A numerus clausust nem tartom jogfosztó törvénynek

2016. június 24. 21:47

Szakály Sándor
Budapest Beacon
Nem osztom azt az álláspontot, miszerint a numerus clausustól egyenes út vezetett Auschwitzig, és nem tekintem a nulladik zsidótörvénynek. Interjú.

BB: A numerus clausust jogfosztó törvénynek tartja?

Sz. S.: Nem.

BB: Miért nem?

Sz. S.: Mert azt mondta ki, hogy a törvényben felsorolt felsőoktatási intézményekbe »nemzethűség s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók« kerüljenek felvételre. Az 1920. évi XXV. törvénycikk szöveg úgy szólt, hogy »a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajok és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát«.

BB: Ténykérdés, hogy a törvényben nem volt benne a »zsidó« szó, de kimondatlanul ez nem volt egy nulladik zsidótörvény?

Sz. S.: Ez egy vitakérdés, szerintem nem. Bizonyára lenne, aki erre leantiszemitázna engem és azt mondaná, hogy de, az volt a nulladik – vagy, ha jobban tetszik, az első – zsidótörvény. Nemcsak, hogy a törvényben nem szerepelt a »zsidó« szó, de ekkor még nem is definiálta törvény a »zsidót« mint olyat – a jogszabályok alkalmazásakor nyilván az izraelita hitfelekezethez tartozó személyekről eshetett szó. A numerus clausus bevezetése utáni években a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen az orvossá avatottak közel hatvan százaléka az izraelita hitfelekezethez tartozott.

BB: Vagyis a törvényt hézagosan hajtották végre – de ettől még a törvény létezett.

Sz. S.: A törvény az összlakossághoz mért arányt vette alapul. Ne felejtse el, hogy közvetlenül Trianon után voltunk. Az elcsatolt területekről rengeteg középosztálybeli magyar menekült Magyarországra. A numerus clausus az ő helyzetükön kívánt segíteni. Nem osztom azt az álláspontot, miszerint a numerus clausustól egyenes út vezetett Auschwitzig, és nem tekintem a nulladik zsidótörvénynek. A hatvanas-hetvenes években is szempont volt a felsőoktatásban az oda felvételiző diákok szüleinek, ha nem is nemzetiségi vagy vallási, de társadalmi helyzete.

BB: Mint mondta, nem tekinti a numerus clausust nulladik zsidótörvénynek. Az adott, 1920-as helyzetben jó, de legalább vállalható törvénynek gondolja?

Sz. S.: A kérdés az, hogy az adott időszakban az vállalhatónak tűnt-e vagy sem. Utólag lehet mondani, hogy nem volt szerencsés, mert a polgári jogegyenlőség elvét csorbította, más meg mondhatja erre, hogy pozitív megkülönböztetést alkalmazott olyan fiatalok javára, akik a felsőoktatásba való bejutáskor korábban lépéshátrányban voltak.

BB: De mi az ön személyes véleménye?

Sz. S.: Az, hogy a numerus clausus egy jogkorlátozó törvény volt, miközben másoknak nagyobb lehetőséget biztosított.

BB: Tehát egyfelől-másfelől?

Sz. S.: Igen. Egyfelől-másfelől.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 259 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A numerus clausus következményeiről szólván, Csonka-Magyarország zsidó lakosságának aránya 5.9% volt 1920-ban, ezzel szemben a zsidó hallgatók százaléka az 1923/24-es tanévben az orvosi karokon a következő:
Budapesten: 4.3%
Szegeden: 17.2%
Debrecenben: 12.4%
Pécsett: 59.0%

Az összes egyetemi hallgatók arányszámát tekintve az 1920/21-1924/25 tanévekre: 12.7%
Forrás: N. Szegvári Katalin: Numerus clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon, Akadémia kiadó, 1988, 138-139.old.

Szakály Sándor kiváló-felkészült történész , s szuverén értelmezéseivel gyakran szálka azok szemében , akik a maguk sablonjait , s ideológiai előfeltevéseit kérnék számon rajta .

Ma egy dislexiás +40 pontot kap, mint hátrányos
helyzetű. Ez jóval több, mint a középfokú
nyelvvizsgáért járó pontszám (+28).
Ez is egy numerus clausus.

Egy törvény vállalhatóságát mindig az adott
történelmi környezetben kell vizsgálni. Ma arról
vitatkozni, hogy Szt. István törvényei
helytállóak-e egy teljesen értelmetlen dolog.
Akkor kegyetlennek (sőt bizonyos értelemben
"alkotmányellenesnek") tűntek, ma történelmi
tettként tartjuk számon.

Amit ide leírtál az színtiszta nácizmus.

Eljöhet az az idő, amikor a téeszesítés megítélése
más lesz, mint per pillanat. El tudom képzelni,
hogy a vasfüggönyre 200 év múlva úgy fognak
tekinteni, mint arra az intézményre, amely
iszlámmentesen tartotta Kelet-Európát.

Nem oly rég még volt halálbüntetés. Akkoriban
teljes egyetértés volt abban, hogy Soós Lajost
ki kell e végezni, vagy sem. Ma ez a kérdés fel
sem merül. Változik a világ.

Egy héten 3x (-::

Konkrétan ezzel érvel Szakály is. A numerus clausus-törvény és a komcsi korszak szelekciós mechanizmusai jól összevethetőek, és ha a komcsikat nem vádoljuk holokauszt előkészítésével, akkor Horthyt miért vádolnánk ezzel?

Szerintem mondjuk szűk látókörű érvelés. A komcsikat is, a nácikat is tömeggyilkossággal vádoljuk, és emellett mindenféle más jogkorlátozásokkal is, melyek közül az egyik legenyhébb, de még mindig emberek életének megtörésére alkalmas intézkedés a felsőoktatásból való kizárás.

A lényeg, hogy a komcsi, és a náci gondolkodás és gyakorlat nagyjából minden ponton párhuzamba állítható.

"Jogfosztó"-nak, azaz Szakály saját szavával "jogkorlátozónak" éppen nevezi. Abban a párhuzamban van is igazsága, hogy a törvényalkotók szándéka szintjén nem a zsidótörvényekkel, hanem Kádár hasonló felsőoktatási korlátozásaival lehet párhuzamba állítani.

Csakhát a törvényalkotók szándéka nem minden. Adva van egy országos antiszemita hecckampány, és ennek a törvényi oldala a numerus clausus.

1. OK, melléfogtam. Mondjuk továbbra sem látom a "jogfosztó" és a "jogkorlátozó" szavak érdemi különbségét, de Szakály biztos látja, ha egyszer szembeállította a kettőt...

2. Pont azt mondtam, hogy a törvényalkotók szándékát nem lehet elvonatkoztatni a huszas évek általánosan antiszemita közhangulatától. Lehet, hogy a törvényben nem írták le a "zsidó" szót, mert még működtek a korábbi liberális kor reflexei, de aligha lehetett bárkinek is kételye abban, hogy a törvény nem a reformátusokat akarja korlátozni a felsőoktatásban.

3. Abban a párhuzamban azért teljesen igaza van Szakálynak, hogy az n.c. törvény teljesen összevethető azzal, ami a szociban folyt a magyar felsőoktatásban, és utóbbiról szemérmes hallgatás vagyon, miközben az n.c. megkapta a "nulladik zsidótörvény" megtisztelő címet.

Szakály tévedése annyi, hogy a párhuzam nem az n.c-t menti föl, hanem a Kádár-rezsimet minősíti. A "kis XX. sz." Magyarországon a folyamatos jogtalanságokról szólt, és időről-időre a tömeggyilkosságokról. Ja, meg két világháborúról úgy mellesleg. Nem egy sikersztori.

Azérazérazér, ha te a szociban arisztokrata-gyerek voltál, nagyjából semmi esélyed nem volt bejutni a felsőoktatásba, vagy legföljebb komoly önszembeköpések után: templomjárás nuku, ellenben pitizni a pártbizottságban ülő prolik előtt, hogy hátha kell még egy Károlyi Mihály. Ja, és külföldre akkor juthattál el, ha sikerült átmásznod az aknazáron, és vissza már nem akartál jönni.

Ha ezzel összeveted az n.c.-t, végülis felvételi arányszámokat határozott meg, tehát nem személyesen Kohn Samunak mondták, hogy nem mehet egyetemre.

Szóval ha a dolgot magát nézzük, és nem 1944-et, akkor a szoci korlátozások igazából súlyosabbak voltak.

Az pedig csak egy történelmi véletlen, hogy nálunk a szoci rezsim nem vezetett olyan tömeggyilkossághoz, mint mondjuk a bácskai vérengzés az 1944-es magyar országterületen. Áldozatok számát tekintve az volt a legrosszabb komcsi rémtett nálunk, de már 1946-ban kipipáltuk, így a Kádár-féle oktatáspolitikát nem lehet vele kapcsolatba hozni.

Karsainak tényszerűen igaza van, csak megfeledkezik arról az apróságról, hogy Szálasi idejére tényleg leállt az auschwitzi halálgyár, mert túl közel járt a front. Ha pedig a tömeges halálgyártás nem megy, és az egyedi kivitelezésre kerül a hangsúly (Dunába lövetések, stb.) akkor a tömegek túlélési esélyei javulnak. De ezt nehéz volna Szálasi érdemeként bemutatni, ahogy pl. Ungváry Krisztián és Karsai is szereti tenni.

Az a baj, hogy valójában te bűvészkedsz szavakkal, konkrétan törvényszövegekkel. A numerus clausus másról szólt, mint a későbbi zsidótörvények, így nem vezethető le egyik a másikból. De a numerus clausust körülvevő társadalmi közhangulat, ami bőségesen dokumentált újságcikkekkel meg mindennel, szerves előzménye a zsidótörvényeknek.

Adva van egy talaj, nevezzük mondjuk magyar ugarnak, és abból hajtott ki egyik gizgaz is, a másik is.

A hivatkozott szerző az egyéb nemzetiségekkel nem foglalakozott.

Egyszerű XX. századi pozitív diszkriminációs intézkedés volt.

Azt se vizsgálta mennyien mentek külföldre tanulni azért, hogy egyetemet végezhessenek. Ebből is volt rengeteg.

Legalább a bibliai időkig is visszamehetünk. Miért pont csak Árpádig?

A kommunisták is pontosan "hely hiány"-ra hivatkoztak egy csomó ember esetében, akik azért egyetemista szintet elértek tanulmányilag.

Azért inkább ne vitatkozzunk azon, hogy a két világháború közötti korszak legfőbb társadalmi kérdése folyamatosan Trianon volt, Trianonért pedig a kor közvéleménye nagyjából folyamatosan a zsidókra hárította a felelősséget, és ebből következően igen sokan voltak, akik a konkrét megbüntetésüket is követelték. Lehet ezt tagadni, de minek?

Jómagam nem tartozom azok közé, akik az antiszemitizmust összekeverik az áteredő bűnnel, és az antiszemitának bélyegzettek esetében semmi pozitívumot nem tudnak fölismerni, a filoszemitának bélyegzettek meg angyalok teológiai magasságába emelkednek.

A Horthy-korszak összességében jó korszak a szememben, noha kétségtelenül beszennyezte egy jó adag antiszemitizmus a kezdetektől. Látni kell viszont, hogy milyen katasztrófából indultunk, és látni kell azt is, hogy a katasztrófa, ahová érkeztünk, nagyjából szükségszerű végkifejlete volt fölöttünk álló történelmi erők működésének.

Azért a Szovjetuniónak nem kellett volna hadat üzennünk...

Fogalmazzunk úgy, hogy "hallgat arról..." :-)

De mi bajod azzal, amit Szakály mond?
A rutin-gyalázkodásotokra már nincs vevő, nem veszitek észre?

Hogy mit mondtak négyszemközt, azt nem tudom (elképzeléseim vannak), de törvényesen legföljebb annyit mondhattak, hogy "idén nem jött össze, fölötte vagy az idei számnak".

Ellenben ha osztályidegen voltál, az a "ha meggebedsz se" esete, törvényileg - de legalábbis rendeletileg - alátámasztva.

Ja, és nincs oda-vissza kiút nyugat felé.

Válaszok:
Agnieszka | 2016. július 1. 8:49

Az azért talán különbség, hogy a mai faji kvóták megkönnyítik a belépést bizonyos faji csoportok tagjainak, míg az n.c. korlátozta.

Ettől még a mai faji kvótákért sem vagyok oda, és szimpatizálok azzal a svéd származású amerikai professzorral, aki szívbaj nélkül beixelte a jelentkezési lapon, hogy ő "afroamerikai". Amikor rákérdeztek, hogy "Uram, dehát Ön hófehér", közölte, hogy "az lehet, de afroamerikainak érzem magam."

Ja, ezért nem szeretem őket. De ahogy föntebb megbeszéltük, a törvényalkotó szándéka nem minden. Ha egy törvény kifejezetten korlátozni akar egy fajt, akkor a társadalom számára olyan üzenetet közvetít, hogy "ezek szabad vadászat alanyai". Ha egy törvény privilegizálni akar egy fajt, akkor ilyen másodlagos társadalmi üzenet nincs. Az n.c.-vel ez a társadalmi üzenet volt a bibi.

Kissé mintha túldimenzionálnád a felsőoktatási felvételi kedvezmény szerepét. A fölsorolt csoportok közül ez leginkább a cigányokat érinti, leginkább nekik fönntartott ösztöndíjak formájában, de nehogy azt mondd, hogy emiatt útálják manapság a cigányokat.

A különbség az, ami a numerus clausus és a numerus nullus között fönnáll, már ha latinul jobban megy :-)

Osztályidegenek számára nem volt "szám".

Válaszok:
Csomorkany | 2016. június 26. 7:18

Egészen pontosan az volt a rendszer, hogy a felvételizőnek beszélgetnie kellett az egyetemi kiszes főbunkóval, és a kiszes főbunkó dolga volt a királyok, hercegek grófok kiszűrése.

Egy ismerős tanárnőt nyugdíjaztunk nemrég, rendszeres templomlátogató mindmáig, az ő nagy sztorija az erkölcsileg megengedett hazugságra az volt, amikor a főbunkó a felvételin megkérdezte tőle, hogy "Ha Ön szocialista pedagógus volna, és azt látná egy faluban, hogy az osztályából szinte mindenki beiratkozik hittanra, mit tenne ezellen?" Mire a válasz: "Ha én szocialista pedagógus lennék..." És utána elmondta, hogy ebben az esetben mit tenne.
Fölvették, valamikor a hetvenes évek elején.

Fogalmam sincs, mikor felvételiztek, de a komcsik daliás ideje az ötvenes-és hatvanas években kicsit hosszabb volt, mint a numerus clausus 6-7 éve.

Erre mondják: csont nélküli, amit mond.
Grat.
A diszlájkoló pajtás pedig jól megcáfolta inden egyes betűdet...

Az Egyesült Államok nem nyíltan törvénykezve, hanem ravasz módon korlátozta a zsidók tanulási lehetőségeit.

"Bár az antiszemitizmus soha nem nyert az Egyesült Államokban olyan politikai képviseletet (mint egy törvényes numerus clausus), sem olyan tekintélyt, amelyet Európában elért, az amerikai egyetemi vezetők hasonló meoldást kerestek a 'zsidó probléma' megoldására: a felvételek százalékos korlátozását a háttérben megvalósítva."

Forrás: Marcia Graham Synnott: Anti-Semitism and American Universities: Did quotas follow the Jews? (Az antiszemitizmus és az amerikai egyetemek: követte a kvótarendszer a zsidókat?) in Jeffrey S. Gurock szerk.: Anti-Semitism in America, 2. kötet, 479.old.

Legyen. Nyilván nekik is volt valamilyen dumájuk a KISZ-bunkó számára, és/vagy az orvosi pálya kevésbé volt ideológiailag érzékeny, mint a tanárképzés.

Jó, hát ez szar ügy, Joseph Hirt remélhetőleg nem kapja meg a Becsületrendet, de mi az, amit te nekem mondani akarsz egy 93 éves, számomra ismeretlen ember esetével? Rajta kívül vannak még a világban maffiózók, gyilkosok, kábítószerkereskedők, prostituáltak és stricik, korrupt politikusok, meg hadd ne soroljam. Egy Joseph Hirt nevű pedig ezek szerint krónikus hazudozó volt. Nem szép tőle, de akkor mi van?

Amúgy a nyelvváltás, tehát a héber nyelv fölélesztése is jellemzően magyar eredetű ötlet, ahogy az íreknél a gael nyelv erőltetése. "Nyelvében él a nemzet" - mert ugye modern nemzet az nem a vallásában él...

A XIX. századi íreknek mi voltunk a bezzeg-ország, akik kivívtunk valamit a megszállók ellenében.

Hirten kívül még sok gazembert produkált mindenféle társadalom. Ha őt ilyen fontosnak tartod, pedig még börtönbe sem került, akkor nagyon magasra tetted a mércét a választott nép fiai előtt. Ennyire azért nem kellene csodálnod a zsidó népet. Még beleütközöl a valóságba, és összetörik a szíved.

Nem is sok cionista volt Magyarországon a II. vh-ig. De Herzlre, magára egyértelműen hatott a magyar nemzeti gondolat, és ennek a tükörképeként fogalmazta meg a cionizmust: saját ország, saját nyelv stb.

Ha engem kérdezel, nem is fog összejönni. Túl sok ott az arab. Talán ha Jeruzsálemet valamiféle demilitarizált, semleges területté lehetne alakítani, akkor esetleg. Ennél kevesebbel az arabok nem fogják beérni, ezzel talán.

Abba kéne hagyni Szakály ekézését, a tegnapi kormány info egyik fő témája is volt. Lázár véleményezte még mi kéne? Stande pityere bocsássák el Szakályt és soha nem kaphasson állami állást? A Kameniec Podolsk, mint idegenrendészeti probléma tragédiához vezető megoldási kísérlete is kivágta már a biztosítékot.

Értelmezési monopólium és egy történész tanulja meg, hol van a helye, a kánontól való véleményeltérés lehetetlen?

A Rákosi-Kádár korszak felsőoktatási részvételt nem engedélyező gyakorlata szerintem SOKKAL durvább volt, mint a numerus clausus, éppen az általános szegénység és a határok légmentes zártsága miatt. Szerintem részben azért is vagyunk ott ahol, mert annyi tehetséges, tisztességes, motivált fiatal ember egyszerűen NEM kellett. Ők azután többnyire olyan szegénységben is éltek, h. ha történetesen a határok átjárhatók lettek volna, amennyire a tény az, h. NEM voltak, semennyire, akkor sem tudtak volna, papgyerekként, politikai elítélt gyerekként, egyszerűen "rossz" családból jövőként kint tovább tanulni.

Klasszikus esete a más szemében a szálkát, sajátban a gerendát nem észre vevésnek.

Ettől függetlenül az állampolgárok közötti faji, vallási, szülők meg- és elítélése szerinti diszkrimináció a felsőoktatásba bekerülésnél, lehet bár indokolni, de attól még helytelen.

Az az igazság, h. fölmerül a régi kérdés, van-e egyáltalában joga egy akár nagy családra is emlékeztető nemzetnek, h. megválassza, kik lehetnek a csatlakozni kívánók közül a tagjai, vagy teljesen szabad a ki és bejárás? A jogok járnak, automatikusan, ha valaki vállalja a kötelezettségeket? Ez a kérdés is messzire vezet.

Nagy Magyarországon volt a zsidók lélekszáma 938 ezer, nem a csonkán.
Zsidók lélekszáma a történelmi Magyarország területén:

Mátyás korában 20.000
A török kor után 12.000
1785-ben 75.000
1805-ben 130.000
1825-ben 190.000
1842-ben 242.000
1869-ben 554.000
1880-ban 638.000
1890-ben 730.000
1900-ban 846.000
1910-ben 938.000
(Forrás: Zsidó Lexikon, Budapest, 1929, 553.old.)

Nem volt hadüzenet. A hadiállapot beálltának tudomásulvétele volt az elszenvedett légitámadások miatt.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában