Így ünnepeljetek

„Nem véletlenül választottam írásom mottójául Klebelsberg Kunónak, a 20. század egyik legnagyobb magyar államférfijének fenti gondolatát. A globalizált tömegkultúra rohamszerű magyarországi elterjedése ugyanis a Trianonban elszenvedett veszteségek okozta sokkhatáshoz hasonlítható mértékben ingatta meg a társadalmi kohéziót. Az egyre nagyobb intenzitással a magyar társadalomra zúduló impulzusokat mindeddig nem sikerült kezelni, ennek jeleit nap mint nap tapasztalhatjuk. Ha csak a családjuktól és nemzetüktől elvadult, kiábrándult és valamilyen kapaszkodót kereső fiatalok tömegeire, vagy a saját kultúrájának valódi értékeit elvesztő és emiatt a többségi társadalomba beilleszkedni képtelen több százezres kisebbségre gondolunk.

2013-ban Magyarország nagyjából 90 milliárd forintot költ el kulturális életének finanszírozására, ez pedig a nagyjából 16 ezer milliárdos költségvetés alig több mint 0,5 százaléka. Nyilvánvaló, hogy a kialakult helyzet megváltoztatásához a jelenlegi erőforrások többszörösére lenne szükség. A ma hetven éve született Cseh Tamás Születtem Magyarországon című dalában szegezi nekünk: kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul? Nos ha a jelenlegi helyzeten alapjaiban és radikálisan nem változtatunk bizton állíthatjuk: senki.

Fél százalék. Így ünnepeljetek.”