Megmentő vagy elveszejtő – Trump lesz a Republikánus Párt jövője is?

„Hiányoztam már?” – a tőle megszokott, szándékoltan teátrális öniróniával indította február 28-i CPAC-beszédét a volt elnök. Az amerikai republikánus aktivisták és megválasztott tisztségviselők részvételével tartott Konzervatív Politikai Akció Konferencia ovációval fogadta Donald Trump szavait. A rendezvény általános hangulata azonban nem tükrözte pontosan a Republikánus Párt helyzetét: az ott tapasztalt optimizmus, illetve a karakteres, a szavazótáboron belül népszerű politikus iránti tisztelet és rajongás mellett a pártban ott van a leváltása miatti csalódás és egy kis tanácstalanság is.

az elmérgesedett választási kampány, az elnökválasztás eredményének, tisztaságának megkérdőjelezése, a Capitolium „ostroma”, az impeachment-eljárás, az utolsó napokban adott elnöki kegyelmek és az ezeket a politikai küzdelmeket övező médiazaj egy önmagával háborúban álló, mélyen megosztott nemzet képét mutatták.

2016-ban óriásiak voltak az elvárások, a „Naggyá tesszük Amerikát” ígérete, a rozsdaövezetek és a középosztály felemelése, a washingtoni „mocsár lecsapolása” (= a politikai elit háttéralku-világának megtörése), a munkahely-teremtés és Amerika nemzetközi tekintélyének, illetve kereskedelmi pozíciójának javítása vonzó program volt olyan rétegek számára is, amelyek évtizedekig a politika perifériáján Washington DC-ből láthatatlanok – és így képviselet nélkül – maradtak.

A trumpi leltár

A Trump-elnökség magasra tette a lécet, és nem verte le – az elnök ígéreteinek mintegy kétharmadát teljesítette, Amerika globális és belső pozíciói erősödtek, a gazdaság dübörgött,

A lehetséges magyarázatokat ismerjük: a választási szabályok utolsó hetekben történt szövetségi állami módosításai és a levélszavazási metódus kérdőjeleket hagytak a választás tisztességét illetően, Trump teljesítményével kapcsolatban pedig két hibát hoznak fel általában a szakértők: a koronavírus-járványra adott elhibázott elnöki intézkedéseket, illetve a kormányzás és az elnök személyes arroganciáját, a kulturális és kommunikációs hadviselés túlkapásait.

Trump január 20-án átadta a Fehér Házat, és feleségével a marylandi Andrews légitámaszpontról floridai birtokára indult

Donald Trump úgy távozott a hatalomból tehát, hogy eredményei jelentősek voltak, tábora pedig elkötelezett és népes. Ambíciói pedig két ciklusra szóltak, ez sem volt titok. Trump ezért már a Fehér Ház elhagyásakor kijelentette, hogy átmenetileg távozik csak, rövidesen visszatér, vagyis

a politika meghatározó alakja, a Republikánus Párt domináns figurája marad.

GOP – Trumppal vagy Trump nélkül?

A Republikánus Pártot azonban – éppen úgy, ahogy az amerikai nemzetet – kezdettől fogva megosztotta a Trump-jelenség. Kormányzása négy éve alatt számtalan feszültség, konfrontáció történt az elnök és saját pártja tisztségviselői között, a 2020-as választási vereség pedig komoly ürügyet és politikai lehetőséget adott párton belüli ellenfeleinek a GOP Trumpról való leválasztására.

Az amerikai konzervatív pártnak a kormányzati-törvényhozási munkában, a washingtoni politikai lobbi- és adminisztratív tevékenységekben tapasztalattal bíró szervezeti apparátusa, közössége, az úgynevezett „establishment” republikánusok nagy része a választások elvesztése után azonnal temette Trumpot, és arról beszélt, hogy a Trump-éra után új fejezetet kell nyitni a Republikánus Párt történetében. Ők azok, akik

hogy a hagyományos konzervatív politikai vonalvezetés helyett a sablonokat és tabukat felrúgó Trump egy új típusú populista politikát honosított meg, amely szerintük elit-, bürokrácia-, média-, bevándorlás- és Wall Street-ellenes.

A „populista szárny” – ahogy a párton belül hívják, bár a párton belül négy-öt „frakciót” is meg szoktak különböztetni – sokak szerint lényegében ugyanaz a képződmény, amely 2009-ben jelent meg Tea Party néven az Obama-kormányzat tervezett nagyszabású állami kiadásai elleni tiltakozások szervezésére, a „kis állam” konzervatív koncepció radikálisabb képviseletére a GOP-on belül.

Trump 2016-os választási győzelmében a Tea Party-féle konzervatív voksok nagy szerepet játszhattak, és

Ez a politikai szárny és befolyása azonban Trumpnak a közéletből való esetleges távozása után sem tűnne el a Republikánus Pártból – ezt Trump párton belüli ellenfelei is tudják, így önmagában a Trumptól való megszabadulás nem oldaná meg a GOP gondjait, ahogy azt a mainstream republikánusok képzelik.

Donald Trump elnök támogatói tüntetnek Washingtonban január 6-án, a Joe Biden választási győzelmét véglegesítő kongresszusi ülés előtt

A párton belüli ellentétek miatt sokan azt gondolták, hogy a 2020-as választási vereséget követően előállt új helyzetben Trump nem vesződik tovább a neki folyamatosan keresztbe fekvő republikánus vezetőkkel, a választási fiaskóból azt a következtetést vonja le, hogy önálló mozgalom alapításával érheti el politikai céljait. Donald Trump azonban a CPAC előtti beszédével gyorsan

„nem oszthatjuk meg, mert akkor soha nem győzünk”. A Republikánus Párt tehát egységes és erős lesz – tette le világosan és egyértelműen a voksát az egységes jobboldal mellett.

Visszatérhet-e 2024-re Trump?

Az amerikai szokásjog szerint a leköszönő elnök egy ideig eltűnik a látókörből, „kipiheni magát” – ebből a szempontból Trump hirtelen eltűnése nem kivételes helyzet. A kontraszt az amerikai közvélemény számára abból adódhat, hogy Trump a korábbi elnökökhöz képest elképesztő kommunikációs jelenléttel bírt:

róla szóltak a híradások a nyomtatott és az elektronikus médiában, a közösségi oldalakon, leginkább híres Twitter-üzenetei miatt; most viszont alig van jelen a híradásokban (nagyrészt Twitter-fiókjának letiltása miatt, másrészt egy ideig állítólag tanácsadói kérésére nem szólalt meg, míg a szenátusban átvonulnak a viharfelhők a feje fölött az impeachment ügyében).

Donald Trump álláspontja továbbra is az, hogy „ellopták” az amerikai néptől a választásokat – felmérések szerint a Republikánus Párt szavazóinak többsége valóban úgy véli, hogy az elnökválasztás nem volt tiszta, és ezzel a demokratikus intézményrendszerbe vetett közbizalom megrendült.

Ezzel a sérelmi politikával Trump időlegesen össze tudja fogni a tábort, azonban a politika vastörvényei szerint az idő nem a vesztesnek kedvez, az emberek egy idő után továbblépnek, és új inspirációkat, politikai üzeneteket igényelnek.

fel tudja-e rázni a jobboldali szavazókat, energizálni tudja-e a Republikánus Pártot?

Donald Trump leköszönő amerikai elnök a washingtoni Fehér Házból távozóban január 20-án reggel, néhány órával Joe Biden beiktatása előtt

Egyik feladat sem lesz könnyű, de korántsem lehetetlen. A GOP-ban Trump tekintélye megkopott kissé, de befolyása nem – a párt szavazói körében végzett felmérések szerint

Olyan konzervatív nagyágyúk is őt támogatnák, mint Mitch McConnell vagy Nikki Haley, akik a januári capitoliumi események kialakulásában játszott szerepe miatt élesen bírálták Trumpot. Ha nem emelkedik ki három év alatt egy győzelemre esélyes republikánus vezető (aki nyilvánvalóan már nem Joe Biden, hanem annak demokrata párti leváltója ellen száll majd ringbe), akkor az erős emberhez való párton belüli igazodási kényszer Trumpnak fog kedvezni.

Ugyanakkor Donald Trumpnak van egy nagy hendikepje: megtört a varázsa. Az amerikai politikatörténet példái azt mutatják, hogy egy leváltott elnöknek nagyon nehéz visszakapaszkodnia a hatalomba. Ahogy a The Atlantic publicistája, David A. Graham írja,

sem politikai, sem jogi eszközökkel nem tudták ellenfelei eltenni az útból; úgy tűnt, nem vonatkoznak rá a politikai írott és íratlan szabályai; évekig el tudta hitetni híveivel, hogy mindenek fölött áll, legyőzhetetlen – egy nap azonban kiderült, hogy mégsem.

A politika törvényei azonban másokat is bedarálhatnak, a volt elnök ellenfeleit is – és ezzel az üzleti és kormányzati tapasztalatokkal bíró Trump pontosan tisztában van. Február végi „nagy visszatérő” beszédében kijelölte a politikai küzdelem viszonyítási pontjait a közeljövőre vonatkozóan: mint fogalmazott, az elmúlt négy év konzervatív kormányzása „sikeres utazás” volt, az illegális bevándorlás megállítása, a biztonsági fal felhúzása, a Kínával folytatott kereskedelmi harc, a gazdasági mutatók, a munkahelyteremtés, a család szerepének megerősítése és a többi eredmény mind-mind a Trump-kormányzatot igazolták.

vázolta fel az ő és Biden programja közti lényegi különbséget a volt elnök, hozzátéve: a harc jelenleg az amerikai kultúráért, Amerika alapértékeiért zajlik a „balra radikalizálódott Demokrata Párt”, a „fakenews-média”, a „cancel culture” és a „szocializmus” ellen.

fotók: MTI