Nemcsak a Nyugatra, a Keletre is kell figyelnünk – Erős István a Mandinernek

Legutóbbi saját kiállításuk, az Álmainkban valóra válnak az álmaink egy ideális képzőművészeti egyetem gondolatára reflektált – milyen ma 
a Képző valósága?
Még messze nem ideális, de köszönjük, haladunk szépen az úton. 2021 óta vagyok rektor, és az akkor kitűzött célt, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem méltó helyére kerüljön a világban, és még jobban részt vegyen a nemzetközi vérkeringésben, egyelőre nem értük el maradéktalanul, de nagy lépéseket tettünk az ügyben.

Például miket?
Az Erasmus és persze a nagy múltú egyéb együttműködések, mint mondjuk a Stipendium Hungaricum révén Európán belül nagyjából minden művészeti egyetemmel volt már kapcsolatunk, ezeket tovább erősítettük. Ami ennél talán izgalmasabban hangzik, hogy nagyjából tizenöt Európán kívüli intézménnyel is kötöttünk megállapodási szerződéseket, többek között egy ghánai, egy indiai, egy koreai, egy mongol és két nigériai egyetemmel, illetve az indonéz nemzeti művészeti egyetemmel. Velük közösen pályázunk forrásokra, és ha sikerrel járunk, azt eredményezi, hogy a hallgatóink ennyi helyre mehetnek időlegesen kipróbálni magukat a világban. Tapasztalatból mondom – hiszen én is eltöltöttem hosszabb-rövidebb időt a Távol-­Keleten és Afrikában –, hogy egy ember egész életét, szakmai útját befolyásolhatja, ha legalább néhány hónapig megmártózhat egy másik kultúrkörben, ahol a megszokottól eltérő impulzusok érik. Fordítva nemkülönben. Szintén a saját szememmel láttam, még amikor Egerben tanítottam, hogy ha egy ghánai vagy pápua diák az ő munkamoráljával, motivációjával idejön, az milyen hatással van a mi hallgatóinkra.