Bolondot csináltak magukból a Magyarország ellen kampányolók

Joób Kristóf interjúja a Mandiner hetilapban.

Tudom, hogy ezt a kérdést már sokszor feltették, de azért térjünk ki rá röviden: hogy került Magyarországra, hogyan és milyen célokkal jött létre a Danube Institute?
Mindig is volt egyfajta szerelem köztem és Magyarország között, főleg 1956 miatt. Akkor kezdtem el érdeklődni a politika iránt, tizennégy évesen. 1956 különösen fontos év volt a magyar forradalom és a szuezi válság miatt. Nagyon elköteleződtem ekkor a magyar ügy iránt, kicsit hasonlóan éreztem magam, mint a lelkes fiatal baloldaliak a harmincas években, a spanyol polgárháború idején. Először 1971-ben jártam itt, már akkor világossá vált, hogy jóllehet Magyarország nem szabad ország, oldottabb a hangulat, mint a többi kommunista államban. A kilencvenes években rendszeressé váltak a látogatásaim, konferenciákon vettem részt, majd magam is kezdeményeztem néhányat. Ez vezetett az Új Atlanti Kezdeményezés megalakulásához 1996-ban. A kezdeményezés célja az volt, hogy segítse a visegrádi országok NATO- és európai uniós csatlakozását.

Ebben az időszakban kerültem kapcsolatba mások között Orbán Viktorral is. Később a Szabad Európa Rádióhoz kerültem, Prágába, és onnan jártam ide a hétvégéken. Akkor találkoztam Kodolányi Gyulával, illetve már korábban Jeszenszky Gézával is. Megkérdeztek, hogy írnék-e a Hungarian Review-ba, amit szívesen vállaltam. Mikor véget ért 2011-ben a prágai munkám, megkerestek, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a szerkesztőséghez, illetve elindítani egy think tanket. Erre a feladatra érkeztem tehát ide. Nagyon világos elképzelésem volt, arra szerződtem, hogy szorosabbra fűzzem a kapcsolatokat Magyarország, illetve a többi közép-európai ország, valamint a Nyugat között, különös tekintettel az angolszász országokra. Igazán szeretek itt élni, kedvelem Budapestet, nagyszerű város.

Úgy hallottam, létezik egy úgynevezett O’Sullivan-törvény, amely szerint minden szervezet, amely nem nyilvánvalóan jobboldali, előbb vagy utóbb baloldalivá válik…
Igen, továbbra is kitartok e tétel mellett, szerintem már több ízben is beigazolódott.

Mi lehet ennek oka? Miért pont a baloldalivá válás a törvényszerű? Lehetne akár fordítva is.
Egy szervezetben a döntéshozó személyek érvei, nézetei óhatatlanul uralkodó helyzetbe kerülnek. Vegyük például az újságírást. A legtöbb újságíró a baloldal felé tendál, ez a többség idővel szinte kizárólag baloldali szerkesztőségeket szülhet. Ugyanakkor kiegyensúlyozó hatással bírhat, hogy a nyugati laptulajdonosok nem mindegyike baloldali. Színesebb palettát eredményez, hogy vannak olyan konzervatív lapkiadók, mint Rupert Murdoch vagy Conrad Black, akik szemléletüknek érvényt is próbálnak szerezni saját sajtótermékeiknél. Ugyanúgy szükség van versenyre az eszmék és sajtótermékek terén, ahogy a gazdaságban.

Vajon miért értetődik magától, hogy az újságírók többsége inkább baloldali beállítottságú? Ha megnézzük a korábbi évszázadokat, természetes volt, hogy egy újságíró éppen úgy lehet jobb- vagy baloldali.
Úgy vélem, ez viszonylag új jelenség. Bizonyos országokban teljesen természetes volt, hogy az egyes politikai pártok saját lapokkal rendelkeznek, és hasonlóképp voltak egyházi újságok is. Mindez a nézetek széles palettáját biztosította. Ez az olyan közszolgálati vagy állami médiumok megjelenésével változott meg, mint például a BBC; a vezetésük balra tolódott, és nem állt velük szemben olyan tulajdonosi kontroll, mint a magánszférában. A másik ok, hogy az újságírók megpróbálták mindenkivel elfogadtatni azt a dogmát, hogy a tulajdonos nem avatkozhat tartalmi kérdésekbe. Szerencsére vannak olyan erős szellemmel bíró konzervatív médiatulajdonosok – mint például a már említett Murdoch vagy Black –, akik ki merik mondani, hogy ez képtelen elvárás.