Még egyszer a Romsics-ügyről

„Romsics művei egytől egyig politikatörténeti vonatkozásúak. Módszerük adatok és tények egyszerű magyarázata, valamint ezek összehasonlító elemzése, értékelése. A Hanák Péter-tanítvány Gyáni ezzel szemben történészként a Hajnal István-körben szocializálódott, melynek fő jellemzője a modern társadalmtörténeti orientáció, amelyhez később az ő érkdelődésében Hayden White posztmodern történetírása kapcsolódott: Gyáni Gábor és Gerő András tehát szövegekkel foglalkozik, érdeklődése középpontjában pedig a szociális csoportok, folyamatok valamint kulturális elemek állnak. Más mértékegységekkel dolgozik tehát mindkét történeti hagyomány, a köztük való átjárás pedig közel sem zökkenőmentes. (...)

Mióta Wilhelm Marr talán először használta a kifejezést, az antiszemitizmust igen sokféle jelenségre, megnyilvánulásra és kulturális-politikai folyamatra alkalmazták jelzőként. Egyben mindegyik megegyezik: célja a zsidóság vagy zsidó személyek negatív színben való feltüntetése, egy kollektív adottsághoz – a zsidó származáshoz – párosított tulajdonságokkal. Ha behatóbban ismerjük Romsics Ignác munkásságát, ilyen szándékot biztos nem találunk. Ha a zsidósággal vagy a zsidó származás kérdésével foglalkozik, azt éppen ellenkezőleg, a növekvő népszerűségű és sajnos egyre hozzáférhetőbb antiszemita irodalom toposzait magyarázandó és megcáfolandó teszi. Ez nyilvánvalóan szöges ellentétben áll azon történészek véleményével, akik számára a zsidó származás ilyetén említése éppen a huszadik századi nacionalista diskurzusok okán bővebb magyarázatra szorul. (...)

A kétféle történetírás eddig békésen élt együtt az egyetemi tanórákon, szakfolyóiratokban és konferenciákon, a módszer megválasztása minden esetben a történész szabad akaratán múlt. Noha a magyar közvélemény már éppen eléggé szenved a húsz éve tartó s immár állami szintre emelt műkedvelő történészkedéstől, mindenképpen rossznak tartom azt a törekvést, amely egy lehetséges és fontos szakmai vitát erőszakosan politikai lövészárokharccá formálná. A fennálló problémákra Gyáni Gábor szerint Romsics annak idején már reflektált, egy általában a történelem- és társadalomszemléletről szóló, a változatosság kedvéért termékeny párbeszéd azonban még mindenképpen várat magára”