Nem vettem elég komolyan Magyarország orosz érdekek szerinti alárendelését

„Tartozom egy vallomással. Sokáig nem hittem el, pontosabban nem vettem elég komolyan Magyarország fokozatos és tudatos orosz érdekek szerinti alárendelését.

Amikor 2010-ben, a második Orbán-kormány megalakulása után a teljes nyugati sajtó (karöltve a hazai liberális portálokkal) orosz érdekszférába tolódásról, Orbán-Putyin paktumról és a putyini modell átvételéről cikkezett, azt gondoltam, mindez elfogult, túlreagált euroatlanti hiszti. Hasonlóképp éreztem, amikor a magánnyugdíj-pénztárak lenyúlása után a baloldali ellenzék kiépülő diktatúrát vizonált. Nyolc évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy azoknak lesz igazuk, akik ezekben a lépésekben már az egypártrendszer felé való visszarendeződést érzékelték. A balliberális értelmiség az elmúlt három évtizedben túl sokszor kiáltott már farkast, de az ordas végül mégis csak lecsapott a tyúkólra. (Talán ha előtte nem lett volna annyi téves riasztás, a polgári jobboldal is komolyabban vette volna az utóbbi évek egyre aggasztóbb jeleit – ezt már sosem tudjuk meg.)

Ami Oroszországot illeti, a néppártosodás előtti Jobbik teljes erőbedobással képviselte a keleti nyitás politikáját, amelynek fókuszában a posztkommunista kelet-európai országok (élén Oroszországgal), Közel-Kelet és Közép-Ázsia országai (élén Törökországgal) és Dél-Kelet-Ázsia (élén Kínával) állt. Nem azért, amit az ellenséges sajtó elhitetni igyekezett rólunk, tudniillik, hogy ezek az országok pénzeltek volna minket (soha egyetlen külföldi ország sem pénzelte a Jobbikot), hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy felvevőpiacot találjunk a magyar élelmiszereknek, amelyek a rendszerváltás óta pangnak, pedig a gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatok ezen régiókkal óriási gazdasági lehetőségeket rejtenek magukban! Volt ezenkívül két másik oka is a Kelet iránti szimpátiánknak: egyrészt a magyarság keleti gyökerei (több közép-ázsiai ország tart minket rokon népnek, ismerik Petőfi Sándor verseit), másrészt az, hogy 2010 előtt a baloldali magyar kormányok szolgai módon kötelezték el magukat az Európai Unió irányába (emlékezzünk csak a lisszaboni szerződés magyarra fordítást meg sem váró elsietett aláírására, vagy magára az EU-ba való belépésünkre, ahol az összes kelet-európai ország közül a legrosszabb feltételekkel csatlakoztunk!)”

A szerző a Jobbik politikusa