Észt miniszterelnök: Ha Ukrajna elesik, veszélybe kerül egész Európa!
Kaja Kallas szerint Észtországnak esze ágában sincs katonákat küldeni Ukrajnába, de jobb, ha erről Vlagyimir Putyin nem tud biztosat.
Tele vagyunk sztorikkal muzulmánok megszállta városnegyedekről, ahová fiatal lányok be sem tehetik a lábukat, sőt a helybeliek valamiféle iszlámon alapuló erkölcsrendészetet működtetnek.
„Tele vagyunk sztorikkal muzulmánok megszállta városnegyedekről, ahová fiatal lányok be sem tehetik a lábukat, sőt a helybeliek valamiféle iszlámon alapuló erkölcsrendészetet működtetnek. Ismerjük a karácsony kitiltását az iskolákból, a burkaviselési vitákat és számos egyéb tünetét annak, hogy a bevándorlók egy idő után a maguk szokásait, értékrendjét kezdik rákényszeríteni az őslakosokra.
Miért tehetik ezt meg? Mert az európai baloldali értelmiség a szokásos csapdában vergődik: újraelosztással kíván segíteni a lemaradókon és persze mindig több a lemaradó, mint az elosztható. Emiatt a cél – a teljes egyenlőség – sosem teljesül, jön az önvád és a túlkompenzálás, a kisebbség elfogadása helyett a pozitív diszkrimináció, a többség alávetése.
Egy másik jogos érv a bevándorlók befogadása ellen az, hogy a jóléti rendszerek nem bírnak korlátlan számú embert ellátni. Érdekes módon ezt azok bírják nagy hangon hirdetni, akik élénken tiltakoznak David Cameron azon terve ellen, hogy az EU-ból érkező bevándorlók csak négyévi munka után legyenek jogosultak a teljes körű brit szociális juttatásokra. Vicces módon a munkaerő szabad áramlásának korlátozását látják a tervezetben. Arról nem is beszélve, hogy a fogyó, elöregedő népesség gondjaival küzdő országok vezetői – köztük Orbán Viktor – képesek kijelenteni, hogy nem bevándorlókra van szükség, hanem arra, hogy a nők többet szüljenek. És még nem is szégyellik magukat e színtisztán rasszista duma miatt!
Közben pedig mindenki tudja, hogy nincs elég munkaerő-utánpótlás a kontinens számos országában, és pár év múlva borulnak a nyugdíj- és egészségügyi rendszerek. A mostani bevándorlókkal is az a fő baj, hogy látványosan terhelik a szociális ellátó rendszereket. Az, hogy hozzá is járulnak-e a fedezéséhez, csak később derül ki.
Mi bukik itt, vagy mi bukott máris meg? Nem a liberális demokrácia. Csak a jóléti állam, a nanny-state. Az a rendszer, amikor az állam saját tulajdonának tekinti a polgárait (sőt a leendőket is), mindent tudni akar róluk, irányítani akarja őket és cserébe gondoskodik mindenkiről. Ilyenkor persze, hogy előbb-utóbb kimerül a kassza.”