Utószó a KI!-hez

„Térjünk rá a lényegre. Amint a könyv első fejezetének címe (!) is mondja: »Ez egy hadüzenet«. Nem számítgatás, nem mérlegelés, nem statisztikai adatok elemzése, nem új városantropológiai adatok gyűjteménye (holott az örök Lewis Mumford és a kortárs Paul Virilio bőven idéztetik), hanem a várostalanítás elleni lázadás használati utasítása. Előző példánknál maradva: egy népfelkelőn ne kérje számon a pacifizmust, mert csalódni fog. Ezzel a könyvvel táborba szállunk és háborúba megyünk, toborzunk és buzdítunk, poszt-szekuláris nyelven írunk politikai lírát. Megrendítőt, zavarosat, átláthatatlant, mozgósítót. Társakat, barátokat, szövetségeseket keresünk – nem vagyunk egyedül. Az utcakövek költészetét szegezzük szembe – nyelvileg és tartalmilag is – az óvatoskodással és a lecsendesítés praktikáival.

De Ön pontosan jól érti könyvünk üzenetét, amikor kételkedve írja, hogy az elhagyott ipartelepeket felverő gaz többet érne, mint a »technikai fejlődés« által lehetővé tett város-átalakítás. Nos, itt van a fő vitánk: szerintünk a betonvirág már ÉLET, a borbár pedig még TŐKE. Egyértelműen az előbbi oldalán állunk, és innen indul minden más: emberségünk és emlékeink úgy kívánják, hogy a »macskakő és a külvárosi kapucnis arcok« mellé álljunk, abba a táborba, ahol a magára hagyott proletariátus, a magas házak küzdői, az autószerelő üzemek korán kelői, a »megalázottak és megszomorítottak«, a városi plébániák oltár-virágainak csendes gondozói, a lakónegyedükből kidzsentrifikált családok is vannak. Láthatatlan tömeg ez, amelyet eltakarnak annak a bizonyos fejlődésnek a trükkjei, amelyet – Ön jól érzi – elutasítunk, elítélünk, mert hazugságnak és embertelennek tartjuk. Mindez persze erőszakos metaforák és önkényes hasonlatok útján keresztül vezet, az út végén pedig ott áll a felismerés: krízisünk esztétikai krízis s nincs olyan, hogy gazdasági válság, mert a gazdaság maga a válság.

Gondolja meg, hogy mekkora erő rejlik egy egész világ elutasításának pillanatában, ha ráébredünk, milyen tisztán lehet érezni a megszabadulás levegőjét. Ezt akarjuk belélegezni.”