Honfoglalás

„Jött ide egy népcsoport valahonnan a fenetudjahonnából.

Megérkeztek, lecuccoltak, jól átbaszták a már itt élőket (fehér ló, Szvatopluk), aztán kajánul vigyorogva még picit próbálták végigrabolni a már-már civilizált városokat, csak aztán levágták a fülüket és hazazavarták őket.

Nem sokkal később megjöttek a rokonok és végigdúlták a vidéket, ameddig hegyekbe nem ütköztek. Ezen nagyon fel voltak háborodva az épp csak lecuccolók, de még így is meglepte őket, hogy másodszor is visszajöttek a rokonok és így kő kövön nem maradt.

Behívtak akkor csomó rokon népet letelepedni, mert kínos volt az emberhiány (kunok, besenyők, jászok). Amikor ez a kínosság nagyon ott volt, akkor saját maguk mészárolták le őket.

Tényleg csak háromszor kellett pislantani, máris jöttek a további rokonok és Mohácsnál konkrétan megszüntették az addig sem létező valamit.

Amúgy elég sok ideig nem kezdtek vele semmit, még sok-sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Gárdonyi szívszorítóan megírja az Egri Csillagokat, ami igen szép regény, csak a történelemhez van elég kevés köze, de imádjuk.

Hahó, csak szólok, hogy a büdös Habsburgok küldték haza a gaz muszlimokat.

Akik addigra felépítették a közigazgatást, az úthálózatot, a vízvezetékeket, hozták a krumplit, a paprikát, paradicsomot, tulipánt, fürdőket, meg mindent, ami még eszünkbe juthat a Brian életéből.”