A numerus clausust nem tartom jogfosztó törvénynek

2016. június 24. 21:47

Szakály Sándor
Budapest Beacon
Nem osztom azt az álláspontot, miszerint a numerus clausustól egyenes út vezetett Auschwitzig, és nem tekintem a nulladik zsidótörvénynek. Interjú.

BB: A numerus clausust jogfosztó törvénynek tartja?

Sz. S.: Nem.

BB: Miért nem?

Sz. S.: Mert azt mondta ki, hogy a törvényben felsorolt felsőoktatási intézményekbe »nemzethűség s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók« kerüljenek felvételre. Az 1920. évi XXV. törvénycikk szöveg úgy szólt, hogy »a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajok és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát«.

BB: Ténykérdés, hogy a törvényben nem volt benne a »zsidó« szó, de kimondatlanul ez nem volt egy nulladik zsidótörvény?

Sz. S.: Ez egy vitakérdés, szerintem nem. Bizonyára lenne, aki erre leantiszemitázna engem és azt mondaná, hogy de, az volt a nulladik – vagy, ha jobban tetszik, az első – zsidótörvény. Nemcsak, hogy a törvényben nem szerepelt a »zsidó« szó, de ekkor még nem is definiálta törvény a »zsidót« mint olyat – a jogszabályok alkalmazásakor nyilván az izraelita hitfelekezethez tartozó személyekről eshetett szó. A numerus clausus bevezetése utáni években a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen az orvossá avatottak közel hatvan százaléka az izraelita hitfelekezethez tartozott.

BB: Vagyis a törvényt hézagosan hajtották végre – de ettől még a törvény létezett.

Sz. S.: A törvény az összlakossághoz mért arányt vette alapul. Ne felejtse el, hogy közvetlenül Trianon után voltunk. Az elcsatolt területekről rengeteg középosztálybeli magyar menekült Magyarországra. A numerus clausus az ő helyzetükön kívánt segíteni. Nem osztom azt az álláspontot, miszerint a numerus clausustól egyenes út vezetett Auschwitzig, és nem tekintem a nulladik zsidótörvénynek. A hatvanas-hetvenes években is szempont volt a felsőoktatásban az oda felvételiző diákok szüleinek, ha nem is nemzetiségi vagy vallási, de társadalmi helyzete.

BB: Mint mondta, nem tekinti a numerus clausust nulladik zsidótörvénynek. Az adott, 1920-as helyzetben jó, de legalább vállalható törvénynek gondolja?

Sz. S.: A kérdés az, hogy az adott időszakban az vállalhatónak tűnt-e vagy sem. Utólag lehet mondani, hogy nem volt szerencsés, mert a polgári jogegyenlőség elvét csorbította, más meg mondhatja erre, hogy pozitív megkülönböztetést alkalmazott olyan fiatalok javára, akik a felsőoktatásba való bejutáskor korábban lépéshátrányban voltak.

BB: De mi az ön személyes véleménye?

Sz. S.: Az, hogy a numerus clausus egy jogkorlátozó törvény volt, miközben másoknak nagyobb lehetőséget biztosított.

BB: Tehát egyfelől-másfelől?

Sz. S.: Igen. Egyfelől-másfelől.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 205 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A numerus clausus következményeiről szólván, Csonka-Magyarország zsidó lakosságának aránya 5.9% volt 1920-ban, ezzel szemben a zsidó hallgatók százaléka az 1923/24-es tanévben az orvosi karokon a következő:
Budapesten: 4.3%
Szegeden: 17.2%
Debrecenben: 12.4%
Pécsett: 59.0%

Az összes egyetemi hallgatók arányszámát tekintve az 1920/21-1924/25 tanévekre: 12.7%
Forrás: N. Szegvári Katalin: Numerus clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon, Akadémia kiadó, 1988, 138-139.old.

Szakály Sándor kiváló-felkészült történész , s szuverén értelmezéseivel gyakran szálka azok szemében , akik a maguk sablonjait , s ideológiai előfeltevéseit kérnék számon rajta .

Ma egy dislexiás +40 pontot kap, mint hátrányos
helyzetű. Ez jóval több, mint a középfokú
nyelvvizsgáért járó pontszám (+28).
Ez is egy numerus clausus.

Egy törvény vállalhatóságát mindig az adott
történelmi környezetben kell vizsgálni. Ma arról
vitatkozni, hogy Szt. István törvényei
helytállóak-e egy teljesen értelmetlen dolog.
Akkor kegyetlennek (sőt bizonyos értelemben
"alkotmányellenesnek") tűntek, ma történelmi
tettként tartjuk számon.

Amit ide leírtál az színtiszta nácizmus.

Eljöhet az az idő, amikor a téeszesítés megítélése
más lesz, mint per pillanat. El tudom képzelni,
hogy a vasfüggönyre 200 év múlva úgy fognak
tekinteni, mint arra az intézményre, amely
iszlámmentesen tartotta Kelet-Európát.

Nem oly rég még volt halálbüntetés. Akkoriban
teljes egyetértés volt abban, hogy Soós Lajost
ki kell e végezni, vagy sem. Ma ez a kérdés fel
sem merül. Változik a világ.

Egy héten 3x (-::

Konkrétan ezzel érvel Szakály is. A numerus clausus-törvény és a komcsi korszak szelekciós mechanizmusai jól összevethetőek, és ha a komcsikat nem vádoljuk holokauszt előkészítésével, akkor Horthyt miért vádolnánk ezzel?

Szerintem mondjuk szűk látókörű érvelés. A komcsikat is, a nácikat is tömeggyilkossággal vádoljuk, és emellett mindenféle más jogkorlátozásokkal is, melyek közül az egyik legenyhébb, de még mindig emberek életének megtörésére alkalmas intézkedés a felsőoktatásból való kizárás.

A lényeg, hogy a komcsi, és a náci gondolkodás és gyakorlat nagyjából minden ponton párhuzamba állítható.

"Jogfosztó"-nak, azaz Szakály saját szavával "jogkorlátozónak" éppen nevezi. Abban a párhuzamban van is igazsága, hogy a törvényalkotók szándéka szintjén nem a zsidótörvényekkel, hanem Kádár hasonló felsőoktatási korlátozásaival lehet párhuzamba állítani.

Csakhát a törvényalkotók szándéka nem minden. Adva van egy országos antiszemita hecckampány, és ennek a törvényi oldala a numerus clausus.

1. OK, melléfogtam. Mondjuk továbbra sem látom a "jogfosztó" és a "jogkorlátozó" szavak érdemi különbségét, de Szakály biztos látja, ha egyszer szembeállította a kettőt...

2. Pont azt mondtam, hogy a törvényalkotók szándékát nem lehet elvonatkoztatni a huszas évek általánosan antiszemita közhangulatától. Lehet, hogy a törvényben nem írták le a "zsidó" szót, mert még működtek a korábbi liberális kor reflexei, de aligha lehetett bárkinek is kételye abban, hogy a törvény nem a reformátusokat akarja korlátozni a felsőoktatásban.

3. Abban a párhuzamban azért teljesen igaza van Szakálynak, hogy az n.c. törvény teljesen összevethető azzal, ami a szociban folyt a magyar felsőoktatásban, és utóbbiról szemérmes hallgatás vagyon, miközben az n.c. megkapta a "nulladik zsidótörvény" megtisztelő címet.

Szakály tévedése annyi, hogy a párhuzam nem az n.c-t menti föl, hanem a Kádár-rezsimet minősíti. A "kis XX. sz." Magyarországon a folyamatos jogtalanságokról szólt, és időről-időre a tömeggyilkosságokról. Ja, meg két világháborúról úgy mellesleg. Nem egy sikersztori.

Azérazérazér, ha te a szociban arisztokrata-gyerek voltál, nagyjából semmi esélyed nem volt bejutni a felsőoktatásba, vagy legföljebb komoly önszembeköpések után: templomjárás nuku, ellenben pitizni a pártbizottságban ülő prolik előtt, hogy hátha kell még egy Károlyi Mihály. Ja, és külföldre akkor juthattál el, ha sikerült átmásznod az aknazáron, és vissza már nem akartál jönni.

Ha ezzel összeveted az n.c.-t, végülis felvételi arányszámokat határozott meg, tehát nem személyesen Kohn Samunak mondták, hogy nem mehet egyetemre.

Szóval ha a dolgot magát nézzük, és nem 1944-et, akkor a szoci korlátozások igazából súlyosabbak voltak.

Az pedig csak egy történelmi véletlen, hogy nálunk a szoci rezsim nem vezetett olyan tömeggyilkossághoz, mint mondjuk a bácskai vérengzés az 1944-es magyar országterületen. Áldozatok számát tekintve az volt a legrosszabb komcsi rémtett nálunk, de már 1946-ban kipipáltuk, így a Kádár-féle oktatáspolitikát nem lehet vele kapcsolatba hozni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés