Pozsgay kirántotta a sámlit a rendszer alól.
„A rendszerváltás legmozgalmasabb évének első fontos eseményére emlékezünk ma. 1989. január 28-án Pozsgay Imre államminiszter a Kossuth rádióban kijelentette: 1956-ban népfelkelés volt.
A rendszer alapját kérdőjelezte meg ez a mondat. Ha ötvenhatban nem ellenforradalom dúlt, mi szükség volt az orosz beavatkozásra?Még élt Kádár János (pártelnökké »lefokozva«, leépülten üldögélt rózsadombi villájában), még itt voltak az oroszok, még fegyverben állt a munkásőrség, ám épeszű ember már tudta, a »népi demokrácia« a végét járja. Pozsgay tudatosan választotta meg a pillanatot: Grósz Károly épp külföldön volt. Kis híján megütötte a guta az MSZMP-főtitkárt, akinek kezdett kicsúszni a kezéből a gyeplő: 1988. október 23-án még rutinból szétverette az emlékezők megmozdulását, később a fehérterrorral riogató beszéde is visszafelé sült el, a gazdaság romokban hevert, a sajtó már nem a párt monopóliuma volt. Két hétre rá a pártvezetés is népfelkelésnek minősítette 1956-ot, azzal a szánalmas kiegészítéssel, hogy »a végén felerősödtek benne az ellenforradalmi tendenciák«.
Pozsgay kirántotta a sámlit a rendszer alól.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
Vitalij Klicsko nem tett lakatot a szájára, kimondta a nyilvánvalót.
A kampányban az amerikai államfőnek nem könnyű Trumpra fognia mindent, ha már négy éve elnök. De sosem késő megpróbálni...
