Elképesztő adat Romániából: minden ötödik fiatal nem tanul és nem is dolgozik
Ez az arány majdnem kétszerese az európai átlagnak.
Kedves Balogh Ákos Gergely, észrevételeid egy részét jogosnak érezzük.
„Kedves Balogh Ákos Gergely,
észrevételeid egy részét jogosnak érezzük. A HURO programról szóló átlátszós cikksorozatunk első részében valóban nem kapott kellő súlyt az a tény, hogy elsősorban Románia schengeni csatlakozásának a csúszása miatt használhatatlanok az eurómilliókból megépült, a román-magyar határon átvezető utak.
Azt is el lehet mondani, hogy a határátkelők megnyitásának az ügye jelenleg a román kormány döntésére vár. Amennyiben Bukarest is úgy akarja, ezeket a határátkelőket megnyitják, a már elkészült utak azonnal használhatóvá válnak.
Mindez szerepel a cikkünkben, de egy nem túl feltűnő helyen: a több oldalas anyag utolsó részében fejtjük ki ezt a szálat. Mivel sem a címben, sem a felvezetőben nem lett ez kiemelve, az anyagot épp csak átfutó olvasókban, más online médiumok szerkesztőiben valóban könnyen az a téves információ rögzülhetett, hogy a használhatatlan utakért a magyar fél felel. Az angol és a román verziókban javítjuk ezt a hibát.
Az anyagunk másik hiányossága, hogy nem térünk ki a történelmi kontextusra sem: arra, hogy a szóban forgó határmenti településeket, közösségeket a nagyjából véletlenszerűen meghúzott trianoni határ vágta ketté. Magyar szempontból az utak értelme pedig éppen az lett volna, hogy ezek a mesterségesen szétválasztott, amúgy egymástól kőhajításnyira élő közösségek ismét könnyen érintkezhessenek.
Kritikád által különösen én érzem érintve magam: én lennék a projekten dolgozó csapat erdélyi tagja, aki nem kell fellapozza az értelmező szótárat, ha azt a szót hallja, hogy nemzetpolitika. Nekem elvileg minden ilyen és ehhez hasonló hangsúlyeltolódást, történelmi érzéketlenséget ki kellett volna szúrnom. Ez nem történt meg.
Ez volt tehát a mea culpa. Kritikád második részével – a megépült utak jövőbeli hasznával – már vitatkoznék.”