Az egyiptomi kísérlet bukása

Le akarták bontani a Szfinxet. Több ezer éve áll, kibírt mindent, számtalan kort és szeszélyes rendszert. Nehogy már a "demokrácia" meg végül lerombolja. A hatalmat felülről adják, és bármikor el is vehetik. Ott az Új Egyiptom készül. És a hatalmat az kapja meg, aki azt szolgálja.

Egyiptommal kapcsolatban Izrael biztonságát tartják a legfontosabbnak. Ha olyan irányzat kerül hatalomra, amelyikből kinézik, hogy nem tartja ba a békeszerződést, akkor azt előbb utóbb valamilyen módon megbuktatják.

Nagy nemzetközi erők "küzdenek" a liberális demokráciáért, ami a moszlimmal összeeggyeztethetetlen! De egy keresztény értékek mentén szerveződő országgal is! Csak a kereszténység toleránsabb /gyengébb?/ mint a moszlim!

Azt gondolom, hogy a szerző meglehetősen félreértelmezi a helyzetet: 1) az, hogy a kormányzatnak nézeteltérései vannak az ellenzékkel, és egy hatvan évig tartó dikatúra által kiépített államapparátussal, abszolút nem mutat semmit. A kormánypártnak rendre olyan ügyekben kellett összetűznie pl. az igazságszolgáltatással, amely során épppen a szólásszabadságot, a demokratikus döntéshozási rendszert és többek között a kisebbségi jogokat kellett védeni a mubaraki-elittel szemben. 2) jó is, hogy a szerző említi a koptokat; az egyiptomi játékban a kopt átlagmisi a hülyebalek szerepet kapta. Az kopt elit, élükön a Mubarak rezsimben hatalmat szerző gazdasági elittel, és a kopt pápával, azt a katonai juntát támogatják, amelyik két évvel ezelőtt még a civil kormány kritikája ellenére is keresztényellenes pogromot hajtott végre, és akiket a régi elit kezében maradó igazságszolgáltatás felmentett. A junta támogatásával szoros szövetségbe kerültek azokkal a szalafikkal, akik egyébként szeretnének megszabadulni a keresztényektől, szemben avval a mérsékelt iszlamista kormánnyal, amely kiterjesztette a kisebbségi jogokat. 3) az, hogy a mindenkori kormánynak nézeteltérései vannak az ellenzékkel, az természetes. Ezt hívják tundiilik demokráciának. Az egyiptomi demokrácia gyengesége éppen abban mutatkozott meg, hogy kiderült, demokratikus ellenzék tulajdonképpen nem létezik, a szalafikon és a muszlim testvériségen kívül az egyetlen komolyan vehető hatalmi központ a mubarakista elit, az un nevezett liberálisok és fiatalok pedig nem rendszerváltást és demokráciát, hanem a rezsimen belüli generációváltást szerettek volna elérni, és mindennemű skrupulus nélkül mondtak le az arab tavasz valamennyi vívmányáról a szólás és sajtószabadságtól kezdve a civil államon, a demokratikus választáson és a jogálamon át az olyan alapvető szabadságjogokig, mint a habeas corpus. 4) az egyiptomi eseményeket illetően éppen az a helyzet - a társadalom többségének véleményét nem ismerhetjük. Feltéve, ha valamelyes kritikával kezeljük a Tamarod egy hét alatt összegyűjtött állítólagos 10-12-15-33-22-30-20-25 millió aláírását, illetve a 350 ezer fő befogadású téren tartott 10 milliós tüntetést. (ilyen számítások után még rákayfilip is megnyalná a tíz ujját) Illetve mégiscsdak lehet valami képünk; Az elmúlt két évben az egyiptomi választók 5 alkalommal nyilváníthattak véleményt, ebből mind az 5 alkalommal a Muszlim Testvériség jelöltjei, illetve álláspontja kapta a legtöbb szvazatot. Morsi elnökségének egy éves évfordulóján készített közvélenménykutatás szerint, bár az elnök népeszerűsége az elmúlt fél évben jelentőségen csökkent, a választók 42%-a még mindig rá szavazott volna. Ez 8%-kal magasabb érték, mint amit Mursi az első fordulóban elért. Ezért van az, hogy a Egyiptom se kiköpni, se lenyelni nem tudja a katonai puccsot.