Gyakran mondják rólam, hogy úgy beszélek, mint egy protestáns

2017. november 19. 16:17

Hitelteleníti keresztény életünket, ha elbújunk a formák mögé. Interjú.

2017. november 19. 16:17
Beer Miklós
Magyar Nemzet

Az alapján, amit többek közt a Szűz Mária-kultuszról, a rózsafüzérről, a körmenetekről vagy a mindennapi szentáldozásról elmond, van önben egy alapvetően protestáns attitűd.

Gyakran mondják rólam, hogy úgy beszélek, mint egy protestáns. Meggyőződésem, hogy amit katolikusként megélünk, azt mindig a protestáns testvérek mérlegére kell tennünk. Az, hogy miként látnak bennünket, segítség számunkra, hogy őszintén keressük az Úristen szándékát, és megvalósítsuk Szent Ágoston gondolatát: az egyház mindig megújítandó. Szeretett teológiai rektoromról, Gál Ferencről szintén gyakran mondták, hogy protestáns szellemiségű, mert tisztán és világosan gondolkozott az evangéliumról és a jézusi lelkületről. Szabaddá kell válnunk a formális és pusztán tradicionális gyakorlattól.

Miért óv ennyire következetesen a formáktól?

Assisi Szent Ferencnek tulajdonítják azt az imát, amelyet én is életfilozófiámként vallok: »Uram, adj bátorságot, hogy merjek változtatni azon, ami forma, adj alázatot, hogy ne akarjam feladni azt, ami örök érték, és adj bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni, mi az, ami forma, és mi az, ami örök érték!« Le kell hántanunk magunkról a külsőségeket. El kell engednünk a szokásokat, amelyeket tartalom nélkül végzünk. Hitelteleníti keresztény életünket, ha elbújunk a formák mögé.

»Egy jogállamban egyenlő jogokat kellene biztosítanunk mindenkinek« – írja a napokban megjelent, Mindig velem című könyvében. Jézus maga társadalmi kérdésekben nem járt élen, nem szólalt fel a rabszolgatartás vagy a római elnyomás ellen, és a szabadságot sem a francia forradalom szellemében emlegette.

Melyek azok a társadalmi problémák, amelyeket Ferenc pápa és én felemlegetünk, de Jézus ne említette volna? Mondják néhányan, hogy nem kellene olyan csip-csup társadalmi problémákról beszélnünk, mint az éhezés, a szegénység, a menekülés, a homoszexualitás, az elváltak helyzete, és miért nem hirdetjük inkább az evangéliumot. Nem lehet úgy hirdetni az evangéliumot, hogy ne vállalnánk sorsközösséget a napi problémákkal küszködőkkel. Ezzel együtt igaz, hogy Jézus nem feszegeti a politikai kereteket. Ahogyan Ferenc pápa sem bírálta soha az olasz belpolitikát, és nekem sem jutna eszembe, hogy véleményt nyilvánítsak mondjuk a választójogi törvényről. Amikor azonban igazságtalanságot, jogtalanságot, kirekesztést tapasztalunk, fel kell emelnünk a szavunkat. A keresztény embernek mindezt mérlegre kell tennie. »Hogyan marad meg Isten szeretete abban, aki, bár bővelkedik a világ javaiban, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?« – teszi fel a kérdést János az első levelében. Ez az evangélium lényege.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 47 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
catalina9
2017. november 21. 15:07
Szabó Lőrinc: Hazám, keresztény Európa Útálom és arcába vágom: – Száz év, de tán kétezer óta őrült, mocskos, aljas világ ez, ez a farizeus Európa! Kenyér s jog helyett a szegényt csitítja karddal, üres éggel és cinkos lelkiismeretét avatag és modern mesékkel; többek között Beer püspök modern meséivel...
catalina9
2017. november 20. 15:15
igazi ájtatos kútmérgező...gondosan céloz a semmire, varázsszavakat mormol, igazi liberális pisziduma..á lá Ferenc pápa. Mitől lenne tisztelendő, és főleg mitől lenne lelkipásztor ?
catalina9
2017. november 20. 12:08
Gyakran mondják rólam, hogy úgy beszélek, mint egy protestáns" inkább úgy, mint egy békepap!
I_Isti
2017. november 20. 08:15
A konzervatív-liberális törésvonal a katolikus egyházon belül sajna nem olyan, mint a protestánsoknál. A protestánsoknál egyértelmű, hogy a "konzervatív" azt jelenti, hogy a Bibliai erkölcsi normákat változhatatlannak tartja, csakúgy, mint magát a Bibliát. Ezért ha a konzervatív protestáns nem antikarizmatikus, és nem antiszemita, akkor nagyon jól el lehet vele lenni közösségben, mert azért alapvetően nincs nagy különbség -- "5. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; 6. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. 7. Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint." -- persze ha a felnőttkori vízkeresztséget nem tartja botránynak. Ezzel szemben sajna a katolikusoknál nagy csavarok vannak. Az a katolikus, aki 'konzervatív' lehet úgy is konzervatív, mint ahogy a konzervatív protestánsok -- akik a liberálisokkal szemben -- ragaszkodnak az erkölcsi értékekhez, és azokat megváltoztathatatlannak tartják -- viszont lehet úgy is katolikus 'konzervatív' valaki, hogy egy abszolút élhetetlen, szűzmáriacentrikus bálványimádó vallást kreál a kereszténységből a Biblia kinyilatkoztatását vizes törölközőként csavargatva. A 'liberális' katolikus viszont lehet, hogy attól 'liberális', mert pont egy élhetőbb, bálványimádás mentesebb katolicizmusban hisz, ami viszont sok szempontból sokkal normálisabb, mint a zsírkonzervatívok által delegált 'hit'. Szóval várjuk ki a végét, az úgy is az, hogy "veszedelem elől ragadtatik el az igaz"-- vagyis aki igaz volt, az elragadtatik a korszak végén, aki meg nem, az még mindig igazzá válhat...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!