A szekuláris felvilágosodás mítosza, avagy: vallási és nemzeti határok Európában

2017. június 20. 16:10

Kétségtelen, hogy ma az európai demokráciák mindegyike szekuláris (nem vallási) alapon szerveződik. De vajon ez egyúttal azt is jelenti, hogy túlléptek a vallási gyökereiken? Aligha.

2017. június 20. 16:10
Satori
Jezsuita blog

„Létezik persze egy olyan szekuláris narratíva (mely leggyakrabban meggyőződéses felvilágosodás-hitű európai gondolkodók szájából hangzik), amely a következő érvelési sémára épül. Valamikor réges régen, a középkori Európában (s e helymegjelölés itt minden pre-modern társadalom paradigmájaként szerepel) a vallás és a politika egymással szorosan összefonódott. Ezt a fúziót azonban a reformáció után immár lehetetlen volt tovább fenntartani, hiszen a kialakult vallási (pontosabban: felekezeti) különbségek legkésőbb ekkor forrpontra jutottak. Mivel pedig a vallási nézetek szélsőséges szektariánus gondolkodásba torkolltak, vallásháborúk robbantak ki. A válság kezelésére az egyetlen elfogadható válasz az állam szekularizációja volt. A felvilágosodás legnagyobb érdeme tehát – vallják e narratíva hívei –, hogy a modern európai embert megtanította a vallás és a politika szétválasztására.

(...)

Akár elborzadva figyeljük tehát kontinensünk arculatának változását, akár lehetőséget látunk benne, tagadhatatlan, hogy a közel-keleti menekülthullám hatására Európában ténylegesen mind nagyobb kulturális és vallási sokszínűség alakul ki. Ha nem akarjuk a szőnyeg alá söpörni az új kérdéseket, a vallási diskurzust nem száműzhetjük a nyilvános közbeszédből, s meg kell békülnünk azzal is, hogy a vallási vezetők (főrabbik, püspökök és imámok) maradandóan részei és meghatározó szereplői maradnak az európai politikai közéletnek. Ez lehet rossz hír a meggyőződéses liberálisoknak, ám attól még tény marad. A konzervatívabb érzelműeknek viszont azzal kell megbarátkozniuk, hogy az elmúlt kétszáz évben minden európai államban végbement valamiféle szekularizálódási folyamat és mára mindegyikük (formálisan és/vagy ténylegesen) szekuláris jellegűvé vált. A történelem kereke nem forgatható vissza: vallás cezaro-papista szabályozásának és kulturális-politikai kontrolljának mintái – amelyeket még a korai modern abszolutista konfesszionális állam fektette le (képviselőinek katolikus, anglikán, luteránus, kálvinista vagy ortodox elvei szerint) – megmaradtak és minden jel szerint, legalábbis látens formában, továbbra is fennmaradnak az európai népek »lelkében« (Volksgeist): kollektív tudattalajnában és kultúrájában.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Zokni
2017. június 21. 07:09
Érdekes eszmefuttatás, legalábbis a vallási sokszínűséggel való megbékélés vonatkozásában. Azonban a szekularizáció NEM a vallási konfliktusok "forrpontra jutása" miatt következett be, hanem az egyházi befolyás meglehetős indokolatlansága, és áttekinthetetlensége, illetve a vallási "érdek" egyházi érvényesítésére törekvés értelmezhetetlensége - miért pont a vallás, és mi köze az egyháznak?... - okán. Ráadásul a demokráciában a természetes egyházi irányítási struktúra érvényesülése a hatalomban, kifejezetten gyengíti a rendszert, ráadásul a vallási igények zavartalan kielégítését zavarja a világi érdekek érvényesítési vágya.
matykox
2017. június 20. 22:24
Ez egy meglehetősen felszínes iromány (a teljes cikk). Csak remélni tudom, hogy egy, az egyháztól távol álló, nem igazán alapos, viszont megfelelési kényszerrel jól ellátott ember műve. Ha ez a mai jezsuita gondolkodás - akkor szűkkeblű és szűkagyú prakticizmusa félelemmel tölt el.
krakken96
2017. június 20. 18:10
nem kell a fals nosztalgia,régen sem volt jobb.volt elég baj akkor is csak hát a bajban sokszor az egyház volt a vígasz. manapság nincs akkora igény a szolgáltatásaira,ennyi az egész.
Patterson
2017. június 20. 17:41
Csakhogy a magyar - még ilyen megtépázott állapotban is - nem falka, hanem nép. A falkásításból pedig inkább nem kérnénk, kedves jezsuita barátaink...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!