Szótárcsere

„A szótárak, enciklopédiák és lexikonok fontosabb részei gondolkodásunknak, mint hinnénk. Ezt bizonyítja, hogy mint lerombolt ház után az alap, egy-egy politikai konstrukció összeomlása után is helyén marad az általa használt nyelvi keret, s tégla gyanánt annak szavai. Ma sem mondhatjuk ki anélkül az »élettér«, a »faj« vagy az »akarat diadala« kifejezéseket, hogy ne jutnának eszünkbe azok az esztelen borzalmak, melyeket nevükben a Harmadik Birodalom elkövetett. – Ezzel szemben a kommunizmushoz kapcsolódó kifejezések (például: kulák, Munkásőrség, osztályharc, proletárdiktatúra) még mindig valami kellemes borzongást, nosztalgiát vagy nevetséges retró hangulatot váltanak ki, noha a sarló-kalapács és a vörös csillag emblémája alatt százmillió halálos áldozatot követelt az, amiről egyesek még mindig hiszik: »szép eszme, csak a megvalósítása volt hibás«. Nem elég, ha kijelentjük a posztendékás traumát feldolgozó, szellemes német film címével szólva, hogy Good bye, Lenin, ha beszédszerkezetünk mélyén megbújik a diktátor.

Huszonhét évvel a rendszerváltoztatás, több mint negyedszázaddal a Szovjetunió megszűnése és jó pár évvel a posztkommunizmus politikai–gazdasági struktúráinak lebontása után a kulturális hegemónia alapjának számító szóhasználat még mindig őrzi a kommunizmus örökségét – bizonyos mértékben a Szovjetunió máig a fejünkben él, szavaink pedig a Párt foglyai. E bolsevik szemantikai környezet marandósága egyfelől létrehozói taktikájának sikerére, másfelől a nemzeti és demokratikus gondolkodás előtt álló, még elvégzendő munka mennyiségére utal. A bolsevikok pontosan tudták, hogy a valóság néven nem nevezése, a tetteikkel kapcsolatos megtévesztő szavak (vö.: államosítás, béketábor, népi demokrácia) alkalmazása és az eszméik terjesztését szolgáló propaganda nehezen legyűrhető álvalóságot teremt. Politikai rendszerüket ugyanis anélkül nem lehet legyőzni, hogy előbb kulturális szövevényükkel le ne számolnánk. – Ez volna a »felépítmény« bosszúja az »alapon«! S ezért jelentett fordulópontot, amikor Reagan »a gonosz birodalmának« nevezte a Szovjetuniót, megfosztva kínosan sokáig tartó legitimációjától.

Húsz szócikk következik, amelyek nemcsak dekonstruálják a kommunizmus mondanivalóját, de visszatérést jelentenek a normalitáshoz. Az új gondolkodás régi szavaink ismételt birtokbavételével kezdődik.”