A kőbaltás visszatér

„A horni, bokrosi, eredeti változatában súlyosan alkotmánysértő csomag legfeljebb annak paródiája lehetett, bár nevetni lassan húsz év után sincs okunk. Bokrostól aztán hamar megszabadult a miniszterelnöke, őt azonban küldetéstudata és a benne feltétlenül hívők kicsiny, ám befolyásos szektája újabb és újabb közéleti kalandokra csábítja. Legutóbb a választók döntésével időközben megsemmisített párt színeiben szerzett mandátumát felhasználva támadta rendre az ország jobboldali kormányát az Európai Parlamentben, egy kevéssé mérsékeltnek tartott jobboldali társasághoz csapódva. Az MSZMP-től az MSZP-n és a bankárvilágon át az MDF-ig hosszú és kanyargós volt az út, ami állandó: ragaszkodása a tévesen reformnak nevezett durva megszorításokhoz. (...)

Amit pedig ez a társaság Falussal művelt, a legenyhébb megfogalmazásban is méltánytalan volt. Felkérték, majd úgy álltak be mögé, mintha elhatárolódnának; profi kampánycsapat nélkül hagyták, hogy gyorsan lejárassa magát; politikai rutin nélkül lökték ki a politikai arénába. Majd a várható kínos szereplés felelősségétől menekülve, a hírek szerint ismét a balliberális értelmiség nagyágyúinak »tanácsára«, magára hagyták jelöltjüket. És maradt a színen Bokros Lajos mint alternatíva a kormánypártok magabiztosan vezető jelöltjével szemben. Ez az alternatíva sok mindennek nevezhető, baloldalinak semmi szín alatt. Orbán Ottó írta: »Éljen soká a kőbaltás miniszter / Büszkén sétálgasson a rommezőn föl-alá Ami itt állt mind ő verte szét«.”