Csatától csatáig mérhető a szabadságharc váltakozó sikerű és kudarcú, nyolc évig tartó története.
„II. Rákóczi Ferenc ez időben lengyel területen tárgyalt Nagy Péter cár küldöttével a szabadságharc külső támogatásáról. Ehelyett felajánlották neki Lengyelország koronáját, amit nem fogadott el. Nem ismerte el a szatmári békét, nem jött haza, Nyugat-Európa királyi udvarait végigkilincselve bizakodott lehetőségei jobbra fordulásában. Hiába reménykedett. Végül török földön telepedett le, ott halt meg 1735-ben. Földi maradványai 1906 óta pihennek a kassai Szent Erzsébet-székesegyház kriptájában; 1920 után – rövid megszakítással – megint idegenben. Hosszú, veszélyekkel, sikerekkel és csalódásokkal szegélyezett út vezetett a szatmári Vécsey-udvarház ebédlőasztaláig, amelyre az újkori történelem egyetlen ránk nézve kedvező békeszerződését fektették. A történet szerves előzménye a másfél évszázada tartó török hódoltság katonai és politikai végjátszmája volt. 1683 elején IV. Mehmet szultán utolsónak szánt, döntő hadjáratot indított Ausztria ellen. A Porta felszólította a vazallus Erdélyt is a háború pénzbeli és fegyveres támogatására. A »kérés« visszautasíthatatlan volt, a teljesítése lehetetlen. A kényszerpályán sodródó Thököly Imre fejedelem – és az ország – két tűz közé szorult. Nyár végére összeomlott a török támadás, az oda- és visszavonuló horda végigpusztította a Dunántúlt. A Habsburg Birodalom seregei ugyancsak bevonultak hazánkba, ami hasonló bajjal járt az országra és lakosságára nézve, megterhelve még egy látens – a valóságban véres – vallásháborúval is a protestánsok és katolikusok között. 1686-ra egész Magyarország lett.(...)
Csatától csatáig mérhető a szabadságharc váltakozó sikerű és kudarcú, nyolc évig tartó története. A modernnek számító, jól felszerelt császári hadsereggel szemben a régi stílusú magyar lovas alakulatok és parancsnokaik – Károlyi, Bottyán János – szép győzelmeket arattak, a huszárság ettől fogva a XIX. század végéig élte fénykorát a nemezközi hadszíntereken. A gaz Lipót királyt 1705-től I. József, 1711. április 17-től III. Károly követte a trónon; Rákóczi Ferencet az 1704. évi gyulafehérvári gyűlés erdélyi fejedelemmé, az 1705-ös szerencsi országgyűlés Magyarország vezérlő fejedelmévé választotta. Az, hogy 1707-ben a rendek kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, annyit ért, mint 1849-ben. A különbség a nemzetközi politikában, a külső erőviszonyok változásában, különbözőségében keresendő: ebből fakadt a ránk nézve példátlanul előnyös szatmári béke. A bujdosást választó nagyságos fejedelem is ennek köszönheti, hogy megmaradt a történelem legtisztább jellemű magyar államfőjének.”
„Nem késő az Akadémia részéről egy, a marxizmust élesen elítélő nyilatkozatot tenni” – fogalmazott lapunknak az értékvédő szervezet, a CitizenGO kampányfelelőse.
Nem létezne Budapest Kőbánya nélkül: a kő, a sör, a munkás kezek és a gyárak serege, a legigazibb pesti külváros – gazdag történelmi múlttal.
Az ezüst és a bányászat gazdaggá, a pestis és a huszita háború pedig hírhedté tette a cseh várost, amelynek gazdálkodása már rajtunk is múlik.
Nánay Mihály szerint a sokévi átlagnak megfelelő volt a szerdai történelem érettségi nehézsége, a feladatok nagy része szövegértéssel, kompetencia alapú módon megoldható volt.
A székelyek török nyelvet beszéltek, stratégiai okok és a hun-hagyomány miatt csatlakozhattak a honfoglalókhoz – mondja Aydemir Hakan tudományosan megalapozott, forradalmi tanulmányában.
Ma van a magyarországi holokauszt 80. évfordulója, melynek alkalmából egy szinte teljesen ismeretlen rabbi életét idézzük fel.
Sajnos nemcsak a fővárosban, de vidéken se múltak el nyomtalanul ezek az „embert próbáló”, „leszakadást hozó”, a „kultúrát megvető” évek...
Mert ha elkezdődik a rendszer lebontása, abban nekünk is részünk van.
