Trianon: Beszéljünk róla?

2021. június 04. 07:40

Százegy év után, kiszabadulva az így-úgy ránk mért karanténokból, eljött a tudatos építkezés ideje.

2021. június 04. 07:40
Nagymihály Zoltán
Magyar Hírlap

„A második világháború után a nem lehet beszélni róla sohasem korszaka köszöntött be – az internacionalizmus, a nemzetek fölöttiség és a »szocialista testvériség« doktrínája mögé bújtatva. »Egy nagy cefréskád, egy vastag födővel letakart dézsa és ezen a deszkafedő«, »ebbe a dézsába hánytak bele mindent« – parafrazeálhatjuk Csurka István monori szavait.

Esetünkben ebbe a dézsába öntöttek bele délvidéki irtóhadjáratokat, felvidéki kitelepítéseket és a »hontalanság éveit« (Janics Kálmán), Erdélyben a Maniu-gárdákat és az ’56-os megtorlást, Ceausescu magyarfaló diktatúráját, de malenkij robotot, a nyelvi–kulturális jogok brutális csökkentését, az asszimilációt mint egyetlen valós és szinte nem is tagadott célt szintén.

A magyar kommunista hatalom pedig hallgatott – 1956 után éppen úgy, vagy talán még inkább, mint a forradalom előtt. Nem rajtuk múlt, hogy az erdélyi és a teljes, szomszédos országokban élő magyarságot nem nyelte el a »Nagy Romlás« (Sütő András). Sokkal inkább köszönhető a szülőföldjükön a mindennapi magyar megmaradást megélő százezreknek és az anyaországi társadalom szolidáris közösségeinek.

Miközben az emberek közti kapcsolatot mindkét oldalról el akarták lehetetleníteni, a magyarországi társadalom jelentős részét pedig sikerrel »érzéketlenítették« határon túli testvérei sorskérdései iránt (»hogyan tanultak meg ilyen szépen magyarul«?), felnőtt egy nemzedék, amely beszélni mert a társadalmi közöny és tudatlanság dimen­zióiról és az országhatáron kívül zajló pusztításról.

E »nomád nemzedék« (Csoóri Sándor) tagjai hívták fel a figyelmet arra, hogy az egyetemre felvételizők jelentős része azt sem tudja, milyen nyelven beszélnek a székelyek (Illyés Gyula, Für Lajos), vagy éppen arra, hogy maga a szocializmus mint ideológiai konstrukció miképpen teszi még kiszolgáltatottabbakká a magyar kisebbségeket (Csoóri Sándor). Ők tudták: beszélni kell róla, különben elveszünk.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 7 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
gonterl
2021. június 05. 11:33
Én úgy gondolom, hogy Trianonról igenis beszélni kell, de nem csak a fájó sebeinkről, hanem arról is, hogy miért kaptuk ezeket a fájó sebeket. Azt látom, hogy sokan csak a fájó sebekről hajlandók beszélni, a miért kaptuk kérdéséről nem. Azt hiszem, hogy addig, amíg ilyen féloldalas lesz Trianon feldolgozása, addig reménytelen az első világháború lezárása. Semmit nem tudunk arról, hogy mi mit tettünk volna, ha a nyertesek oldalán talált volna bennünket a háború vége. A vesztesek biztosan örömmámorban úsznának, hogy milyen jót háborúzhattak.
egyvilág
2021. június 04. 18:40
Gondolatok Trianonról: https://egyvilag.hu/korabbiuzenetek/PT103_2020-07-02.shtml#trianon
galancza
2021. június 04. 13:42
A valóban jobboldali,nemzeti értelmiség (történelemtanárok sem) 90%-a sem hallott például arról hogy 1918. novemberében a szlovák többség Nagyszombatból,Ruttkából,Biccséről a szlovák lakosság hathatós segítségével üldözték ki a magyar katonák a cseheket.Sőt! Turócszentmártonból ,a szlovákok kulturális,politikai központjából a Szlovák Nemzeti Gárda verte ki a bevonuló cseheket! masarik,benes, tardieu is elismerte hogy a szlovákok döntó többsége népszavazás esetén Maygyarországra szavazott volna.
Robur
2021. június 04. 12:55
Honnan szabadultunk ki?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!