.

Mi változott a királynő megítélésében? Dózsa György negatívabb, Mária Terézia pozitívabb figura lett

Úgy tűnik, egyértelműen pozitív irányba billen a mérleg nyelve a Mária Teréziáról alkotott korábbi képhez viszonyítva, tudjuk meg. „Megítélésem szerint két dolognak köszönhető ez elsősorban: egyrészt annak, hogy olyan

amelyekről korábban nem, vagy nem így volt tudomásuk, másrészt úgy tűnik, a történettudomány ma következetesebb önmagához, azaz a tényeket és a belőlük levonható következtetéseket szigorúbban veszi, nem hagy kiskaput különféle prekoncepciók érvényesülésének” − mondja a szerkesztő.

Hangsúlyozza, hogy mindez természetesen nemcsak a Mária Teréziával kapcsolatos kutatásokról mondható el. „Történelmünk, vagy akár a világtörténelem kimagasló személyiségeinek megítélése is finomodhat, módosulhat, változhat – ez ennek a tudományágnak az egyik szépsége. Dózsát például ma már egészen másként látja a történettudomány, mint ahogy az iskolában tanult kép alapján az átlagember. Ez esetben például egyértelműen negatív irányba billent a mérleg nyelve” – fogalmaz a szakember.

Emberbaráti szeretet és kőkemény racionalizmus egyszerre

Bódvai szerint

Határozottan konzervatív attitűd jellemezte, a birodalmat is ennek jegyében igyekezett kormányozni, alapvetően megőrizve olyannak, amilyennek megörökölte. Ugyanakkor felismerte, hogy szinte minden területen változtatások szükségesek ahhoz, hogy – az alapok megingása nélkül – a működőképesség továbbra is biztosított legyen. Ennek jegyében hosszú, negyven évnyi uralkodása alatt reformok sorát vezette be a közigazgatásban, a jogrendszerben, az adórendszerben, a hadügyben, az oktatásban, az egészségügyben – foglalja össze a kötet szerkesztője.

Úgy véli, a birodalom alapjait megőrizni hivatott szándék, a működését biztosító, a hasznosság és racionalitás jegyében álló reformok, valamint a királynő mély vallásossága és emberbaráti szeretete között nincs semmiféle ellentmondás, ezek kéz a kézben jártak.

A fő koncepció

Egy emlékkönyv nem arra hivatott, hogy mindent kimerítően bemutasson egy adott történelmi személlyel és korával kapcsolatban, hiszen az a monográfia feladata hangzott el.

Itt egészen más volt a vezérelv: a korszak legjobb kutatói olyan tanulmányok elkészítésére kaptak felkérést, amelyek az adott történész szakterületének legújabb kutatási eredményeit is magukba foglalva fejtenek ki egy-egy nagyobb témát. Alapvető szándék volt, hogy a királynővel kapcsolatos legfontosabb témák megjelenjenek a könyvben, és ezek sorrendisége is fontos szempont volt. Ilyenformán

– mondja el a szakember.

Mária Terézia gyászruhában, Josef Hauzinger festménye, 1773

A teljesség igénye nélkül olyan témákat mutattak be egy-egy írás keretében, mint a királynő reformintézkedései, gazdaság- és társadalompolitikája, az országgyűlések nélküli időszak sajátosságai, az úrbéri rendelet, a bécsi kormányzat és magyar szereplői, a magyar katonaság szerepe és jelentősége, a közegészségügyi reformok, a kor építészete, a királynő képzőművészeti reprezentációja, magánvallásossága.

A korábbi kötetek – a Mátyás király-, a Rákóczi-, a Szent László- és a Zrínyi Miklós-emlékkönyv – is e koncepció szerint készültek, azok és ez is gazdagon illusztrált.

amelyek a történelem iránt érdeklődő olvasók figyelmére számot tartanak, és amelyeknek tanulmányai már több oktatási intézményben kötelező, illetve ajánlott olvasmányok – derül ki.

Mária Terézia a népi emlékezetben

Külön érdekesség, hogy egy tanulmány a királynő néphagyományban őrzött szerepével is foglalkozik. Vajon hogy látja őt a népi emlékezet? Feltettük a kérdést: szerették a magyarok a királynőt, vagy az abszolutizmus mégis csak abszolutizmus? Az ország túlnyomó többsége a földeken robotolt, néhol még többet is dolgoztak a jobbágyok, mint az úrbéri törvény előtt, ezért kapott hideget-meleget az egyszerű emberektől?

Bódvai András úgy válaszolt, hogy Mária Terézia alakja már életében bekerült a néphagyományba, és – mivel a népi emlékezet három-négy generáción át képes közvetlen, konkrét élményként visszatekinteni – helyenként még a 20. században is elevenen élt.

és az összegyűjtött – műfajilag és tematikailag különböző – hagyományok átvizsgálása után megállapítható, hogy a róla fennmaradt kép javarészt pozitív. Mellékesen megjegyezve még a magyarok szívéhez oly közel álló Erzsébet királynéról is maradtak fenn őt kedvezőtlen színben feltüntető szövegek, teszi hozzá.

A szerkesztő felhívja a figyelmet: bár a királynő emlékezete a birodalom népeinek körében általánosnak mondható, különösképp a magyar néphagyománynak vált központi szereplőjévé, egyik legnépszerűbb monda- és anekdotahősévé, olyannyira, hogy sok tekintetben sajátosan magyar folklóralaknak tekinthető.

A millenniumi emlékmű egykori bronzszobra a gödöllői kastély parkjában. Zala György műve, 1911