A keleti magyarok nyomaira bukkanhattak az MTA kutatói

2019. május 28. 11:01

A genetikai adatbázisok segítségével találtak olyan génnyomokat, amelyekkel Magna Hungaria lakói találkozhattak.

2019. május 28. 11:01

Julianus barát keleti magyarjainak genetikai nyomára bukkanhatott a legközelebbi nyelvrokonainkkal közös genetikai örökséget vizsgáló nemzetközi kutatócsoport, melyben magyar tudósok is részt vettek – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) MTI-nek eljuttatott közleményében. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA BTK) Magyar Őstörténeti Témacsoportja és észt kollégáik tanulmánya a Scientific Reports tudományos lap aktuális számában jelent meg.

Kiket is talált meg Julianus barát?

Julianus barát a 13. század elején elindult keletre, utazása végén magyarul beszélő emberekre akadt. A Magna Hungariának elnevezett területen azután átsöpört a tatárjárás. A közép-ázsiai terület népessége ezután a baskírokba és a volgai tatárokba olvadhatott be és a magyarul beszélő közösség is eltűnt, azonban úgy fest, nem teljesen nyomtalanul.

Németh Endre matematikus-informatikus, Fehér Tibor történész és kutatótársaik  arra a kérdésre keresték választ, hogy milyen közös genetikai örökségünk van legközelebbi nyelvrokonainkkal, az obi ugorokkal, vagyis a hantikkal és a manysikkal. Egy 2013-as publikációjukban ki is mutatták, hogy apai ágon, vagyis az Y kromoszóma örökítőanyagában van közös komponens, amely nem jelenik meg a környező közép-európai népek génjeiben. A kutatás következő lépése annak meghatározása volt, hogy hol bukkan még fel ez a közös komponens. Az így kapott adatokból ugyanis már arra is következtetni lehet, hogy mi történt az e géneket hordozó embercsoportokkal.

Észt segítség érkezett

A kutatáshoz megnyerték Richard Willemset, az Észt Akadémia volt elnökét és a vizsgált genetikai komponens vezető kutatóit, Siiri Rootsit, valamint Helen Postot. Az észt kutatók Eurázsia jelentős területeire kiterjedő saját adatbázissal és a legkorszerűbb laboratóriumi berendezésekkel rendelkeznek. A közös munkában 46 eurázsiai populációt vizsgáltak meg. Kiderült, hogy a korábban azonosított apai ágú közös genetikai komponens az obi-ugorok és a baskírok között fordul elő nagyobb arányban, és ezen kívül megtalálható még a volgai tatárok és a magyarok között.

Az eredmények pontos értelmezéséhez további kutatásokra van szükség, de úgy tűnik, nagy valószínűséggel a Julianus barát által Magna Hungariában, a Volga-Urál vidékén megtalált magyarok genetikai nyomaira bukkanhattak a kutatók. Úgy néz ki, hogy Magna Hungariában még sokkal magasabb lehetett a magyar génkészlet ugor eredetű elemeinek aránya, mint a Kárpát-medencébe betelepült magyarság körében és ez az elem az elmúlt viharos ezer évben - a népességek keveredésével - tovább csökkent.

A nyelvrokonság és a genetikai rokonság közötti kapcsolat egyáltalán nem egyszerű. Annyi bizonyos, hogy egyikből sem következtethetünk közvetlenül a másikra, ugyanakkor mindkét terület vizsgálata segíthet a magyarság őstörténetének jobb megismerésében. A részleteket háromrészes cikksorozatban bontja ki a tudomany.hu.

A Magyar Őstörténeti Témacsoportot 2012-ben hozták létre az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont belső munkatársai és az ország számos egyetemi és múzeumi kutatóhelyéről felkért külső szakértők. A témacsoport a közvélemény érdeklődésétől övezett területen a valódi tudományos eredményeket akar eljuttatni minél szélesebb rétegekhez. A kutatócsoport a magyarság Kárpát-medencei honfoglalását megelőző őseihez köthető sztyeppei lelőhelyekkel, a székely írás kérdéskörével, a bizánci-magyar kapcsolatok régészeti hagyatékával, valamint a legfrissebb embertani, etnosz- és államelméleti kutatások értelmezési lehetőségeivel foglalkozik.

(MTI)

Összesen 198 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Benkő István
2019. június 11. 20:23
A KIEGYENSÚLYOZOTT TÁJÉKOZTATÁS ÉRDEKÉBEN: "...Mivel a Genetika és őstörténet c. könyv és a szerzőinek makacsul obi-ugor genetikai kapcsolatokat bizonygató egyéb munkái (pl. az Antropológiai Közleményekben megjelent tanulmányuk) kapcsán még a prekoncepció gyanúja is felvetődött némely szakemberekben, saját kíváncsiságom megbízható forrásból történő kielégítése céljából megkérdeztem Török Tibort az itt ismertetett tanulmányról. Mivel a sajtónak szánt, nekem is elküldött reagálását nem látom sehol sem feltűnni, teljesen önkényesen bemásolom ide, hogy a témakör iránt érdeklődők olvashassák. * * * Figyelemre méltó, hogy az összes magyar vonal jelentősen közelebbi rokonságot mutat a baskírokkal és tatárokkal, mint az obi-ugorokkal, ezért az eredményt a Julianus barát keleti magyarjainak genetikai nyomaként értékelik, akik beolvadtak a baskírokba és a volgai tatárokba..." A TELJES HOZZÁSZÓLÁS ITT OLVASHATÓ: https://julianusbaratai.blog.hu/2019/06/11/magna_hungaria_baskiria_genetika
Járai
2019. június 04. 12:25
Angela Marcantonio mintha tudósainktól eltérő állásponton lenne. http://nemzeti.net/contents/library/01-AZURALIN.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201906
GéKI
2019. június 04. 04:50
Azok a nyelvek rokonok, amelyek egy közös un alapnyelvből erednek - ez borzasztóan egyszerű, és világos definíció. Hogy a közös nyelv léte, hogyan és miképpen bizonyítható, az csak egy módszer kérdése - és semmi köze a nyelvrokonsághoz! Ad abszurdum, ha két nyelvnek a világon semmiféle nyelvészetileg kimutatható kapcsolata sincs is, de minden kétséget kizáróan bizonyítható, hogy ugyanabból az „alapnyelvből” fejlődött ki, akkor azok bizony „rokonok”. De ennek az ellenkezője is igaz. Ha két nyelv akár a közös érthetőségig hasonlít is, de minden kétséget kizáróan igazolni tudjuk, hogy két különböző nyelvből alakult ki, akkor azok „nem rokonok”. Róna –Tas azt írja, hogy a nyelvcsaládok és ethnoszok, a neolitikum ( kb. ie 5000 ) előtt azért nem alakulhattak ki, mert nem jöhettek létre olyan nagyobb közösségek, amelyeknek közös értékelhető szemiotikai rendszere, kultúrája, lett volna. Ahhoz hogy ezek kialakuljanak, stabil kommunikációs helyzetre tehát, hosszú közös érintkezéseken alapuló együttélésre van szükség. Márpedig ha ez igaz - higgyünk Róna-Tasnak - akkor az is igaz, hogy ha két népről minden kétséget kizáróan igazolható, hogy nem lehetett közöttük hosszú közös együttélés, akkor közös alapnyelv sem alakulhatott ki. Vagyis ha a magyarok és a manysik ( a genetika most ezt mondta ki ) között szinte kizárható a hosszú közös együttélés, akkor nem lehetett közös ugor alapnyelvük sem, tehát a magyar és a manysi nyelv nem lehetnek rokonok, ha bármilyen kapcsolatot találnak is közöttük a nyelvészek. Annak a kapcsolatnak, ami szerintük van, a két nyelv között, nem lehet a neve a „nyelvrokonság”, mert ez a kapcsolat nem felel meg a nyelvrokonítás szabályainak, mert nem egy közös alapnyelvből erednek.
Coccothraustes
2019. június 03. 07:09
Bár a genetika és a nyelvészet nem helyettesítheti egymást az őstörténeti kutatásokban, viszont most hasonló eredményre jutottak, erősítik nyelvünk finnugor származásának megértését.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!