A három kötet egy 8 tételes térképmelléklettel kiegészítve igényes díszdobozban jelent meg.
A Magyarország számára tragikus békediktátum századik évfordulója alkalmából háromkötetes Trianon antológiát jelentetett meg az Osiris Kiadó a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködve, írja a Hajónapló.
A rendkívüli gyűjtemény első kötete a sokak által ismert, de kevesek által olvasott Vérző Magyarország című összeállítás, amely annak idején Kosztolányi Dezső szerkesztésében jelent meg. Az először 1920-ban kiadott kötetet egészíti ki a Gyurgyák János által szerkesztett két kötetes antológia, az Emlékező Magyarország. A három kötet egy 8 tételes térképmelléklettel kiegészítve igényes díszdobozban jelent meg.
A békediktátum friss élményvilágát megmutató Kosztolányi-féle kötetben a magyar költészet, irodalom, művészeti közélet legnagyobb alakjai mellett tudósok, politikusok írtak a trianoni fájdalomról. Száz év távlatából tekintve az antológia inkább a korszak gondolkodásmódját tükrözi, mai szemmel, egy évszázad minden tapasztalatával gyarapodva már nem fogadjuk érvényes trianoni útravaló gyanánt. Mindazonáltal azt a feladatot, amit a könyv előszavában Horthy Miklós fogalmaz meg, máig betöltik a megszólaló írók: „Lelkesítsenek, acélozzák meg a lelkeket, az elszakított magyar földekre vigyenek reményt és kitartást, a megmaradt magyar földeken élesszék a hazaszeretet tüzét.”
A Vérző Magyarország antológia írásai két téma köré csoportosulnak: egyfelől megmutatják a veszteség nemzeti szempontból átélt igazságtalanságát, másfelől Magyarország történeti távlatban értelmezhető nagyságát, vagy mondjuk inkább úgy, küldetését demonstrálják, és így – az időbeli távlat, s az európai nézőpont segítségével – mutatnak rá a békerendszer abszurditására.
Az évszázados szövegekből sugárzó eleven fájdalom annak ellenére is megérinti a mai olvasót, hogy egy letűnt kor szemléletét képviselik.
Az antológia másik két kötete, az Emlékező Magyarország első és második része azonban gondolatébresztően aktuális, friss és erős. Az egybeszerkesztett szövegek egy részével nyilván mindenki találkozott már, aki a magyarság sorsáról folyó tudományos, irodalmi vagy éppen publicisztikai polémiákat hellyel-közzel figyelemmel kíséri, ebben az összefüggésben azonban egymást erősítve, a sokszoros visszhang-térben megjelenve új értelmet is nyernek.
(Hajónapló)
Székelyföldön gyakorlatozik a román hadsereg, román nemzeti ünnep Trianon és Erdély elcsatolása, de a magyarok még külön napot is szenteljenek a románok tiszteletének. Hogyne! Szilvay Gergely írása.
A Munkáspárt elnöke szerint ha Trianont egyszer felül lehetne vizsgálni, akkor Magyarország nem számíthatna a nyugati szövegségeseire.
A Bauer- és Ungváry-féle balliberálisok megpróbálják megmagyarázni nekünk azt, hogy mindez igazságos volt, sőt jól is jártunk vele. Talán még köszönettel is tartozunk!
A történész szerint „a trianoni békeszerződés kapcsán Magyarország nem a fejlett, hanem a fejletlenebb területeit vesztette el”. Ungváry szerint ez olyan, „mintha Budapestről levágnák Kelet-Magyarországot. A budapesti adófizető sokkal jobban járna”.
A svájci lap újságírója szerint a magyarok nosztalgiával tekintenek vissza a kisállam egykori birodalmi nagyságára.
Az ország nagy előrelépést tett a drónok gyártásában az elmúlt évek során.
Miért érzi bárki úgy, hogy ezt véleményeznie kell? – teszi fel a kérdést anyák napja kapcsán írt cikkében a feminista szerző.
