A velünk élő Trianon

Szó sincs itt lezárt régmúltról, csak néhány nagyon-nagyon idős ember elméjében élő fakuló emlékképről.

A kilencvenkilencedik évforduló ugyanúgy nem történelem, ahogy a korábbiak sem voltak azok. Nem csak a magyarok számára, a szomszéd nemzeteknek sem.

Nagyváradon a 99. évforduló a román bevonulás és uralom első napjaival esik egybe. Zajosan meg is ünnepelték, úgy, ahogy 1919-ben. Csak akkor a város túlnyomó többsége magyar volt, és megalázottan nézte a románok ünneplését. Ma már csak huszonegynéhány százalék számára visszás az elképesztő román zászló és molinó-erdő, vagy, hogy a főtérre a román Ferdinánd király, az 1919-es hódító szobra kerül és nem a városalapító, itt eltemetett Szent László magyar királyé.

mert a magyarság aránya húsz százalék alá fog csökkenni. Úgy, ahogy Kolozsváron már régen megtörtént, Aradon pedig már akkor, amikor a nagylelkűnek vélt román törvényt még meg sem hozták.

Igen, tény, Trianon előtt nem voltak román feliratok Aradon, pedig volt egy a mai magyar lakossághoz hasonló arányú román lakosság. Kilencvenkilenc éve fizetik ezt vissza, és semmi sem mutatja, hogy vége lenne a bosszúnak. Aradon különösen kicsinyes ez, mert még a két nép megbékélésének szentelt park neve sincs kiírva magyarul. Még a gesztusokban is minden felemás, sőt megalázó.

Trianon 2019-ben az is, hogy le lehet takartatni Ferenc pápa miseruhájáról a magyar feliratot, hogy a magyar zászlókat lehet üldözni Csíksomlyón, miközben egy óriási román zászló leng Balázsfalva felett. Örülhetünk persze annak, hogy legalább beengedték Ferenc pápát Erdélybe, hogy a Himnuszt el lehetett énekelni.

Az Európai Unióban, 2019-ben…

Nem kell kertelni,

Trianon 99. évfordulóján továbbra is hosszú távú nemzeti cél Romániában és Szlovákiában a magyarság teljes felszámolása, az asszimiláció vagy az elvándorlás feltételeinek megteremtése. Ukrajnában nem a magyarság a fő célpont, de az eredmény ugyanaz. Eközben a magyar „haladó” baloldal legerősebb formációja és a Nyugat hallgat; vagy ha nem, gyakorlatilag az áldozatot vádolja. Göncz Árpádnak van egy mondása, amit a Trianon fájdalmát meg nem értő magyar baloldaliaknak meg kellene fontolnia: „…több igazság közül mindig az üldözött igazság az igazabb”.

Nekünk, magyaroknak persze nem ártana belátni, hogy a legtöbb románnak, szerbnek 1919-ben, 99 éve tényleg ünnep volt a francia hadsereg által támogatott román/szerb csapatok bevonulása. Amikor az 1920 előtti Magyarország térképét nézzük, nézzük őket is, az ő igazságukat.

De ma nem az ő igazságuk az üldözött igazság, hanem azoké a magyar millióké, akikkel a hatalomváltás után, ahogy Jászi Oszkár mondta, az utódállamok gyakran rosszabbul bántak, mint amit 1920 előtt Magyarország valaha is tett.

Igen, a Kárpát-medencében több igazság van.

Ez a része a történetnek egész egyszerűen hódítás.

Kétmillió magyar még él, és magyarként élni is akar a saját földjén, méghozzá felemelt fejjel és egyenlőként, mert csak így van jövő.

Trianon 99. évfordulóján a magyar zászló, nyelv és kultúra az üldözött, ezért a magyar igazság az igazabb. A 100. évfordulóra ezt fel kellene fogni a maradék Magyarországon, és a magyar politikai életnek együtt kellene képviselni a magyar autonómiák, mint az egyetlen elfogadható európai megoldás ügyét. Ez nem csak a magyarság, hanem Európa hosszú távú érdeke is.