Gyimes és a genius loci

2015. augusztus 16. 13:43

„Felgyorsult az élet, nagyapáink szekérrel jártak és megvolt a munka, reggel kiszekereztek, este haza; most meg autó, repülő, mégis jobban sietünk” – elmélkedik a kocsmáros néni Gyimesközéplokon. Már Gyimesben is a felgyorsult életre panaszkodnak? Útirajzunk.

2015. augusztus 16. 13:43
Szilvay Gergely

img_0601_1.JPG

„Felgyorsult az élet, nagyapáink szekérrel jártak és megvolt a munka, reggel kiszekereztek, este haza; most meg autó, repülő, mégis jobban sietünk” – elmélkedik a kocsmáros néni a világ egyik legfestőibb fekvésű kocsmájában, Gyimesközéplokon. Ha pedig már Gyimesben is a felgyorsult életre panaszkodnak...

Pedig Károly herceg szerint Erdély a bolygó megmentésének kulcsa, mivel itt még harmóniában gazdálkodnak a természettel az emberek (tegyük hozzá: már aki). Károly herceg lehet, hogy olvasta a hagyományos gyimesi gazdálkodásról nemrég megjelent kötetet. Elkapta őt is az Erdély-romantika, ami üdvözlendő, bár azért Erdély nem csak hagyomány és falu és elveszett Atlantisz (és nem szívcsakra), mert például a Ceaușescu-féle iparosítást meglehetősen belerondított az erdélyi idillbe, így ronda, lerobbant ipari komplexumokkal gazdagodott a kép. Lassan pedig a Károly által dicsért és az általunk is kedvelt hagyományos gazdálkodás is visszaszorulóban van, és az új nemzedékek sem feltétlen űzik szívesen ezt teljes állásban. Ha ugyanis harmóniában élünk a természettel, akkor erősen meg is kell küzdeni vele. Ha viszont már épp nemrég jártunk Gyimesben, ím egy képriport a páratlan Gyimes-völgyből és a gyimesi hegyekből. 

img_0625.JPG

Gyimes: a Kárpát-medence egyik legkisebb tájegysége, ami a 18. századtól vált állandó jelleggel lakottá, miután csíki és moldovai menekültek népesítették be. A gyimesi csángók úgy tartják, hogy ők a katonai szolgálat elől menekültek ide – írja egy Hargita megyéről szóló útikönyv. 

img_0548.JPG

Budapesttől az út szintideje 12 óra, ez valószínűleg az átlagos erdélyi gyorshajtással teljesíthető (a gyorshajtáson nem azt értjük, hogy lakott területen 50 helyett 60-nal mennek arrafelé átlagosan, hanem hogy 90-120-szal). Arrafelé egyébként egy táposnak nehéz elaludni vezetés közben, ahogy egy jóbarátom mondaná, Erdélyben még érdekes és érdemes vezetni.

img_0639.JPG

De mi is van Gyimesben? Egy hosszú, igen keskeny völgy, a Tatros völgye, ami keresztmetszetben kb. úgy néz ki: hegy, Tatros, vasút, házsor, országút, házsor, hegy.

Ne gondoljunk hagyományos falvakra, a völgy hosszában húzódik három település, Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk (emitt van az ezeréves határ és a Rákóczi-vár − ami nem Rákóczi-vár, a Bethlen Gábor által kereskedelmi célokból építtetett várat II. Rákóczi Ferenc csak megerősíttette); továbbmenve pedig átérünk Romániába Moldovába, Kománfalvába (Comănești), aminek medvefesztiváljáról már írtunk.

img_0608.JPG

img_0573.JPG

A gyimesi népzene és néptánc összetéveszthetetlen mással, különleges folt a kárpát-medencei folkpalettán. A helyi fiatalok persze inkább diszkóba járnak. A zene és tánc megmentésében nagy szerepe volt Sára Ferencnek és feleségének, akik nemes egyszerűséggel Magyarországról Setétpatakára költöztek, hogy a fiatal gyimesi nemzedékeknek is megtanítsák az öregek elveszőben lévő, közösségi tudását. 

img_0609.JPG

A fagazdálkodás Gyimesközéplokon Twin Peaksbe illő látképet produkált, a legtöbben a faiparban dolgoznak, de sokak nincsenek annyira harmóniában a természettel, így inkább a reggeli sörüket isszák a kocsmában. Egy, a reggeli rendelését intéző, pultnál álló úrnak arról panaszkodik a kocsmában ülő cimborája, hogy a héten csak egy nap van munka, erre odaszól neki az illető, hogy nem akar-e kaszálni menni. A megoldás elsikkad.

img_0569.JPG

img_0582.JPG

img_0583.JPG

img_0603.JPG

A gyimesi településszerkezet azonban bonyolultabb: a központi falvakból ágaznak el a „patakák”, a külön falvakat alkotó völgyek, és tulajdonképpen a völgy fő települései ezen havasi szórványtelepülések közös központjai. A patakák a Nemere-hegységbe és a Csíki-havasokba kúsznak fel.

Egyes patakák családnevekről kapták a nevüket (pl. Antalokpataka). Híresebb patakmenti település Setétpataka, Hidegségpataka és Borospataka. A patakákból vezet fel az út a havasi esztenákra, ahol nyáron kajibáznak vagy a tulajdonosok, vagy az általuk felfogadott bérmunkások, akik kint, a hegyen őrzik a nyájat, sajtot készítenek, stb.

img_0646.JPG

 img_0647.JPG

img_0657.JPG

img_0671.JPG

Meredek megoldások.

img_0665.JPG

img_0675.JPG

img_0688.JPG

img_0692.JPG

img_0696.JPG

Ahogy sétálunk lefelé, a pásztorkutyákat gondosan kerülgetve és bottal távol tartva a Sötétpataka és Antalokpataka feletti esztenákról, elvesztjük az utat, így szóba elegyedünk az egyik útbaigazítónkkal. 

img_0705.JPG

img_0706.JPG

img_0730.JPG

A bákói családot egy falusi fogadta fel, hogy áprilistól novemberig vigyék az esztenát, azaz kajibázzanak. Azt nem tudjuk, a gyerekek mikor járnak iskolába, de pár fényképért útbaigazítást és egy hatalmas, frissen készült sajtot kapunk. Rádiójuk van, szól belőle a manele. Amilyen zordonnak tűnt a bácsi (és kutyája) messziről, annyira kedves közelről.

img_0712.JPG

img_0715.JPG

A természetközeli gazdálkodás jegyében az itató praktikusan újrahasznosított alkatrészből készült. Bevett megoldás.

img_0735.JPG

Arra kell menni, lefelé!

img_0734.JPG

Arra, ott.

 img_0742.JPG

img_0752.JPG

Két kutya, amelyek nem veszélyesek, legalábbis a kerítés mögött vannak. Bár sosem tudhatod, hol a vége a kerítésnek. A kutyákat bottal lehet távol tartani, a havasi pásztorok persze messziről üvöltözik magyarul vagy románul, hogy nem kell félni, nem bánt.

Jó esetben a kutya terelendő csordának néz minket, megpróbál mögénk kerülni és terelgetni az úton. Utána a gazdájához siet, és várja a jutalmat a tisztes munkáért.

Rosszabb esetben ellenségek vagyunk, ekkor csoda híján kénytelenek leszünk hadakozni. A helyi állatorvos szerint a környéken csak az utóbbi időkben kezdtek el a kutyákra házi kedvencként tekinteni, eleddig haszonállatok voltak. Fokozottan igaz ez a havasi kutyákra, képzelhetjük, milyen barázdált a lelkiviláguk. Mondjuk még mindig inkább szavazok három gyimesi pásztorkutyára, mint egy idegesítően nyivákoló, torz, öleb palotapincsire és más izékre.

img_0758.JPG

img_0762.JPG

Kell a fa télire, de például vendéglátónk kiadott házában a fürdőszobában is be kellett fűteni. Persze ez már inkább csak az öregek régi házaiban van így. Mindenesetre a helyiek a farakás mesterei, a fenti megoldás egészen bravúros. 

img_0772.JPG

img_0779.JPG

img_0782.JPG

img_0784.JPG

Mindezzel együtt Gyimesnek Erdélyen és Székelyföldön belül is megvan a maga genius locija. A viszonylag hagyományos gazdálkodás, a fatelepek, a markáns mezőgazdaság, a kommunizmus materiális és lelki relikviái, valamint a mai élet egyvelege a merész hegyekkel különleges egyveleget alkot.

Mint a kocsmáros néni mondja, elmennek ugyan innen a fiatalok, de vissza is akarnak jönni. Meg az is vissza akar menni, tehetnénk hozzá, aki nem oda való, csak ott tölt egy-két hetet. És hát van bőven eladó ház a patakákban... 

img_0785.JPG

Nincs Gyimes a néhány éve elhunyt Zerkula János és felesége, Regina néni zenéje nélkül.

(A képek Gyimesközéplokon, valamint a hozzá tartozó Setétpatakán és Antalokpatakán, valamint a települések feletti hegyekben, a XIX. Nemzetközi Gyimesi Néptánctábor idején készültek.)

Összesen 41 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
antioligarcha
2015. augusztus 16. 18:29
Jártam Székelyföldön 2001-ben meg most 2015-ben. Az utakon vonuló tehéncsordák nagyrészt eltűntek. A kalapos, fehér inges, templomba tartó bácsik nagyrészt eltűntek. Marosvásárhelyen már nincs magyar felirat. Az emberek csúnyák, kövérek és elhasználtak, fiatal meg gyerek alig van. Igazság szerint kár volt kimozdulni Kovászna meg Hargita megyékből, minek románoknak adni a pénzt. Kb. azt láttam ott 2015-ben, mint ami nálunk volt kb. 15 éve. Azért meg kár odamenni. Max. a csíksomlyói búcsúra.
Catullus
2015. augusztus 16. 18:09
Erdély legyen egy "élő" skanzen, ahová sok turistát lehet becsalogatni. Látványosságként csodálhatnák a hegyoldalban két (egy) lóval szántó gazdákat. Nem kell ipar, maradjon minden a százéves hagyomány szerint. Ahol a kutya annyira haszonállat, hogy orvos helyett hagyják szenvedni és meghalni. Egy birka fontosabb nekik, mint az az állat, amelyik dolgozott nekik. Sötétség, Erdély a neved.
Fakutya Vigyora
2015. augusztus 16. 16:11
Zerkula János meghalt? Őszintén sajnálom. http://folkradio.hu/hir/3227
roszgony
2015. augusztus 16. 15:28
A legnagyobb baj az ,hogy az embereknek sok kell, és most.Az ,hogy mi lesz később,azt oldja meg az utókor.A világ urainak ez a mentalitása.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!