Védett hazák

„Amikor még csak Froemel Fruzsina vitt haza otthonába harminc afgánt, egyszerű hangulatkeltésre gyanakodtam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez volt a jel. Pedig ő is arról számolt be több helyen is idézett önriportjában, hogy úgy érezte magát, mint egy háborús filmben, gáz sem volt a lakásban, hideg vízben voltak kénytelenek fürdeni.

Nagyon rövid idő alatt jutottunk el innen a nácizásig. Az elmúlt hétvégén ugyanis, amikor a korábbiaknál jóval több, 4725 határsértőt fogtak el a rendőrök országszerte, arról szóltak a hírek, hogy Budapesten több, úgynevezett »védett házban« menekülteket »bújtattak« önmagukat civilnek mondó aktivisták. Ez a szóhasználat még azokat is fel kell háborítsa, akik csak hevenyészve ismerik a magyar történelmet és a magyar nyelvet. Konkrétan azt jelenti, hogy az illegális határátlépőket nem is hazájukban üldözték igazán, hanem itt, a náci Magyarországon kell őket bújtatni a »semleges civileknek« a nyilas pribékekhez hasonlító rendőrség elől. Túl azon, hogy az ostoba párhuzammal megsértenek minden zsidó származású embert, akik számára egészen mást jelentő, védett fogalom a „védett ház”, a legaljasabb balliberális propaganda eszközeivé váltak az önmagukat hős forradalmárnak gondoló önkéntesek. Nem számít az sem, ha akarattalanul. Jó, ha tudják, a magyar emberek nagy többségének nagyon elege van ebből a megbélyegző, bűntudatkeltő retorikából.

Nem igaz egyébként az sem, hogy a magyar társadalom érzéketlen lenne az illegális bevándorlás emberi vonatkozásai iránt. Összefogtak a legnagyobb karitatív szervezetek, hogy összehangolt, hozzáértő tevékenységükkel segítsenek azoknak, akik tényleg rászorulnak. A déli határ mentén élők épp arról számolnak be, hogy erejükön felül segítettek eddig, mára azonban tarthatatlanná vált a helyzet. Mindenkit megindít a síró gyermeket cipelő anya képe a csongrádi mezőkön, de az épeszűek azt is tudják, egy bonyolult, nagy ábra piciny részletén érzékenyültek el, amin nem ártana inkább elgondolkodni.”