„A baloldal meg rá van izgulva Károlyi Mihály szobrára – most, hogy így gondolkodom, hogy kiknek állítana szobrot a balos emlékezetpolitika, eléggé bajban vagyok. Peyer Károlynak, aki megkötötte a Bethlen-Peyer-paktumot? Ő talán megérdemelné, de nem csinált semmit ezen túl. A balos politikusok a háború végéig ellenzékben voltak, sok értékelhetőt nem tettek le az asztalra, utána viszont mind radikálbalos vagy kommunista volt. Nekik azért még a mi baloldalunk sem állítana szobrot. Maradna Jászi Oszkár, de ő inkább kora SZDSZ-e volt. Talán a kisgazda párt művelt itthon autentikus baloldali politikát, meg a Parasztpárt, Veres Péterrel, de hát neki sem volt alkalma kibontakoztatni államférfiúi tehetségét, ráadásul ma gyanús népinek számít, a kisgazdapárt meg jobbosnak. Talán Bibó, de őt sem mondanám kifejezetten balosnak. (...)
Ez itt a baj: akár van konszenzus Tiszáról, akár nincs, akárkinek is állít a jobboldal szobrot, vagy akárkiét állítja vissza, egyszerűen nincs olyan kaliberű baloldali alak, akit oda lehetne tenni Tisza mellé. Vagy Bethlen mellé. Károlyi? Oké, hogy baloldali ikon, de elég kevés ideig volt kormányon, és nem túl szerencsés módon cselekedett.
A többi jelentős baloldali politikus? Azokat meg már kitettük a szoborparkba.”