A neoliberális konszenzus gyakran vallott szánalmas kudarcot

2013. június 11. 10:36

Japán és a többi kelet-ázsiai ország gyökeresen más irányvonalat követett, mint amit a neoliberális „washingtoni konszenzus” javasol.

2013. június 11. 10:36
Joseph E. Stiglitz
VG

„Mivel forrásaik rendkívül szűkösek, a fejlődő országok pazarló luxust nem engedhetnek be maguknak. Körültekintően át kell gondolniuk, hogy milyen gazdasági irányvonalat akarnak követni, azonosítva és kihasználva saját komparatív előnyeiket. A világ legsikeresebb fejlődő országai – Dél-Ázsiában – pontosan ezt tették. Tanulságos az is, hogy miként alakították a gazdaságpolitikai irányvonalat abban az időben, amikor a kormányaik még nem voltak olyan felkészültek, mint napjainkban.

Japántól mást is lehet tanulni. A japán fejlesztési stratégia kulcsfontosságú elemei, az oktatásra, az egyenlőségre és az agrárreformra helyezett hangsúly Afrikában is rendkívül fontosak napjainkban. A világ sokat változott azóta, hogy Kelet-Ázsia – több mint egy fél évszázaddal ezelőtt – elindult a fejlődés útján. A történelem, az intézményrendszer és a körülmények országról-országra különbözőek, a gazdaságpolitikát a helyi feltételeknek megfelelően kellett alakítani.

Annyi azonban bizonyos, hogy Japán és a többi kelet-ázsiai ország gyökeresen más irányvonalat követett, mint amit a neoliberális »washingtoni konszenzus« javasol. A kormányaik által hozott intézkedések eredményesek voltak, miközben a washingtoni konszenzus túl gyakran vallott szánalmas kudarcot. Az afrikai országoknak hasznuk származik majd abból, ha mérlegelik ezeket a sikereket és kudarcokat, és megvizsgálják, mit jelentenek ezek saját növekedési stratégiájuk szempontjából.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 18 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
szalámis hegedű
2013. június 11. 15:43
Tulajdonképpen a "vannak még hibák, elvtársak, de dolgozunk a kijavításán"-on kívül semmiről sem szól Stiglitz. Viszont ennél bonyolultabbat fideszes agy nem is képes felfogni.
OberEnnsinnen
2013. június 11. 15:05
2010 tavaszán-nyarán elképzelhetetlennek tűnt, hogy az országunk kikeveredhet a slamasztikából. Olyan negatív pozíciókat halmozott fe az előző években, évtizedekben, amely alapján egyetlen kimenetel tűnt csak világosnak: ez pedig az ÁLLAMCSŐD. MA ennek lehetősége távolabbra került, mindenesetre, ha bekövetkezne, ez már nemcsak bennünket, magyarokat érintene, s főleg nem első helyen. A magyar fejlemény erősíti Stiglitz elméletét.
marko11
2013. június 11. 14:43
Japán, ill. Ázsia sikereinek elsősorban kulturális gyökerei vannak. Ez a kultúra lényegesen eltér a "művelt" Nyugat kultúrájától. Egy mindenkiért, mindenki egyért! - olvastam néhány éve Japánban egy óriásplakáton. Hihetetlen szorgalmasak. (Szerintük az amerikaiak lusták.) A vallásuk (buddhizmus, sintoizmus) pedig teljesen szembemegy a fogyasztói konzumidiotizmussal.
Öreg
2013. június 11. 14:24
Amit Stiglitz leír, az tökéletesen igaz, annak ellenére, hogy a jelenlegi Európa ezzel szembe megy. Ennek a fő oka az eltérő életszínvonal, /és az ezzel járó bér/ az eltérő társadalmi berendezkedés /a liberális demokrácia hiánya/ és az ebből következő mentalitás, ami miatt Ázsiában jobban érvényesül az egyes emberek érdekeinek a társadalmi érdekek alá rendeltsége. Összegezve: bár még szenvedünk, a verseny már eldőlt, Ázsia /Afrika, Dél-Amerika/ nem fog áldozatokat vállalni az.un. liberális demokráciáért, Európa /É-Amerika,Ausztrália/ pedig nem fogja tudni megvédeni az életszínvonalát az un. demokráciával.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!