Ha én zsidó volnék, sírva könyörögnék, hogy csak balos figurák ne kerüljenek döntéshozatali pozícióba

Bevallom, nem vagyok nagy rajongója a mindenféle plakátkampányoknak; ugyanakkor a Soros-dinasztia tagjainak rendszeres köztéri megjelenítése valamiképpen mégis hasznosnak tűnik – így ugyanis évről évre ragyogóan végig lehet követni,

A 2017-es plakátkampány alkalmából Guy Verhofstadt sürgette az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek határozott lépéseket „Orbán antiszemita propagandájával” szemben; 2023-ban ugyanez a Verhofstadt már Orbán „alávaló antiszemitizmusa” miatt borzong Alex Soros és az evangélikus Ursula von der Leyen képének láttán. Az EP-képviselőnek október 7. óta ez a második olyan Facebook-bejegyzése, amelyben említést tesz a zsidóellenességről: az elsőben az antiszemitizmus ellen felvonuló bezzegpárizsi tömeget dicsérte, mondván: „Míg egyesek szítják a gyűlöletet, mások összegyűlnek, hogy hangsúlyozzák a tolerancia és a megértés demokratikus értékeit”.

 továbbá hogy a felvonulásra épp a franciaországi antiszemitizmus fellángolása miatt volt szükség, amiről Guy barátunk szintén szemérmesen hallgat – a lényeg, hogy a verhofstadti világkép szerint pillanatnyilag a zsidókra nézve leginkább fenyegető jelenség Alex Soros képi ábrázolása.

Hasonlóképpen ha rákeresünk, hogy ebben az európai parlamenti ciklusban eddig hányszor és milyen összefüggésben volt téma az EP plenáris ülésein az antiszemitizmus, kirajzolódik, hogy a kifejezetten a szélsőjobboldalt érintő három külön vita után

A Zöldek nevében felszólaló politikus a populisták és a fasiszták elszigetelésének fontosságáról értekezett, a balos-komcsi frakció képviselője a demokráciát és a szabad társadalmakat fenyegető szélsőjobboldali veszélyre hívta fel a figyelmet, két svéd szocialista a svéd „szélsőjobbal” rémisztgetett (akik nem átallnak Lengyelországba és Magyarországra járni ötletekért), de a legügyesebb versenyző mégis Cseh Katalinék dán frakciótársa volt, aki az elvileg a szélsőjobb és szélsőbal antiszemitizmusról szóló vitán amiatt kesergett, hogy a szélsőjobb elnyomja az LMBTI embereket, a migránsokat és a nőket.

Bár azért nem sokkal maradt le mögötte a német Zöldek politikusa sem, aki „Európa közepén, Bajorországban valami szörnyűséges történt” felütéssel háborgott azon, hogy

„Egyesek a jobb szemükre vakok!” – sérelmezte, egészen úgy, mintha ő maga bármit is látna a saját bal szemével.

Tényleg becsülettel végigtanulmányoztam a Hamász támadása előtt szűk egy hónappal tartott strasbourgi vita jegyzőkönyvét, de a középtől balra egyetlen felszólalót se sikerült találni, aki akár csak jelzésértékűen (f)elismerte volna, hogy a fehér európai szélsőjobbon kívül se mindenki egészen kóser.

Ezzel szemben a konzervatívok képviselője szépen előadta, hogy jeles kollégák, az antiszemitizmusnak számos arca van, lehet szélsőjobb is, baloldali is, valamint megnyilvánul az Izrael-ellenes „Bojkott, Tőkekivonás, Szankciók” mozgalomban is, továbbá hogy

Hasonlóképpen az Osztrák Néppárt politikusa is kompakt módon felvázolta a teljes spektrumot, a két széltől kezdve a migránsok körében tapasztalható antiszemitizmuson át Izrael állam létjogosultságának megkérdőjelezéséig: „Mindegyikre oda kell figyelni, egyiket se szabad kihagyni”, hangsúlyozta. Satöbbi.

Olyan jó lenne már valamikor valamiért megdicsérni a baloldalt, de mit csináljon az ember, ha egyszer nem adnak rá okot – ha zsidó lennék, ezt az európai parlamenti vitát elnézve (is) sírva könyörögnék, hogy csak balos figurák ne kerüljenek a környékemen döntéshozatali pozícióba.

Aki pedig mélyebben el szeretne mélyedni az európai parlamenti képviselők antiszemitizmussal kapcsolatos meglátásaiban, az tanulmányozhatja például az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének létrehozásáról szóló rendelet módosításáról szóló 2020-as jelentéshez benyújtott európai parlamenti módosításokat, amelyek így persze mindennek hangzanak, csak érdekesnek nem, pedig jót lehet játszani velük: az eredeti jelentéstervezet ugyanis kifejezetten rámutatott az antiszemitizmus problémájára, szorgalmazva, hogy az Alapjogi Ügynökség hatásköre terjedjen ki az efféle incidensekre –

„Hangsúlyozza, hogy az antiszemitizmus összetett jelenség (…); emlékeztet arra, hogy a zsidógyűlölet és az antiszemitizmus erősödése veszélyezteti demokratikus értékeinket; komoly aggodalommal állapítja meg az antiszemita gyűlöletbeszéd terjedését” – így hangzott például az egyik eredeti rész. Na, vajon a Néppárt politikusait zavarták ezek a felvetések? Vagy a konzervatívokat? Netán az Identitás és Demokrácia képviselőit? Ha így kérdezem, akkor nyilvánvalóan nem, és valóban. Egy osztrák szocialista viszont az „antiszemitizmus” szót lecserélte „hátrányos megkülönböztetés”-re,

A Renew Europe frakcióból Cseh Katalinék képviselőtársai meghagyták ugyan a szövegben a zsidógyűlöletre utaló fenti részeket, ugyanakkor egy ötsoros mondatot elébiggyesztve gondosan el is kenték, rámutatva „a faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vélemény, kisebbségi státusz, fogyatékosság vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés gyakori és sürgető” problémájára és a rasszizmusnak „a szélsőséges mozgalmak felemelkedése” miatti erősödésére.

És mi lett a végeredmény?

– helyette kapunk egy általános intelmet az intolerancia különböző formáival kapcsolatban, amit „tovább súlyosbított a szélsőséges mozgalmak terjedése”.

Ellenben a 2018. évi Sargentini-jelentés nem kevesebb mint hétszer emlegeti az antiszemitizmust, külön kiemelve, hogy „Magyarország miniszterelnöke olyan polemikus, köztük nyilvánvalóan antiszemita sztereotípiákon alapuló támadásokat intézett Soros György ellen, amelyek [gyűlöletbeszédként] büntethetőnek minősülhettek volna”.

„Ami az antiszemitizmust illeti, szeretném világossá tenni, hogy az Közép-Európában csökken, Nyugat-Európában pedig nő. Sőt, a modern antiszemitizmus központja Brüsszelben van, mert onnan támogatják az Izrael-ellenes szervezeteket. Kérem, ennek szenteljenek a jövőben figyelmet”.

Bő öt évvel, néhány Soros-plakáttal és egy Hamász-támadással később mindenki eldöntheti, már megint kinek volt igaza sajnos.

(Nyitókép: képernyőfotó)