Így mosdatják a kommunizmust Spanyolországban

2022. augusztus 12. 08:21

A kommunizmus népszerű a spanyol fiatalok és baloldali politikusok körében, az egyetemeken Sztálint és a gulágot mentegetik.

2022. augusztus 12. 08:21
Sergio Velasco
Vendégszerző

Írta: Sergio Velasco spanyol publicista, politológus, a  Filosofía Política project alapítója, számos spanyol lap és tévé rendszeres szereplője

 

A közép- és kelet-európai országok tisztában vannak azzal, hogy mik is azok a totalitárius mozgalmak és nem tesznek különbséget. Mindet egyformán elítélik, és nem akarják megengedni, hogy újra helyet kapjanak a történelemben. Ennek minden országban így kellene lennie.

A Terror Háza mindig lenyűgöz, amikor Budapestre látogatok. Ezt a múzeumot mindig ajánlom a spanyol és katalán barátaimnak. Látogassanak el oda, kétségkívül egyedülálló élmény. Megérthetik, mit szenvedett Magyarország a 20. századi totalitárius mozgalmak, a német nemzetiszocializmus és a szovjet kommunizmus uralma alatt.

Spanyolországban azonban máshogy látják a kommunizmust. Saját tapasztalatból beszélek. Spanyol állami egyetemen láttam és hallottam olyan dolgokat, amelyek megdöbbentik közép-európai vagy keleti barátaimat, amikor elmondom nekik. Pedig mindennapos a közoktatásban.
 
Hogy mondjak példát? Van elég, sajnos. Először is elég groteszk volt az a jónéhány a kar közös tereiben kilógatott plakát, hogy „Miért jó ország Kuba?”,

Másodszor, volt egy évfolyamtársam, aki a záródolgozatában a gulag táborokat védte, mondván azok szükségesek és jók voltak. Kérdeztem, mi történne, ha egy diák a német koncentrációs táborokat védené ugyanígy? Kizárnák, ugye? Vagy legalábbis felfüggesztenék a témáját.

Harmadszor: néhány professzor, úgy tűnt, azért jött, hogy megvédje a kommunizmust az órán, és hogy bebizonyítsa, az valami olyasmi, amit el kellene fogadnunk. El tudja képzelni, kedves olvasó, hogy a professzorok egyetemi órákon védik a német nemzetiszocializmust? Példátlan botrány lenne, egész biztos.

Mindemellett kommunistának lenni az egyetemen teljesen „normális”,

sőt még tiszteletre méltó dolog is volt. Emlékszem, egyszer egy órán azt mondták, helyezkedjünk el jobbról balra az osztályban, hogy ideológiailag definiáljuk magunkat, balra aki „balosok”, jobbra a „jobbosok”. Nos, a diákok szinte harcoltak azért, hogy ki áll leginkább balra… a másik oldalon semmi ilyesmi. 

A sarlót-kalapácsot sokan a ruházatuk részeként aggatják magukra, sőt, emlékszem, hogy egy egyetemi bulin, egy jelmezversenyen volt valaki, aki Mao Ce-tungnak öltözött, egy diktátornak, aki becslések szerint 15-55 millió kínait ölt meg. Az illető büszke volt erre, sőt meg egy Sztálin-festményt is magával vitt. El tudjuk ugyanezt képzelni mondjuk Mussolinivel vagy Hitlerrel?

A több mint 100 millió embert megölő ideológia közkedvelt a spanyol fiatalok körében, és nem csak az egyetemen... szinte sosem hallottam iskolában, vagy gimnáziumban, hogy a kapitalizmus, vagy a konzervatív elvek jók. Azt viszont rengetegszer, hogy a szocializmus és a kommunizmus mennyi jót hoztak a társadalomnak.

Az még kínosabb, hogy ez a spanyol politikában normalizálódott. Igen, normalizálódott. Nézzünk néhány példát. 

Pablo Iglesias, kormányunk korábbi első alelnöke, az Európai Unió egyik kormányának alelnöke, kommunistaként határozta meg magát.

Mi történne, ha egy uniós kormány alelnöke nyíltan azt mondaná, hogy ő fasiszta?

Az európai társadalom elítélné őt, és azonnal magyarázatot követelne az ország kormányfőjétől. Vannak olyan tweetjei is, amelyek olyan gyilkosokat dicsérnek, mint például Ché Guevara. Egyszer ezt tweetelte: „Az a gyűlölet, amelyet Che Guevara továbbra is generál a jobboldal és a latin-amerikai oligarchák körében, csak egy újabb bizonyítéka annak, hogy felszabadító dimenziója van a népek számára. Latin-Amerika, az értékek és a méltóság példája”. Az a Che Guevara, aki homoszexuálisokat gyilkolt meg, aki melegeket zárt munkatáborba, ahol azt mondta nekik: „A munka férfivá tesz.”

Yolanda Díaz jelenlegi második alelnökünk is egy olyan politikus, aki többször dicsérte a kommunizmust. Egy rádióműsorban megkérdezték tőle: szabadság vagy kommunizmus? (Ez volt Ayuso, a jobbközép vezető mottója a 2021. május 4-i madridi választásokon.) Yolanda Díaz azt válaszolta: „A kommunizmus, mert a kommunizmus szabadság”. Ennyi. 2021 szeptemberében ő tartotta a Kommunista Kiáltvány újbóli kiadásának prológusát. Ismétlem, ő kormányunk jelenlegi alelnöke.

Alberto Garzón neve valószínűleg nem hangzik ismerősen. Ő Spanyolország fogyasztásügyi minisztere.

Garzón jó pár fotón régi NDK címeres pulóverben feszít, tweeteket posztol, ahol Lenint, Ché Guevarát, Marxot dicséri...

Marxról azt írja: „Több, mint 150 évvel később is olvasni kell Karl Marxot. Nyomokat hagy, tanít, és sokat tanulhatunk tőle.” Nem titkolja, hogy kommunista, ezt többször is megismételte, sarlóval-kalapáccsal is láttuk már persze, épp 2017-ben, a szovjet forradalom 100. évfordulóján.

Ezek a politikusok mind a spanyol szélsőbaloldalhoz tartoznak, a Podemos vagy az Egyesült Baloldal pártjához. Ezek olyan rövidítések, pártnevek, amelyek nem mondják egyenesen azt, hogy kommunisták. Sőt olyan haladó jelszavaik vannak, mint a feminizmus, a környezetvédelem, az LMBTQ-jogok. Mindezt azért, hogy elrejtsék szervezetük valódi természetét. Orbán Viktor pontosan tudja, hogy mik ezek, ezért mondta azt: „be vagyunk oltva a progresszív vírus ellen”. 

A habot a tortán, a legjobbat a végére hagytam.  A PCE (Partido Comunista de España, Spanyolország Kommunista Pártja) ott van a spanyol intézményekben. 2021-ben Enrique Santiago parlamenti képviselőt választották meg az Agenda 2030 államtitkárának. Néhány hete ugyan menesztették, ám nem a kommunista párttagsága miatt, hanem politikai okokból.

El tud képzelni, kedves olvasó, egy európai uniós országot, ahol politikusok dicsérik a német fasisztákat vagy a nemzetiszocialistákat?

Elképzelhetetlen lenne, de nyíltan deklarált kommunisták ülnek Spanyolország kormányában.

Volt bármilyen megtorlási javaslat a Bizottságban vagy az Európai Parlamentben? Nem. Azonban megpróbálják megbuktatni Orbánt vagy Morawieckit, mert egyszerűen konzervatívak, és nem követik az Agenda 2030-at.

Összesen 89 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Nyugati Ádám
2022. augusztus 13. 20:36
Aki nem élte át a kommunizmust és/vagy a szocializmust, az ezekről a rendszerekről nem tud semmit. Egy bizonyos életkor fölött van egy olyan feltételezés, hogy minden átélt rendszernek vannak hibái és előnyei. Általában mindenki azt az időszakot gondolja jobbnak, amikor fiatal volt, de öregen már azt, amiben nap mint nap él, rosszabbnak. Már elmúltam 70. Átéltem a kommunisták vezette szocializmust, majd az elhúzódó rendszerváltás zavaros időszakát, a korai, a tőkefelhalmozó, ú.n. rabló-kapitalizmusra hasonlító, bizonytalan, zavaros, gyorsan változó körülményeket. A szocializmusnak az volt a legnagyobb hibája, hogy a dolgoknak nem volt gazdája és így felelőssége sem. A rendszert áthatotta az ideológia ás annak árnyékában érdemi teljesítmény nélkül is lehetett boldogulni. A felelőtlenség a politikai szintről lecsorgott a társadalom aljáig. Testületek mögé húzódva a döntéseknek nem volt személyi következménye. A politikai és szabályalkotási hibákért személyesen senkit nem lehetett felelősségre vonni. Olyasmiért vontak felelősségre embereket, amelyek érdemben senkinek sem ártottak, de sértettek valamilyen ideologikus doktrínát, vagy a párt által vezető pozícióba helyezett személyt bírálta. A szocializmust követő években sem sikerült rendet és átlátható, az írott jogszabályokban logikusan levezetett felelősségi viszonyokat teremteni sem a közszférában, sem a gazdasági területen úgy az állami- és gyakran a magántársaságok irányításában sem. 2010 után valamelyest javult a helyzet, de az EU integráció zavaros és túlbonyolított, egyéni felelősség megállapítását kizáró zavaros jogi és döntési viszonyok a korábbiaknál is átláthatatlanabbak lettek. Az EU-ban ugyanis az ideológia ugyan-úgy felülírta a rációt, mint az általam megélt szocializmusban. Ezt a stílust több nyugati nemzetállam is átvette, ahogyan ezt a spanyol vendég-szerző cikke is tartalmazza, de magam is megtapasztaltam a mindennapokban. A háború kirobbanása óta ez az ideológiát a ráció fölé helyező döntési a folyamat drasztikusan fölerősödött.
zoles
2022. augusztus 13. 18:18
A magyar egyetemeken is hasonló a helyzet, csak a kommunisták itt liberálisnak hazudják magukat. Bár a kettő ugyanaz.
annamanna
2022. augusztus 13. 02:12
A pénz totálisan amorális, hiszen nincs semmiféle saját értéke, amivel megteremthetne maga körül egy morált. A szocialisták egyfajta erkölcs nevében mentek neki a pénzrendszernek, de mivel az erkölcsük felszínes és következetlen volt, ezért a rendszerük is felszínes és következetlen maradt. Sokan azt képzelik, a pénz által irányított valóságot össze lehet egyeztetni az erkölccsel. Ezt addig lehetséges gondolni, amíg végleg össze nem dől minden. Máris eléggé düledezik, máris látszik, hogy ez a hit (az értékalapú kapitalizmusról) gyakorlatilag öngyilkosság. A nyugati világ perpill ilyen értékalapú, erkölcsös kapitalizmusnak tűnik, és öles léptekkel menetel a vágóhíd felé, miközben a NER hívei tapsolnak (ők azt hiszik, van másik erkölcsi rend, ami stabilabb a nyugatinál, de nincs, mármint olyan nincs, amit össze lehetne egyeztetni a pénzzel). Az alábbin elaludtam, pedig roppant érdekes: Így verte szét a gazdasági elit a jóléti államot https://www.youtube.com/watch?v=Iyt9JQqq6No Összességében azért verte szét, mert megtehette, mert ilyen a belső logikája, mert a pénz amorális. És ami pl Joker c. filmben szörnyen amorálisnak tűnik, az tette New Yorkot rendezett, pöpec világvárossá. ( v.ö. https://548oranewyorkban.blog.hu/2013/03/30/anno_70-es_evek ) Vagy az számolta fel a románcigány nyomort többmillió brit munkás életében: https://kivultagasabb.blog.hu/2014/10/03/az_igazi_brit_nyomor Fotókon (megdöbbentő, több millió ember élt így): http://www.nickhedgesphotography.co.uk/photo-gallery/slum-housing-and-poverty/families-and-the-interiors-of-slum-housing Ez vezetett el a kommunista világrend összeomlásáig, és ezért ma Ronald Reagan és Margaret Thatcher sokak számára félistenek, szentek. Miközben irtózatosan amorális döntéseket hoztak. A NER is jólétet teremtett sok embernek, sőt Hitler is jólétet teremtett sok embernek, miközben irtózatosan amorálisnak tűntek mások számára. A Szovjetunió, a kommunista Kína, és minden egyéb említett államalakulat irtózatosan amorális volt, miközben mindegyik valami szinten képes volt a társadalom egy részének jólétet biztosítani. Így aztán mindig van olyan nézőpont, amely felől nézve ezek a politikai aktorok és államok rózsaszín-aranyfényben tündökölnek, és a nekik tapsolók hajlandóak eltakarni a szemüket, hogy ne lássák a sikerekhez társuló bűnöket.
Chardonnay99
2022. augusztus 12. 19:38
Vajon a nyolcvanas évektől kezdve hány szovjet ügynök dolgozott Spanyolországban? Az ottani kommunisták ma vajon hol vannak? Csak nem az oktatásban, kultúrában? Lehet, hogy ők azt kapják jutalomból, amit Kelet-Európa büntetésből, bárhogy is, a vége ugyanaz lesz. Csak mekkora lesz a kár?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!