Lenintől Márki-Zay Péterig

„A valóság azonban az, hogy a baloldal rengeteg vezetőt talált már magának, de amint rátalált egyre – voltak köztük erősebb és gyengébb képességűek egyaránt –, azonnal fúrni kezdte, és a puccs bekövetkezése csak idő kérdése volt.

Kovács László 1998-ban lett az MSZP elnöke, és ekkor már mindenki a következő választás szocialista kormányfő-jelöltjeként tekintett rá. 2001 tavaszára azonban sikerült kipiszkálni Kovácsot a jogos várományos pozíciójából, és az MSZP egy párton kívüli politikussal, Medgyessy Péterrel futott neki a 2002-es választásnak. Medgyessy alig töltött el pár hetet kormányfőként, amikor jött a D-209-es ügy, két évvel később pedig végleg félreállították.

Az új vezető Gyurcsány Ferenc lett, akit 2006 szeptemberében puccsoltak meg az őszödi beszéd kiszivárogtatásával. Gyurcsány több mint 15 éve közlekedik politikai élőhalottként a baloldalon, ahol azóta több vezetőt is elhasználtak. Gyurcsányt Bajnai Gordon követte, majd jött Mesterházy Attila, aki 2014-ben vezette a közös ellenzéki listát. 2017-ben az MSZP Botka Lászlót választotta meg miniszterelnök-jelöltnek, de Botkát még abban az évben kifúrták a pozíciójából. Botka után egy újabb üdvöske tűnt fel a láthatáron: Karácsony Gergely. A bal- és jobboldal egyaránt úgy tekintett rá mint a baloldal következő miniszterelnök-jelöltjére, ám egyszer csak a semmiből feltűnt az a bizonyos Nagy Sárga Villamos. Végül a 2022-es országgyűlési választásra Márki-Zay Pétert választották kormányfő-jelöltnek, de még vége sem volt az előválasztásnak, Márki-Zay már egy kellemetlen szúrást érezhetett valahol a harmadik és a negyedik bordája tájékán. A baloldal tőre volt az.

Ha meg akarjuk érteni, hogy miért puccsolja meg a baloldal újra és újra a saját vezetőit, akkor érdemes fellapoznunk a bolsevik pártok történetét.

Sztálin személyesen felügyelte Lenin »gyógykezelését«, és mindent megtett annak érdekében, hogy elszigetelje őt a nyilvánosságtól, majd amikor eljött a megfelelő pillanat, magához is ragadta a hatalmat. Sztálin harminc éves uralkodása során döntéseinek nagy részét egyetlen cél vezérelte: hogy elkerülje saját megpuccsolását. Ennek érdekében ő maga is élt a puccs eszközeivel. Jagodát megölette Jezsovval, Jezsovot megölette Berijával, és bár sosem nyert bizonyítékot, könnyen elképzelhető, hogy Berija túljárt gazdája eszén és eltette láb alól Sztálint. Berija azonban nem örülhetett sokáig, mert pár héttel később az SZKP Központi Bizottsága megfosztotta minden tisztségétől, majd néhány hónap múlva kivégezték. Berija helyébe Hruscsov lépett, akit Brezsnyev és klikkje szorított ki a hatalomból. A viszonylagos nyugalom Brezsnyev haláláig tartott, amit utódlási válság, majd a Szovjetunió felbomlása követett.”

Nyitókép: AFP / Kisbenedek Attila