Nem kell aggódnunk a dédunokáink jövője miatt

„Azoknak, akik szerint az éghajlatváltozás merész és azonnali fellépést igényel, két kellemetlen ténnyel kell szembenézniük. Az első, hogy a leginkább aggasztó hatások – az árvizek, a terméshiány és a betegségek – nem valószínű, hogy teljes erővel megjelennek a következő évtizedekben vagy akár évszázadokban. A második az, hogy mivel a világ elképesztő ütemben gazdagodik, a jövő generációk valószínűleg sokkal gazdagabbak lesznek, mint mi.

Mindkét kellemetlen tény a rövid távon költséges beavatkozások ellen ösztönöz. Itt egy analógia: képzeljük el, hogy felfedezem, hogy a házamban megfigyelhető egy kezdetleges nedvesedési probléma. Egy földmérő azt mondja nekem, hogy ha most 1000 fontot ráköltök, akkor a dédunokáimat megkímélem az egy évszázad múlva esedékes 5000 fontnyi javítási költségtől. Elsőre úgy tűnik, hogy meg kellene oldanom a problémát.

Jobban belegondolva azonban bolond lennék most pénzt költeni erre. Jobban megérné ha 1000 fontot befektetnék a tőzsdén a nevükben. Szerény 3 százalékos reál megtérülési ráta mellett kb. 20 000 fontot fog majd érni; 5 százalékos rátánál pedig 130 000 fontra duzzad.

Lényegében a dédunokáim nem pont úgy lesznek sokkal gazdagabbak nálam, mint ahogy én lettem sokkal gazdagabb a dédszüleimnél? Miért kellene aggódnunk tehát? Meg fognak birkózni a helyzettel. (...)

A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy az éghajlatváltozás valódi, de kezelhető szenvedést okoz a jövő nemzedékek számára. (...)

A helyi légszennyezés nem fogja megsemmisíteni az emberi fajt. Az éghajlatváltozás valószínűleg szintén nem. De akár ez is megtörténhet. Amikor biztosítást vásárolunk, nem azért tesszük, mert a legrosszabbat várjuk, hanem azért, mert felismerjük, hogy a legrosszabb is megtörténhet.”