Vásárlóértéken jól állunk a 2009 óta elért reálbér-növekedésben. Természetesen a szankciók nyomán felerősödő energiaválság és az inflációs folyamatok árnyalják a képet. De az elmúlt bő egy évtized a gyarapodásról szólt.
Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetőjének írása a Makronómon.
Azért választunk politikusokat, hogy ők jó gazdaként bánjanak az ország erőforrásaival. Pontosan ez az oka annak, hogy a gazdasághoz értő szakemberek nem szokták jó szemmel nézni a nagy volumenű privatizációt, ahogyan a GDP-arányos adósság trendszerű növekedését sem. Ezzel szemben az állami beruházások, cégvásárlások, a relatív államadósság csökkenése örvendetes események.
De a napnak a végén, ahol mindannyian le szeretnénk mérni a gazdaság döntéshozóinak teljesítményét, az a rendelkezésre álló jövedelmünk alakulása. Több pénzünk van vagy kevesebb, mint egy, négy vagy akárhány évvel ezelőtt? Többet vagy kevesebbet tudunk most megvásárolni, mint korábban?
Az OECD legfrissebb adatai alapján
az egész Európai Unióban Magyarország kormánya teljesített a legjobban 2009 vége óta.
Az egy főre eső bruttó rendelkezésre álló reáljövedelem, azaz a lakosonként és vásárlóértéken, tehát inflációval korrigálva számolt pénzbevételek értéke egészen elképesztő mértékben, több mint másfélszeresére nőtt ugyanis az elmúlt években.
Ahogyan az 1. ábra is megmutatja, a magyar reáljövedelem 56 százalékos növekedése nem csak önmagában, de a gazdasági közösség más államához képest is nagyon szép eredmény. A lengyelek a mi teljesítményünk nagyjából kétharmadával, konkrétan 40 százalékos bővüléssel tudtak ezüstérmesek lenni.
A cseh bronzéremhez pedig elég volt 26 százalékkal többet keresni 2022 második negyedévében, mint 2009 végén.
Ráadásul négy országban csökkent is a jövedelmek reálértéke a vizsgált időszak alatt.
2022 közepén a görögök 25 százalékkal, az osztrákok és a spanyolok 5 százalékkal, míg az olaszok 3 százalékkal kevesebbet vásárolhattak a pénzükből, mint 2009 végén.
De nem tették ki az ablakba a portugálok vagy a belgák sem a 3 százalékos emelkedést, ahogyan kevesebb mint 10 százalékkal bővült a franciák, angolok, finnek és hollandok jövedelme is.
A magyar 56 százalékos növekedés nem csak Európában számít kiválónak. A G7 országok lakosai esetében a bővülés mértéke a magyar kevesebb mint harmada, mindössze 16 százalék volt. De az OECD átlag is csupán 20 százalékos, ahogyan az USA 22 százalékos értéke is jóval a miénk alatt van.
Összegzés
A magyar fiskális és monetáris politika kiválóan vizsgázott az elmúlt években. A hazai bérek vásárlóértéke jóval gyorsabban növekedett, mint az árak. Ennek köszönhető, hogy 2022 közepén egy magyar család több mint másfélszer annyi árucikket és szolgáltatást vásárolhatott meg, mint 2009 végén.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
Ötven bázisponttal, 7,75 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa keddi ülésen. A kamatfolyosó két szélét szintén ilyen mértékben mérsékelték. Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője kommentálta a döntést.
2025-re a Világbank és a Valutaalap szakértői 3-4 százalékos növekedést várnak, míg európai átlagban csupán 1 százalékot.
Nem járnak jó idők a Sparra: veszteséget termel, és a vezetés ezt azzal leplezné, hogy több fronton támadja a kormányt. A nemzetközi cég kulturálatlan magatartással vádolja a kabinetet a meghirdetett patrióta gazdaságpolitika miatt.
„Mikor hajlandók az elinflált ötforintosokat ki-, az ötvenezreseket pedig bevezetni?” – tette fel a kérdést korábban a jegybank elnökének Novák Előd.
Vitalij Klicsko nem tett lakatot a szájára, kimondta a nyilvánvalót.
A kampányban az amerikai államfőnek nem könnyű Trumpra fognia mindent, ha már négy éve elnök. De sosem késő megpróbálni...
