Kilencvenéves a legnagyobb. Persze sok mindent és mindenkit hívunk legnagyobbnak, ha viszont Sonny Rollins jazzszaxofonost minősítjük ekként, kivételesen nem járulunk hozzá a jelentések végleges inflálásához. Zenét, irodalmat, képző- és színművészetet meg minden mást is összemérve vallom, hogy korunknak Sonny Rollins a legnagyobb művésze, az egyetlen, akit joggal zseninek nevezhetünk, vagyis olyan teljesítmény hordozójának, ami nem vezethető le pusztán emberi képességekből, csak valami ki tudja, honnan jövő hatásból – nem sorolom most a Nagy Neveket.
Hallgatom Sonny 1962-es híres visszatérő lemezét, a The Bridge-t. Íme a zseniséghez járuló obligát legendaelem: előtte három éven át nem koncertezett, nem rögzített albumot, hanem éjjel-nappal gyakorolt a New York-i Williamsburg hídon.
Ez a napfényesen terebélyes tónus, az improvizáció bámulatos könnyedsége és ötletgazdagsága értette meg velem, hogy bár a művészet fajsúlyát – ahogy Pilinszky mondaná – a „jóvátehetetlen” adja, a legmagasabb rendű művészi minőség mégiscsak az a derű, amely kreatív energiáink, értelmünk, tehetségünk legvégső határterületén sejlik fel, s mindenféle nyílt spirituális felhangok nélkül is hálaimádsággá lényegül át. Kevesen értenének egyet velem, de állítom: Rollins messzebb jutott, mint Coltrane. A végső derű érvényesebb, mint a tragikum.
A kritika Rollins ötvenes évekbeli műveit jegyzi a legmagasabban, én viszont jobban szeretem a következő évtizedben született, színesebb darabjait. Ott van a Sonny Meets Hawk! azzal a felejthetetlen Lover Man-interpretációval, ahol a veterán Coleman Hawkins finom vonalú játékára a free jazztől ihletett Rollins szűkölése feszül rá.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az egyre ideologikusabb, föderalistább, Európának ártó baloldali többséget? Áttekintettük az 1979 és 2019 közti negyven év választási trendjeit, és értékeltük a kilátásokat.
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt.
Hány százalékkal lehet elégedett a Fidesz az európai parlamenti választáson? Létezik-e a „kiábrándult fideszes szavazó”? Mit szólnak a Magyar Péter-jelenséghez? Ki a vesztese a fővárosi kampánynak? Vitainterjú Török Gábor elemzővel és Giró-Szász András politikai tanácsadóval.
Aktív fenyegetésről van szó, amely mögött a térségben hosszú ideje aktív érdekcsoport áll – állapította meg az ellenzék külföldi kampánytámogatása kapcsán a Szuverenitásvédelmi Hivatal. A szervezet arra is fényt derített, hogy már Karácsony Gergely 2019-es kampányát is megtámogatták kívülről.