A katolikus és protestáns felekezetek a korai húszas években élesen vitatkoztak bizonyos állami gesztusok és támogatások mértéke és összege felett – a tábori lelkészet ügyében pedig igen keményen összeszólalkoztak.
Veszprémy László Bernát írása a Mandiner hetilapban
Az osztrák–magyar tábori lelkészet megszűntével az önálló magyar tábori püspökség felállítása már 1919-ben felmerült. Csernoch János esztergomi érsek eredetileg gróf Mikes János szombathelyi püspökben gondolkodott, de Prohászka Ottokár és Bangha Béla SJ neve is felmerült. Amikor azonban Horthy Miklós szegedi barátjának, Zadravecz István ferences szerzetesnek a kinevezését kérte, az érsek elfogadta a javaslatot. A tábori püspököt 1920 márciusában nevezték ki.
A protestánsok várható tiltakozását maga Zadravecz és a Honvédelmi Minisztérium is előre látta, ám
azzal kapcsolatban, hogy református vagy evangélikus lelkész vezesse a protestáns tábori püspökséget, és hogy ki legyen az. Végül 1923-ban a református Soltész Elemérre esett a választás.
Zadravecz István Csáktornyán született népes, délszláv származású katolikus családba. Kisgazda apja rajta kívül hét gyermeket nevelt, a tehetséges fiú már tizennégy éves korában a ferences közösség kötelékébe lépett.
Ugyan a húszas évek végén írt naplója konfrontatív ember benyomását kelti, legjobb tulajdonságait nem reklámozta, például hogy papi élete „titkos vigaszainak” tartotta „a titokban jött bűnösöket, szabadkőműveseket, zsidókat […] és kommunistákat”, akiknek „szívbe igen sokszor eredményesen és könnyes meghatottsággal helyzet[em] be az igazság Istenét”. Pusztán ima- és elmélkedőkönyvében utalt rá nyilvánosan, hogy nem csak harcos nacionalista oldala volt: „Az ember végessége, s az Isten végtelensége szól belőle. […] Ha csak úgy reám erőszakolták az Istent […] talán akadéknak érzem. Istenből a kevés egészségtelen […] de ha tanulással […] nagyon sokat fogtam fel az Istenből […] úgy szinte beleszédülök a boldogító Istenbe. Sok, sok, több, több az Istenből, s örökös éhség Isten után – ez az, ami az embert viszi a sáros lapályokról, az örök magasságok felé.”
Tábori püspökként
A püspök egyik fő feladatának azon szokás elleni küzdelmet tartotta, hogy a keresztény egyházak képviselői egymás után szentelték fel a honvédség zászlóit.
Egy komikus anekdota szerint a zászlószentelések során megtörtént, hogy egy unitárius lelkész a szentháromságot említette, egy kálvinista pedig Szűz Máriát. A „protestánsmentes” zászlószentelésekért való küzdelmében nem túl meglepő módon erős ellenállásba ütközött, s így érthető naplójában azon megjegyzése, miszerint „mindig és mindenütt a protestánsokat találtam magammal szemben”. A protestánsokat zavarta a katolikus tábori lelkészek reverendája, és inkább tiszti csillagokat akartak rajtuk látni – ezt Zadravecz durva sértésként fogta fel.
Zadravecz erőltette a Szűz Máriá-s lobogó és a Regnum Marianum kifejezés használatát. A Regnum Marianum – vagyis Mária országa, utalva a tradícióra, miszerint Szent István király halála előtt felajánlotta Magyarországot és a Szent Koronát Szűz Máriának – gondolatát a protestánsok eleve sértőnek érezték. Helyette Raffay Sándor evangélikus püspök a Regnum Christianum – keresztény ország – kifejezést javasolta, mondván: „Krisztusnál mindannyiunk útja találkozik, Máriánál ellenbe szétágazik.” Válaszul Zadravecz a revíziós érvet hozta fel: a Regnum Christianum „megfér 13 megyében”, a Regnum Marianum azonban maga az integritás.
A tábori püspök a zászlók terén sem engedett, 1921 januárjában
kijelentve, hogy akinek a máriás zászló nem felel meg, az „nem magyar”.
Visszaemlékezések szerint a közös zászlószentelések terén sem bizonyult toleránsnak: amikor egy alkalommal megtudta, hogy egy rendezvényre protestáns lelkész is jön zászlót szentelni, egyszerűen hazament.
A protestáns kritika nyilvánosan is végigkísérte Zadravecz tábori püspöki tevékenységét. A Kálvinista Szemle a katolikus tábori püspökség felállítását eleve úgy kommentálta, hogy a kurzus vezetőinek „az 1848. XX. [törvény] alapgondolatáról [mely a bevett vallások teljes egyenlőségét mondta ki] úgy látszik, sejtelmük sincs”. Egy református nemzetgyűlési képviselő kijelentette egy hónappal később, hogy a „katolikus jellegű sereg […] protestánsok százezreinek lelkében” kelt csalódottságot, és hogy még az osztrák–magyar hadsereg is toleránsabb volt velük szemben. Az evangélikus sajtó sem maradt el, „a katonaságnál örökkön-örökké csak misékről és Zadravecz püspökről hallunk” – írták 1921 januárjában.
Raffay az év nyarán arról panaszkodott egy levelében, hogy
a „keresztény kurzus […] átzökkent tervszerűen irányított rekatolizációs mozgalom[má]”,
és középkorias gondolkodásúnak nevezve Zadraveczet. Raffay Sándort egyébként Rákosi Jenő katolikus lapszerkesztő levélben figyelmeztette, hogy ne kötekedjen Zadravecz Istvánnal, mert a püspök a kormány embere.
Protestáns ellenfelei „a protestáns Horthy püspökének” gúnyolták, ám ezt kevéssé szégyellhette, hiszen úgy vélte, hogy bár Horthy protestáns, „lélekben inkább katolikusnak érzi magát”. S Zadravecz nem is érezte úgy, hogy magyarázattal tartozna, véleménye szerint a protestánsok egyébként is csak a sereg negyven százalékát tették ki,
Amikor 1921. novemberi memorandumában, melyet a püspöki karnak címzett, a „vallásháború rémére” mutatott rá, nem a megbékélést, hanem a protestánsellenes katolikus szervezetek létrehozását javasolta.
A protestáns honvédek azonban minden bizonnyal kevéssé értékelték a tábori püspök tevékenységét: egy anekdota szerint egyszer Zadravecz megkísérelt bemenni egy laktanyába barátkozni a katonákkal, ám az őrök közölték, hogy nem ismerik, és nem engedték be. A püspök arcképét természetesen minden honvédségi kiadvány közölte, így valószínűbb, hogy protestáns honvédek bosszújáról lehetett szó.
Nyitóképen: A Magyar Királyi Folyamőrség óbudai laktanyájának udvara 1932-ben, az otrantói tengeri csata emlékére tartott misén Hász István tábori püspök Fortepan / Szabó Dezső
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
Varga Judit drámai kiáltása: „Engedj el!!” Magyar Péter: „Az egész kormányt megbuktatom, ez lesz az évszázad válása, az ország botránya!”
Elképesztő felvételt mutattak be az oroszok.
