„Az egész a szabadságról szólt” – Tirts Tamás a rendszerváltó Fideszről a Mandinernek

2020. április 09. 18:33

„Nem voltak képviselőjelöltjeink, se pénzünk, se infrastruktúránk. Ellenben volt hatalmas szívünk, szabadságvágyunk” – jellemzi a hőskorszakot a Fidesz első kampányfőnöke. Tirts Tamást kérdeztük az első szabad választások 30. évfordulóján a korai Fidesz-sztorikról, a '89-90-es pártszervezésről, a narancs színválasztás, a Roxette-kampánydal és a brezsnyeves-csókolózós plakát eredetéről.

2020. április 09. 18:33
null
Maráczi Tamás
Maráczi Tamás

Tirts Tamás (1961) a Fidesz első kampányfőnöke, volt alelnöke, országgyűlési képviselője. A Piarista Gimnáziumban érettségizett, az ELTE BTK-n végzett magyar-történelem szakon. 1988 áprilisában lépett be a Fidesz-be, decemberben az országos választmány tagjává, 1993 tavaszán pedig a Fidesz alelnökévé választották. 1994 nyarán a Fidesz budapesti elnöke lett, az önkormányzati választásokon bejutott a Fővárosi Közgyűlésbe. 2006-ban a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumi tagja, majd az ORTT testületi tagja lett. Jelenleg az EMMI Támogatáskezelő főigazgató-helyettese.


***

Ön találta ki a magyar narancsot mint a Fidesz kampányjelképét?

A narancs mint szín, mint kampányszimbolika kitalálása és tesztelés a választási kampányhoz kötődött; de az is igaz, hogy akkor már létezett a Magyar Narancs nevű újság, amely hivatalosan ugyan nem a Fidesz lapja volt, de nem hivatalosan nagyon közel állt hozzá.

Vágvölgyi B. András szerint a Magyar Narancs volt először újságnévként, és ön kérte el a négyigenes népszavazási kampányhoz jelképnek.

A választási színválasztáshoz semmi köze nem volt a Magyar Narancsnak. Viszont a Választmány előtt felmerült érvelésben megjelent, hogy

a narancs szín azért is jó választás, mert úgysincs hivatalos újságunk, ugyanakkor a Magyar Narancs velünk szimpatizál,

hozzánk közel áll. Voltak olyan szerkesztőségi tagjai, akik kifejezetten harcos fideszesek voltak, például Vig Monika, a Fidesz Akadémia egyik mentora, aki később tragikus módon autóbalesetben halt meg. Párhuzamosan futottunk, és a mi döntésünkben tehát az is benne volt, hogy az újságot egy kicsit be tudjuk állítani a kampányunkba; minden erőforrás számított.

Ettől függetlenül tehát miért éppen a narancssárga lett a párt színe?

A ‘89-es választási kampány egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy milyen színnel fognak majd megjelenni a plakátjaink, a szórólapjaink. A nagyobb szervezetek akkor már lefoglaltak egy-egy színt, amellett, hogy a piros-fehér-zöldben is utaztak. A zöld hangsúlyosan az MDF színe volt, a kék az SZDSZ-é, a piros pedig a baloldali pártok, az MSZP, az MSZMP és az MSZDP színe volt. Nekünk is kellett egy jó színt találnunk; többféle grafikai színvariációt vittem be a párt vezetése elé,

volt egy avantgárd piros-fekete ötletem, de ez nem nyerte el senkinek a tetszését.

Még az akkor élő Bernáthy Sándor grafikushoz mentem ki Szentendrére, és vele rajzoltattam meg különböző Fidesz-emblémákat. Másrészt, a kék-sárga hagyományosan az európai liberális pártok színpárosa volt, és ebből a kéket elég erősen használta már az SZDSZ. A citromsárga azonban kicsit kedvezőtlennek tűnt, és akkor jött egy ötlet: én akkor többször jártam Hollandiában autóstoppal, és beugrott, hogy ott, miközben piros-fehér-kék a nemzeti lobogójuk, mégis narancssárga a focistáik nemzeti meze. A narancssárga benne van a nemzeti identitásukban, a narancsfa benne van a holland királyi család címerében is. Én tehát a narancs színt is bevittem egy tesztelésre, és érdekes módon majdnem mindenkinek tetszett.

Talán Kövér Lacinak volt egy ellenvetése, hogy miként fog ez kinézni a nyomtatásban,

hiszen a korabeli nyomtatási technikával esetleg vörösnek is látszódhatott...

Tirts Tamás, a Fidesz választási megfigyelője 1989 nyarán Varsóban, a Szolidaritás választási plakátja előtt

 

Bacsó Péter A tanú című filmjében a híres jelenet, a magyar narancs fricska volt a rendszernek, mint ahogy a Fidesz is rendre provokált a kezdeti hónapokban?

A magyar narancs egyértelműen A tanú című filmre utalt.

Az egész rendszerellenes mozgalom a szabadságról szólt. A szabadságvágy hajtotta a fiatalokat a Fideszhez.

Az egyetemeken, középiskolákban elkezdtek alakulni Fidesz-csoportok, de akár baráti társaságok is bejelentették, hogy mostantól Fidesz-csoportként működnek. Eddig még ifjúsági szervezet ellenzéki alapon nem jött létre, és az közép-európai szinten is unikum, ahogy ez kinőtte magát: az akkori meghatározó embere harminc évvel később most  miniszterelnök. Ennek van egy különleges történelmi érdekessége.

1988 áprilisában lépett be a Fideszbe, a második hullámban. Kitől, hogyan hallott a mozgalom létezéséről?

Először a Szabad Európa Rádióban hallottam róluk, öt nevet olvastak be, akik rendőri figyelmeztetést kaptak. Egyetemre jártam ekkor, és az egyetemi büfében a szünetben az évfolyamtársaimmal beszélgettünk arról, hogy ki hallotta ezt, ki ismerhet ezek közül valakit. Hermann Róbert, akivel jóban voltam, a történelem szakra jártunk együtt, elmondta, hogy a székesfehérvári gimnáziumban

padtársa volt az egyikük, Orbán Viktor, aki szerinte egy jó fej, normális srác, jogász végzettségű.

Ez beszédtéma lett az egyetemen, és ezek után Bárány Anzelmmel beléptünk a Fideszbe, majd Szelényi Zsuzsával együtt megalapítottuk a bölcsészkari Fidesz-csoportot.

Hogyan történt a belépése?

Szintén a Szabad Európa Rádió mondta be, hogy a Kisrabló étteremben csütörtökön lesz egy nyilvános toborzó ülés, és Bárány Anzelmmel lementünk oda. Tele volt az étterem, legalább voltunk vagy négyszázan. A fő szónok Orbán Viktor volt. Ahogy jöttünk ki a félszuterénből, megszólítottuk Deutsch Tamást, aki alapítóként szintén beszélt egy kicsit szervezési kérdésekről, és megkérdeztük, hol lehet belépni a mozgalomba. Ő mondta, hogy jöjjünk fel a Bibó Kollégiumba. Fel is mentünk, emlékeim szerint

Fodor Gábor szobájában volt egy belépési nyilatkozat, azt kitöltöttük,

odaadtuk, és onnantól kezdve teljes jogú Fidesz-tagok lettünk. Az információk személyes közléseken és vonalas telefonokon keresztül áramoltak, ezért volt jelentősége, hogy elkezdtünk szerkeszteni egy belső újságot, a Fidesz Press-t, hogy legyen egy belső információs csatorna.

Tirts Tamás a munkahelyén, április 7-én Budapesten

 

1988 decemberében már az országos választmány tagja volt. Hogyan lett a Fidesz első kampányfőnöke?

A Városligetben volt egy ülésünk, ahol végül ezt a feladatot megkaptam, a választmány pedig ezt szentesítette 1989. június 11-én Agárdon. Ez egyébként a mi kertünkben volt. Vágvölgyi Andrást, Ökrös Tamást és Herter Róbertet jelölték ki segítőtársaimnak.

Az első nyomtatónkat, egy nagy teljesítményű Xerox-gépet a Soros Alapítványtól kapott pénzen vettük,

de a kampányra nem adott, ezért szponzorokat kellett keresnünk. Nem voltak képviselőjelöltjeink sem, főleg vidéken nem voltak embereink.

Hogyan szerveződött a ‘89-es Fidesz-kampány? Hogyan szedték össze a kampánycsapatot?

Borzasztó kevés eszközünk, pénzünk, infrastruktúránk volt. Ellenben hatalmas szívünk, szabadságvágyunk, és sok jó szándékú ember, kapcsolat jelent meg. Pár millió forintból kellett nekiindulni az első szabad választásoknak. A kampányirodánk a Molnár utca 16-ban volt, illetve a Kosztolányi Dezső téren, valamilyen ügyelet mindig volt. Egy irodai munkatárs alkalmazására sem volt kezdetben pénzünk, Dudás Tamás félállásban csinálta ezt. Az első országos akciónk egy vidéki gyertyagyújtás volt, ezt a Molnár utcai irodánkból szerveztük meg.

Önkéntesek autóval feljöttek a gyertyákért, az uborkás üvegekért.

November elsején volt, az egy évvel korábbi brassói munkásfelkelésre emlékeztünk gyertyagyújtással, ez egyúttal az erdélyi magyarsággal való szolidaritás kifejezése is volt. Huszonöt vidéki Fidesz-csoport vállalta, hogy egy adott időben délutántól estig kiállnak a főtérre, gyertyát gyújtanak és adományt gyűjtenek. Szervezetten kezdett működni egy olyan diákcsapat, amelynek eddig nem voltak közös akcióik. Én Budapesten kocsival húsz helyszínt tudtam leellenőrizni, a Ferenciek terétől Budafokon keresztül a Ferencvárosig mindenhol ott voltak a fideszesek. Nagyon színes közeg volt.

Hogyan koordinálták a kampányt az SZDSZ-szel?

Egyeztetnünk kellett, mert ugyanazért kampányoltunk, ugyanakkor a különállásunkat is érzékeltetni akartuk. Háromszor is jártunk a Ráday utcában lévő kampányirodájukban, mindig a saját plakátjaikat, szórólapjaikat akarták ránk tukmálni; mi pedig ezt udvariasan elhárítottuk, mondván: mi is csináltattunk ilyeneket, csak egy kicsit másfélét. Figyelnünk kellett, hiszen a jövő évi parlamenti választások már ott lebegtek a szemeink előtt: fontos volt, hogy ne lehessen majd összemosni a két szervezetet.

Az SZDSZ-ben kimondatlanul is úgy tekintettek a Fideszre, mint az ifjúsági segédcsapatukra.

A Fidesz tagsága nem így gondolta, bár biztos voltak családi, szimpatizánsi átfedések a két szervezet között.

A Fideszt fenyegető politikai veszély az volt, hogy az SZDSZ szatellitpártja lesz. Orbán Viktor és Fodor Gábor között a nagy testvérhez való viszony húzta meg a választóvonalat?

Az SZDSZ-hez való viszony már korábban is előjött, például abban a vitában, hogy a június 16-i beszédet ki mondja el. Orbán beszédében benne volt a radikalizmus: a szovjet csapatokat ki kell vonni Magyarországról – ennek szerinte benne kellett lennie a beszédben. A Fodor-féle csapat – öt-hat ember – ezt nem akarta. Aztán Fodorék szerint sokkal jobban rá kellett volna csatlakoznunk ‘89-ben az SZDSZ kampányára, és úgy gondolták, hogy ha nem indulunk majd önállóan a tavaszi választásokon, akkor sem lesz gond, majd az SZDSZ biztosít néhány vezetőnek befutó helyet. Ezzel szemben Orbán Viktor, Kövér László és Németh Zsolt mindig határozottan azon az állásponton volt, hogy önállóan kell megméretnünk magunkat. Ők úgy látták, hogy az MDF és az SZDSZ között – ahogy akkor mondtuk: az „elvált szülők gyerekeként” –

különállva kell maradnunk, a népi-urbánus vitát túl kell haladnunk.

Az én feladatom volt, hogy ehhez a vizuális megjelenést, a szervezeti különállást, a képviselőjelöltek toborzását, a megyei irodavezetőket biztosítsam. Ebben segített a Neumann Alapítvány, vagy az Osztrák Néppárt ifjúsági szervezete.

Tirts Tamás és Kósa Lajos levezető elnökök a Fidesz II. kongresszusán 1989 októberében a Műegyetemen

 

Kampánytámogatás honnan jött?

Egy csomó felajánlást kaptunk. Ezek miatt tudtunk elkezdeni dolgozni. Például

volt olyan, hogy egy arisztokrata család felajánlotta, hogy van egy üres lakásuk,

nyugodtan használjuk. Ebben a lakásban kezdett a Magyar Narancs működni. Vagy: a Fidesz első autóját úgy kapta, hogy a City Bank vezetője jóban volt egy fontos bankemberrel, aki megkérdezte, hogy mit tehet a Fideszért, mert van náluk egy autóselejtezés. Így kaptunk egy Volkswagen Golfot. A nyugati emigrációtól kaptunk sokszorosítógépeket.

1989 végén a négyigenes népszavazás volt az első választási megmérettetés az új párt előtt. A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások végén a Fidesz és az SZDSZ nem írta alá a megállapodást, mert nem akarták, hogy az országgyűlési választások előtt legyen egy közvetlen köztársaságielnök-választás.

Ha a nép választotta volna meg, akkor nagy eséllyel Pozsgay Imre lett volna az elnök. Aki mint reform-MSZMP-s/MSZP-s jó kapcsolatokat ápolt a népi irányzattal, tehát itt volt egy liaison az MDF egyik szárnyával. De ezt sem az SZDSZ, sem a Fidesz nem nézte akkor jó szemmel, egyfajta puhaságnak tekintette. Tiszta képletet akartunk; úgy gondoltuk, hogy tisztább az, ha az új parlamenti erőviszonyok alapján adunk esélyt egy parlamenti köztársaságielnök-jelölésnek. A magyar demokráciában a mai napig a parlamentben választják maximum két ciklusra a köztársasági elnököt – ilyen értelemben mi egy behatárolt elnöki intézmény mellett voltunk, míg a többi párt a közvetlen elnökválasztás mellett. A novemberi végi referendum eredménye felértékelte az SZDSZ-t és minket, egy még erősebb antikommunista színezetet adott a kampánynak, hiszen

mindenki tudta, hogy ha nyerünk, akkor nem Pozsgay lesz az elnök.

Ha már Pozsgay: állítólag Orbán személyesen lobbizott Pozsgaynál, hogy önt, a párt kampányfőnökét ne rántsák be katonai szolgálatra éppen az országgyűlési választások előtt. Miért nem sikerült megúsznia?

De, azért félig sikerült: fél évvel később hívtak be. Orbán meghallotta, hogy egy vezetőségi ülésen jeleztem, behívót kaptam, így a Nemzeti Kerekasztal egyik megbeszélésén Pozsgaynak ezt felvetette, aki meg is ígérte, hogy ennek utánanéz. És tényleg, fél évvel elhalasztották a behívásom, november végén kellett bevonulnom.

Így volt három hetem, hogy Áder Jánosnak át tudjam adni a kampányfőnöki feladatokat:

a noteszemből átírogattuk a telefonszámokat, megosztottam a megyei kapcsolatokat.

A laktanyából mennyire tudta követni az első szabad választások kampányának eseményeit?

Be volt karikázva a nevem, figyeltek rám. Lehetett kisrádiót hallgatni, itt követtem a kampányeseményeket. Rendesek voltak, semmi baj nem volt. A ferencvárosi Fidesz-csoport, amelynek alapítója voltam, nagyon hamar összegyűjtötte a 750 ajánlószelvényt, így viszonylag hamar, március második felében kikerültem a laktanyából.

A Fidesz rövidebb kampányfilmje 1990-ből

 

„Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”, Roxette-dal, a „Tessék választani”-plakát  a Brezsnyev-Honecker, illetve a fiatal csókolózó párral. Kinek az ötletei voltak?

Ezek a Kosztolányi Dezső téren működő Áder-stáb döntései voltak. A Roxette-dal óriási sláger volt, a „Hallgass a szívedre”-életérzés ezzel igen jól találkozott. Emlékeim szerint Herter Robi, aki saját kihangosítóival segítette az ellenzéki rendezvényeket, hallotta ezt a dalt, és mivel benne volt a videókészítésben is, volt egy ötlete, amelyet megmutattak Fodor Gábornak, majd Ádernek, és így lett kampánydal, és a szlogennel együtt egy telitalálat.

A plakáttervet egy idős bácsi hozta be,

mondván: milyen jó lenne, ha a puszilkodó Brezsnyev-Honecker párost egy osztott mezőben egy fiatal csókolózó párral fel lehetne tenni valahova. Ez is telitalálat volt. Hihetetlenül jól kifejezte azt a hangulatot, amelyet a fiatalok szabadságszeretete jellemzett.

Kicsit a Márciusi Ifjak 2.0 volt ez: szabadság, szerelem, buli, rendszerváltás.

Igen, igen. Spontán, jó hangulatú mozgalom volt. Egy életkép példának: amikor jó idő volt, sokszor a Bibó Kollégium kertjében kiültünk a domboldalra, ott tartottuk meg a vezetőségi ülést. Kicsit olyan volt, mint a Hair című filmben, hippi módra mások is odatelepedhettek a tucat vezető mellé hallgatni az ülést. Nem volt formalizált, sem zárt ajtók mögötti ülés sem. Egyszer megjelent egy magát amerikai újságírónak mondó figura egy fotóssal, mindenkit lefotózott, de

hogy ez az anyag a CIA-nál vagy a KGB-nél kötött-e ki, azt nem tudtuk.

Röhögtünk, hogy „ez meg ki volt"? De nem volt olyan típusú bizalmatlanság, mint ami később a politikai életre rárakódott. És persze ott voltak a szerelmek és a barátságok.

A Fidesz-brand erős volt: generációs, antikommunista párt volt, népszerűek voltak a párt vezetői a fiatalok szemében, az idősebb korosztályok táborában pedig sokan a Fideszben látták a jövő reményét. Sikeres volt a ‘90-es politikai marketing?

Tudatos volt a három arc kiválasztása: Orbán a radikális, Fodor a szakszerű, Deutsch meg az alternatív. Fiatalos, laza radikalizmus, a fiatal rétegeket kellett megszólítani. Jól ráéreztünk azokra az irányokra, amelyeket meg akartunk célozni.


A Fidesz hosszabb kampányfilmje 1990-ből

 

Volt egy kampányvideó is: a gyerekzsivajtól alig lehet figyelni a szövegre, de jókat mond Orbán, Deutsch, Fodor, Ungár és Kövér. Szerepe volt a programnak a jó szereplésben, vagy a fiatalos lendület elégnek bizonyult?

A programnak nem volt nagy szerepe. Mi azt hittük, hogy lesz. Hihetetlenül sokat ötleteltünk, dolgoztunk azon, hogy szakértőkkel különböző programokat állítsunk össze, ehhez képest

azt lehetett már akkor tapasztalni, hogy a politika elsősorban az érzelmek műfaja.

Egy jó érzelmi hatással sokkal többet tudtunk elérni, hogy megugorjuk az akkori 4 százalékos bejutási küszöböt, mint különféle programokkal. Ezek a hangulati elemek döntötték el nagyrészt, hogy a választáson ki kire adta le a voksát.

Milyen volt a hangulat a párt főhadiszállásán 1990. április 8-án éjszaka, amikor kiderült, hogy a Fidesz bejutott a parlamentbe?

A Fidesz főhadiszállása a Molnár utcában lévő művelődési házban volt, a korábbi Gorkij könyvtár mellett. Hatalmas ováció volt. Főleg a legnagyobb győzelmi skalpnak: Szájer József Sopronban legyőzte Pozsgay Imrét, és egyéni választókerületben nyert. Az eredményekből lehetett látni, hogy a területi listák jól szerepeltek, hogy a parlamenti küszöböt átléptük.

Bejutottunk a parlamentbe – ez egy hatalmas öröm és felszabadultság volt.

Sikerült elérnünk, hogy a Fidesz egy önálló tényező lett. Azt vettük észre akkor, hogy egy teljesen más dimenzió nyílt meg előttünk: a profi politikussá válás lehetősége. Sokan emiatt kiszálltak, ezt már nem akarták. Elváltak itt az utak tehát, a párt motorja a frakció lett.


Interjúfotók: Ficsor Márton

Összesen 149 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
pemete jakab
2020. április 10. 18:26
"Az egész a szabadságról szólt" - Tirts Tamás a rendszerváltó Fideszről a Mandinernek És mit jelent a Fidesznek, Orbánnak a szabadság? Orbán: Nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen, akik csinálták a diktatúrát. Vagyis ha ő csinálja a diktatúrát, az már rendben van. https://www.youtube.com/watch?v=o5J06vjzlDQ
kunfia
2020. április 09. 22:03
Aztán kaptatok pénzt Sorostól.
Pelso j.
2020. április 09. 20:54
"Az egész a szabadságról szólt." - gondolták a máig naivak. Egy üzleti vállalkozás nem foglalkozik ilyesmivel, hogy pl szabadság.
BőröndÖdön
2020. április 09. 20:49
...és egy hitvány állampárt lett a vége...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!