Sztálin, a becsapott csaló

2016. június 30. 17:36

Ungváry Krisztián
Index
Sztálin azonban a nácikat nem karanténba kívánta zárni, hanem hatalomra akarta juttatni, adott esetben a német kommunistákkal szemben is.

„Antony Beevor, a híres brit hadtörténész a BBC History című magazinnak adott interjújában Hitler döntését a Szovjetunió megtámadásáról legnagyobb elkövetett hibájának nevezte. Az ügy történeti hátteréről, vagyis arról azonban, hogy milyen szovjet koncepció vezetett ehhez a helyzethez, nem sokat mondott, sőt a szovjet motivációkat egy teljesen hamis félmondattal (amely szerint Sztálinnak nem voltak offenzív szándékai) elintézte. Ennek hiányában az olvasó nem tudja eldönteni, hogy a szovjet felet valójában milyen szempontok is vezették 1939-1941 között. Érdemes-e egyáltalán a békeszerető, mit sem sejtő Szovjetunió és a háborús agresszor Németország ellentétpárját használni?

Ezzel a rövid írással is azt szeretném bizonyítani, hogy 1941. június 22. nem a mit sem sejtő áldozat és a gonosz nácik összecsapása volt. (...)

Tanulságos, ha a szovjet külpolitikai stratégiát összevetjük az antifasiszta harc lehetőségeivel. 1930-1933 között még nem volt előre eldöntött tény, hogy Németországban Adolf Hitler kerül hatalomra. A nácikkal szemben rendkívül erős szociáldemokrata és kommunista párt is esélyes lehetett volna.

Sztálin azonban a nácikat nem karanténba kívánta zárni, hanem hatalomra akarta juttatni, adott esetben a német kommunistákkal szemben is.

Csak ezzel magyarázható a »szociálfasizmus« teóriájának meghirdetése, amellyel Sztálin a kommunista pártok számára nem a nácizmust, hanem a szociáldemokráciát tette meg fő ellenségnek, és ezzel tevékenyen hozzájárult a nemzetiszocialista-ellenes egységfront szétveréséhez. A Pravda Hitler hatalomra jutását is úgy kommentálta, hogy a fasizmus az imperialista rendszer mélyülő válságának terméke, a nácik pedig csak siettetik a tőkés rendszerek összeomlását, Sztálin pedig egyes források szerint Hitlert a forradalom »jégtörőjének« nevezte. (...)

Hitler és Sztálin megegyezése valójában három szerződést is jelentett: az 1939. augusztus 23-án megkötött paktumot, annak titkos záradékát az érdekszférákról, valamint az 1939. szeptember 28-án megkötött határ- és barátsági szerződést. Előbbi a kölcsönös semlegesség deklarálása mellett azt is tartalmazta, hogy szerződő felek kötelezik magukat arra, hogy amennyiben egyikük hadiállapotba kerül, akkor a másik semmilyen formában sem támogatja az ellenérdekelt oldalt. Utóbbi véglegesítette Lengyelország felosztásának határait és rendelkezett arról, hogy mindkét fél belátása szerint rendezi a hozzá jutott területek népességének politikai jövőjét.

A Németországgal kötött szerződések nem interpretálhatóak úgy, mintha a szovjet vezetés ezeket békevágytól, vagy esetleg saját fenyegetettsége tudatában kötötte volna.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 51 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Azért én megnéztem volna, mikor merte volna Sztálin ténylegesen megtámadni az Európát birtokló, győztes Németországot. Értem, hogy elsütött néhány ezzel kapcsolatos szólamot az alattvalói előtt, de amit Ungváry idéz, az mind azon a föltevésen alapul, hogy majd kitör a világforradalom a németek ellen Európában, és akkor majd abba lyól beleavatkozik.

A „védekező” szovjet erők 1941. június 22-én és a „támadó” német erők:

Hadosztályok: 303 ellen 135
Személyzet: 5,373,000 ellen 3,750,000
Tank és rohamlöveg: 18,680 ellen 3,350
Löveg és aknavető: 91,400 ellen 7,000
Repülőgép: 15,599 ellen 2,000

Forrás: Steven D. Mercatante: Why Germany nearly Won (Amiért Németország majdnem nyert), Praeger, 2012, 64.old.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. június 30. 21:38

Sztálin épp túl volt egy háborún Finnország ellen, ami - mondjuk így - nem volt épp sikersztori. Komolyan azt hiszed, hogy megtámadta volna azt a Németországot, ami legyőzte a Franciákat és kézben tartotta a kontinenst?

Tíz évvel később meg atombombája volt Sztáinnak, arról is szájkaratézott rendesen, de ugyanúgy nem vetette be, mint a haderejét Hitler ellen.

Válaszok:
Box Hill | 2016. június 30. 21:54
Box Hill | 2016. június 30. 22:49

"1941. június 4-én a Politbüró ülésén olyan utasítást fogalmaztak meg, miszerint a Vörös Hadseregben alakítsanak egy lengyel nemzetiségűekből álló, lengyel nyelvet jól ismerő emberekből álló hadosztályt. A határidő: július 1. Joggal vetődik fel a kérdés, mi szüksége volt Sztálinnak egy lengyel hadosztályra a Vörös Hadseregben? Ez tényleg a védekezéshez kellett?"
(Mark Szolonyin)

Válaszok:
Csomorkany | 2016. július 1. 6:43

Mit akart Sztálin 20 ezer páncélossal és 300 hadosztállyal? Ha védekezni akart, azt nagyon rosszul csinálta mert a németek októberre Moszkva alá jutottak úgy, hogy már nem is Moszkva volt a fő hadicél. Moszkvában persze pánik tört ki, ennek is nagy irodalma van. Megjegyzendő a németek csak úgy tudták páncélos hadosztályaik számát 20-ra növelni a Barbarossa akcióra, hogy elfelezték a mindegyikben szolgálatot teljesítő páncélos erőt. Lásd John Keegan. The Second World War, Hutchinson Australia, 1989. 174. oldal.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. július 3. 21:44

Ungváry minden idézete azt mutatja, hogy Sztálin a világforradalomra várt, ill. azt igyekezett előmozdítani titkosszolgálati eszközökkel is. Ha kitör valamilyen kellően nagyszabású fegyveres lázadás-féle Hitler ellen, aminek persze zérus az esélye, abba talán beleavatkozott volna.

Nem mondtam, hogy Sztálin védekezni akart. Támadásról, Európa fölötti uralomról álmodozott, csak ezt egy irreális álomhoz: a Hitler ellen kitörő európai forradalomhoz kötötte. Így a gyakorlatban a dolog kitolódott volna a végtelenbe. Ahogy a II. vh. után be is állt a hidegháború.

Az eredeti cikkben van egy többszörösen tanulságos térkép.
A Kárpátok gerincén futó magyar határral szemben hegyivadász magasabbegységek állnak, aminek csak akkor van értelme, ha azok nem a mögöttük lévő síkság védelmére lettek odarendelve.

A térkép jobb szélén három igen nagy újabb erő (hadsereg) beérkezésére utaló nyilak hegyei is láthatók.

"Valójában, Sztálin elvtárs alatt az egész szovjet nép dolgozott. Az összes férfi. Majdnem az összes nő. A terhességi szünet négy hónap volt. Két hónap szülés előtt, két hónap utána. Aztán, a csecsemőtől vissza a munkapadhoz. Az ország dolgozott, kora reggeltől éjszakáig. A hadiüzemek már régen a háború előtt három műszakban dolgoztak. És senki ebből a százmilliós munkásseregből nem dolgozott menedzserként, brókerként, dilerként, piaci szakértőként stb. Az egész ország gályázott."
(Mark Szolonyin)

Mégis ebből a munkaerő szükségletből 5,373,000-et a Nyugati határon tartottak, további 3 milliót még mozgósítottak. Ok nélkül?

A jólétet az életbenmaradottak jelképezik számodra vagy a hullák?

A szovjet kommunisták halálteljesítménye a következő korszakok végére, göngyölve:

A polgárháború idején 1922 végére: 3,284,000
A NEP korszak 1928 végére: 5,484,000
A kolhozosítás, éhhalál 1935 végére: 16,924,000
A Nagy Terrorral 1938 végére: 21,269,000
A sztálini foglalással 1941 közepéig: 26,373,000
A világháborúval, 1945 közepéig: 39,426,000
A háború után 1953 végéig: 55,039,000
A poszt-sztálinista kor 1987 végéig: 61,911,000

Forrás: R. J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.

Innen látszik, hogy például Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.

A periférián a kapitalizmust kiírtotta a kommunizmus, így senki sem tudja, hogyan kell azt csinálni.
A nem tudást nem lehet a kapitalizmus számlájára írni.
(Érthetőbben: ha matematikából megbuksz, nem a matematika a hibás.)

Sztálin kommunista volt. Hitt egy világforradalomban, és ennek kitörése esetén azonnal támadott volna. Minthogy viszont ilyen nem volt a látóhatáron, ott rothadtak a támadó hadosztályai a határokon.

Komolyan gondolod, hogy a finn lecke után egy évvel megtámadta volna a kontinensen egyedurlakodó Hitlert?

Alattvalóit hülyítette a világforradalommal, és nem lehetetlen, hogy maga is hitt ebben. Ennyi.

Válaszok:
Box Hill | 2016. július 6. 15:02

Pont ellenkezőleg. Tudta, hogy békében nem lesz kommunizálás:

Sztálin beszédéből 1939. augusztus 19-én (négy nappal a Molotov-Ribbentrop paktum aláírása előtt) a Politbüró és a Komintern vezetői előtt:

„Az utóbbi húsz év tapasztalata azt mutatja, hogy Európában egy kommunista mozgalom békeidőben nem képes akkora erővel rendelkezni, hogy ott a bolsevik párt hatalomra juthatna. E párt diktatúrája csak egy nagy háború eredményeként lehetséges. Választani fogunk és választásunk kézenfekvő. El kell fogadnunk a német ajánlatot és udvariasan vissza kell küldenünk az angol-francia küldöttséget. Közvetlen hasznunk, amelyre szert teszünk, Lengyelország megsemmisítése lesz – egészen Varsó előteréig, beleértve az ukrán Galíciát.
Németország teljes cselekvési szabadságot biztosít számunkra a balti országokban és nem ellenzi, hogy Besszarábia visszatérjen a Szovjetunióba. Kész arra, hogy befolyási övezetünkbe engedje Romániát, Bulgáriát és Magyarországot. Nyitva marad Jugoszlávia kérdése…

Válaszok:
Csomorkany | 2016. július 8. 9:27

1939-ben Sztálin még reálisnak láthatott egy hosszan elnyúló nyugati háborút, amibe ő majd lyól beavatkozik. De 1941-re kissé megváltozott a nemzetközi helyzet.

Sztálin támadó hadosztályai gyakorlatilag a csodára vártak: vagy egy világforradalomra, vagy egy angol partraszállásra Franciaországban vagy Jézus Krisztus második eljövetelére, már utóbbiban Sztálin nem túlságosan hitt.

Mindenesetre Sztálin csak egy ilyen csoda után mert volna ténylegesen támadni.

Válaszok:
Box Hill | 2016. július 9. 14:16

Már az első világháborúra nyilvánvaló volt, hogy a tömeghadseregeket, ha egyszer mozgósították, fel kell használni.
Ezért a mozgósítás nem játék. Pláne nem egy olyan társadalomban, mint a kommunista, amely az extenzív munkaerő felhasználásra esküszik (minél többen dolgoznak, annál több a termék).
De a technikával is ugyanez a helyzet. A legesztelenebb dolog a megépült páncélosokat tétlenségre kárhoztatni és megvárni az elévülésüket.

Válaszok:
Csomorkany | 2016. július 10. 13:10

Ehhez képest a Szovjetunió fönnállása egész idején milliókat tartott fegyverben, 3 év volt a kötelező sorkatonaság (hogy ma mennyi, azt nem tudom).

Reagálhatnál valamit arra a szempontomra, hogy néhány hónappal vagyunk túl a Finnország elleni háborún, és a Vörös Hadsereg finoman szólva leszerepelt. De tuti, hogy Sztálin ezek után megtámadta volna a kontinens egészét ellenőrző nagyhatalmat. Persze.

Válaszok:
Box Hill | 2016. július 16. 17:40

Leszereplés?
Korea: Október 19-én Mao bevetette kínai ágyútöltelékeit hullám hullám után.
Amikor a front stabilizálódott a 38 szélességi vonalon, a koreaiak békéért könyörögtek, de Sztálin megtiltotta nekik: az emberanyagháború megfelelt neki.
Később magyarázta is Csu En-lai-nak, egy olyan megfogalmazással, ami illusztrálja egész szörnyű életfilozófiáját, hogy az Észak-koreaiak nyugodtan harcolhatnak tovább a végtelenségig, ugyanis ’nem vesztenek vele többet csak az embereiket’.
(Simon Sebag Montefiore: Stalin, the Court of the Red Tsar, Phoenix, 2003, 623.old.)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés