Trianon-vita: A történelem nem társasjáték

2016. július 11. 11:44

Ablonczy Balász
Magyar Nemzet Magazin
Hogy egy elsöprő többségében román nemzetiségű egység milyen elszánással védte volna meg Erdélyt a román hadsereg ellen 1918 őszén, azt az olvasó képzeletére bízzuk.

Kelemen Miklós és Vágó Bálint Elkerülhető lett volna Trianon? című cikkük (Magyar Nemzet Magazin, 2016. július 2.) online változatában egyfelől olyan szándékokat tulajdonítanak a most induló Trianon 100 – Lendület kutatócsoportnak, amelyek igen távol esnek a történettudomány szempontjaitól (a »hazaáruló Károlyi felmentése« lenne a célunk – szerintük), ezért ezekre kár is szót vesztegetni. Másfelől a szerzőpáros némi bizonytalanságot árul el a korszak szimpla eseménytörténetében is, amikor nem látszik tudni arról, hogy Romániát 1918 végén nem fenyegette komoly bolsevik támadás, és a Szovjetunió csak 1919 májusában üzent hadat az országnak. Kérdéses, hogy a Magyarországon 1918 őszén meginduló, jórészt nemzeti jellegű forradalmi mozgalmakat bolsevik lázongásnak lehet-e minősíteni. E bizonytalanságok dacára a szerzők könnyű kézzel szórják a nem túlzottan alátámasztott kijelentéseket a cseh és szerb csapatok értékéről, a francia Keleti Hadsereg harci kedvéről, a folyami átkelők biztosításáról, illetve sugallják azt, hogy a magyarországi németek, svábok, szászok és a ruszinok szívesen harcoltak volna Magyarország területi integritásáért.

Cikkük második része pedig bájos, a Rizikó mintájára megalkotott stratégiai társasjáték: a szerzők alakulatszámokat sorolnak, és újrajátsszák 1918–1919 fordulójának eseményeit. A társadalmi, gazdasági, diplomáciai háttér felvázolása nélkül ez ugyanis tényleg nem több játszadozásnál. Eleve nagyon furcsa minden további nélkül egyenértékűnek tekinteni egy 1918-as, viszonylag pihent balkáni francia hadosztályt egy frontról éppen hazatért, felbomlóban lévő közös hadosztállyal. Meg hát olyan apróságnak tűnő kérdésekre is válaszolni kellene, hogy ki gyárt lőszert, felszerelést a térképen lelkesen ide-oda tologatott alakulatoknak. Ki szállítja őket, és honnan kapnak utánpótlást? Miért gondolják, hogy azért, mert egy katona a feljebbvalói utasítását követve rendben hazatér Magyarországra, ugyanígy követné parancsnokait Dél-Magyarország védelmében? Milyen az általuk adu ászként bemutatott alakulatok nemzetiségi összetétele? Hogy érvelésük anakronizmusa (mármint hogy 2016-ban akarják megnyerni az első világháborút) látható legyen, vegyünk egy példát. Kelemen és Vágó az ország 1918-as lehetséges megmentőjének kiáltja ki a kolozsvári 35. közös gyaloghadosztályt. Ennek az alakulatnak a nemzetiségi összetétele a hadba vonuláskor a következő volt: a hadosztály négy gyalogezredéből háromban (a gyulafehérvári 50., a kolozsvári 51. és a besztercei 63. közös gyalogezredben) a román ajkú legénység kétharmados vagy annál nagyobb arányú többségben volt, egyedül a 62. marosvásárhelyi közös gyalogezredben találunk nagyjából kiegyensúlyozott nemzetiségi viszonyokat: a magyarok és románok aránya itt 49, illetve 46 százalék. Hogy egy elsöprő többségében román nemzetiségű egység milyen elszánással védte volna meg Erdélyt a román hadsereg ellen 1918 őszén, azt az olvasó képzeletére bízzuk.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 78 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ablonczy láthatóan nem történész, hanem a mai ballib divatnak megfelelően egy publicista.

Magyarországot nem védték Károlyiék. Rossz volt a diplomácia. A Tanácsköztársaság hatalomra jutásától kezdve Magyarország nem volt tárgyalófél.

A hadseregről: ha újra háború lenne (ne legyen), a cigányoknak nem kell harcolniuk, mert ők jobba szeretnének egy cigány államot Kelet-Magyarországon?

Kár ezt ragozni szerzőcském. A Károlyi kormány leszerelte a Magyarországot megvédhető hadseregét. Akkor, amikor egy nemzeti hadseregre nagyobb szükség volt, mint valaha. A vegyes nemzetiségű alakulatok kiszortírozhatták volna magukat.

"Hogy egy elsöprő többségében román nemzetiségű egység milyen elszánással védte volna meg Erdélyt a román hadsereg ellen 1918 őszén, azt az olvasó képzeletére bízzuk.”"
Hát még, ha Ablonczy hozzászámolná Spartacus utódait, akik - római rokonokként - nyilvánvalóan román-Erdély mellé álltak volna.
Kizavarták volna a 230 ezres magyar hadsereget nemcsak Erdélyből, Európából is.
Román módra.
Szóval és tettel:
Ablonczy nem mást állít, pontosabban sunyin sugall:
Nem is jártunk rosszul Trianonnal. Sőt, ha logikusan végiggondoljuk, a magyarok, főként vezetőik Károlyitól Kunig elérték, ami a legtöbb volt elérhető.
A románokat pedig csúnyán átkúrtuk.
Azzal, hogy odaadtuk nekik Erdélyt.
Hát, nem semmi.
És ez betűt kap Magyarországon, 2016-ban.

Azt, amit minden hadsereg eszik.
Egyébként, ha a kaja miatt oszlatták fel őket az elvtársak, azt elfelejtették közölni.

Na, itt a különbség a gondolkodásban: a haza iránt mindenkinek van kötelessége. Még annak a cigánynak is van kötelessége Magyarország iránt, aki cigány államra vágyik.

Rengeteget változtat egy ténykedés helyességének megítélésén, ha megindokolják. Pláne, ha a ténykedés a józan ésszel nem összeegyeztethető.

Mentek is Bukarestig, mint kés a vajban.
Ahogy Vlaszovék is mentek volna Moszkváig és tovább, ha Hitler idejében felébred.

ez is a komcsik bűne...

jó dolog is ez a kurva kommunizmus wazze

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában