Mindig zúgó március

2016. március 14. 08:52

Március 15-én megkezdődött a magyarság máig tartó, tragikus szépségében felemelő, irtózatos fordulataival is dicsőséges legújabbkori históriája.

2016. március 14. 08:52
Domonkos László
Magyar Hírlap

„Harcban, harcolva elmúlni ebből a világból – és ez még mélylélektani értelemben is igaz – egészen más. Úgy is mondhatnánk, a küzdelemre kényszerített emberhez egyedül méltó. Egyedül ez méltó. És aztán, később, a haza is megmentődik valamiképpen. És még az élet is megmarad. És visszatér a szerelem, a történelem és minden szépség. Látjuk. Látni fogjuk.


Hogy mindezenközben a bőségnek kosarából népnek nevében lopnak – így március 15-én éppúgy aktuális, mint március zúgásának többi üzenete. Más kérdés, hogy éppen azok próbálnak mostanság ilyesmivel háborogni, akik nem is oly régen még maguk voltak a kosárfosztogatók legbőszebbjei vagy éppen szolgalelkű kisegítői – mondjuk a privatizációnak becézett rablás-fosztogatás idején… Március hatalma azonban, tetszik vagy sem, rájuk is kiterjed. A számonkérő kérdés – hogy lehet ilyenkor halott Petőfi?! – az ő számonkérésük könyörtelen, fenyegető árnyává magasodik – ezért a máig tapasztalható, páni félelem mindattól, ami tiszta, ami magyar. Ami márciusi.

Március 15-én megkezdődött a magyarság máig tartó, tragikus szépségében felemelő, irtózatos fordulataival is dicsőséges legújabbkori históriája. A forradalom és a szabadságharc mindig zúgó ideje. Százhatvannyolc éve és hatvan esztendeje. Petőfiék pontosan tudták ezt. Tisztában voltak vele, hogy az igaz ügyért vívott harc önmagában hordozza igazolását, és akkor sincs más út, ha a véget elég jól lehet előre sejteni.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 5 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Dénia
2016. március 21. 14:02
Ez nagyon aranyos gondolat. De a nemzeti ünnepeink nem erről szólnak.
székely
2016. március 20. 00:38
Milyen felemelő lenne, ha nemzeti ünnepeinken követni tudnánk a keresztény egyházak példáját. Az ökumenikus imaheten csodálatos volt megélni az öt keresztény felekezet igyekezetét az imahét sikeréért, látni, hogy segítettek egymáson egymásért. Egy hazában élünk, mindannyian magyarok vagyunk és legalább nemzeti ünnepeinken kellene a nézeteltéréseket félre tenni és a z ellentétek helyett az összetartozást erősíteni, mint az egyházak. Remélem bár 70 éves vagyok, de az Úr még megadja ezt a kegyet.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!