Horthy-korszak: a mindennapi élet

2016. június 20. 13:19

Bödők Gergely
Bocskai Rádió
Amíg az arisztokrácia tagjai döntően katolikusok – kisebb részben reformátusok – voltak, az új bankigazgatók, gyárosok és más nagytőkések nem kis részben a zsidósághoz tartoztak, többen pedig gazdasági sikereiknek köszönhetően magas rangokhoz is jutottak.

„A társadalmi piramis csúcsán a nagybirtokosok, a történelmi arisztokrata-családok tagjai és a korszakban fokozatosan melléjük emelkedő új nagypolgárság helyezkedett el. A századelőn még mintegy kétezernyire becsülhető nagybirtokosok száma a harmincas évekre a harmadára – körülbelül 750 főre, az arisztokratáké pedig a felére – mintegy 350 főre – csappant. Ebben nagy szerepet játszott, hogy az elcsatolt területekről származó nagybirtokosok elveszítették több ezer holdra rúgó birtokaikat. Ezt követően a trianoni Magyarországon vásároltak, vagy béreltek földeket, esetleg különleges érdemeik és magas pressztízsük miatt – mint például Apponyi Albert gróf esetében – az állam vásárolt földbirtokot a számukra. Akik nem volt pénzük elvett földbirtokaik helyett Magyarországon újat vásárolni sokszor a középosztály tagjai közé süllyedtek. A nagy földbirtok-tulajdonosok és a történelmi arisztokrácia mellett néhány száz főre tehető azoknak a nagypolgároknak a száma, akik felemelkedésüket hatalmas vagyonuknak köszönhették. Amíg az arisztokrácia tagjai döntően katolikusok – kisebb részben reformátusok – voltak, az új bankigazgatók, gyárosok és más nagytőkések nem kis részben a zsidósághoz tartoztak, többen pedig gazdasági sikereiknek köszönhetően magas rangokhoz is jutottak. Előfordult, hogy a földbirtok és kastélyvásárlások mellett valamely történelmi családba való beházasodással igyekeztek az arisztokrácia irányából érkező ellenszenvet és fitymálást ellensúlyozni.

A felső tízezer életnívója jelentősen eltért az alacsonyabb társadalmi pozíciókban levőkétől. Az arisztokraták az évet általában kastélyaik között ingázva töltötték, amelyeket nagy park és uradalom vett körül, a falakon belül pedig nagyszámú személyzet gondoskodott a kényelemről. Az arisztokraták legfeljebb uradalmaikat igazgatták, de többnyire csak reprezentáltak, klasszikus pénzkereső munkát nem végeztek. Egy-egy család a hazai mecenatúrában komoly szerepet játszott, a kastélyokon belül pedig többnyire gazdag könyvtárak is voltak, amelyek megalapozták a tulajdonos klasszikus műveltségét. Budapesten kívül gyakran rendelkeztek palotával az ország más részein, de az osztrák fővárosban is. Az év különböző szakaszaiban »körbelátogatták« birtokaikat, és gyakran tartózkodtak külföldön is. Kedvelt helyszínnek számított a francia és az olasz riviéra, vagy az országhoz közel az Adria partvidéke. Különösen Abbázia számított felkapott helynek. A századfordulón a balatoni nyaralás az arisztokrácia körében kevésbé volt elterjedt. A »magyar tenger« csak az igazi tengeri kijárat elvesztését követően értékelődött fel. 1923 nyarán Bethlen István miniszterelnök, Gödöllőn, Horthy Miklós kormányzónál vendégeskedett. (...)

A magyar társadalom jelentős része – több mint 60%-a – a parasztsághoz tartozott. Ugyanakkor az alapján, hogy kinek volt, és ha igen, akkor mennyi földje, további éles különbségek voltak. A gazdagparasztok szinte már a polgárok életszínvonalán éltek, földjeikből tisztes jövedelmük volt, megtehették, hogy gyermekeiket iskoláztassák. A szegényparasztok sárból tapasztott – az utcára többnyire merőleges – vályogházakban laktak, amelyeknek kicsi ablakai voltak, zsúpfedelét pedig csak lassan szorította ki a cseréptető. A házakban többnyire egy szobában aludtak, ezen kívül volt a központi helységnek számító konyha és még egy »tisztaszoba«. Fürdőszoba nem volt, az udvaron lévő kútból húzott vízben mosakodtak. A falusi házak berendezéséhez faragott bútorok, petróleumlémpa, ruhatárolásra szolgáló láda, asztal és székek tartoztak, néha pedig tükör is volt a falon. A paraszti élet munkarendjét az évszakok határozták meg. Kora tavasztól őszig a mezőn dolgoztak, télen pedig a házkörüli munkákat látták el. A szórakozási lehetőséget a – leginkább a férfiaknak fenntartott – kocsma, vagy egy-egy lakodalom, bál szolgáltatta, de volt, hogy hetente mozielőadást is levetítettek.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 44 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha nincs a több százezres magyarországi zsidóság, Horthy sokkal korábban - még időben - kilép a németek mellől, kikényszeríti a partraszállást az Adrián, vagy az olaszországi előnyomulást használja fel Magyarország nyugatra orientálásában.
Nincs szovjet megszállás, az ismert formában semmiképp.
A háború utáni tárgyalásokon erős hivatkozási alapon pozicionálta volna a magyarságot.
De itt volt, és gyakorlatilag testvéri védelmet - a körülményekhez képest feltétlenül - kaptak és teljes jogúan.
Kérdés:
1. Hol voltak a háború végén a megmentettek a béketárgyalásokon, akik kiállhattak volna a magyarok mellett?
2. A 44. 3. 19-i német megszállást feltételezések szerint nyugati titkosszolgálatok provokálták ki Hitlertől, mivel a Teherán és Jalta (titokban) Magyarországot is szovjet érdekkörbe utalta. Kellemetlen lett volna az atlanti "demokráciák" számára, ha emiatt a magyar affér miatt bonyodalmak támadnak Sztálinnal. Ezért sem tehették meg, hogy segítsék Horthyt a magyar zsidóság helyzetének megoldásában.
Ez egyúttal Magyarország "tisztára mosását" is jelentette volna, felborítva az előbbi megállapodásokban foglaltakat.
Az, hogy több százezer volt a kimentettek száma, maga a csoda.
Az, hogy Magyarországgal ezekért is, megint elbántak: egyáltalán nem csoda.
Az, hogy azóta is e megmentettek - tisztelet a kivételnek - a legnagyobb elégedetlenkedők, sőt gyalázkodók Magyarországgal, Horthyval, Hómannal stb. szemben: ismerve őket, abszolút nem meglepő.
Jászi, Kun, Károlyi stb. óta ez nem újdonság.
De hozzászokni, megszokni ezt nem fogjuk.
Hajrá, magyarok!

Református, de mindegy. A vári evangélikus templomba jártak, ha jól tudom. Az evangélikus és református egyház kapcsolata sokkal szorosabb volt, mint ma, szervezetileg is.

Kis empátia kevés, elégtelen, annak megértéséhez:
mit érezhetett az a zsidó magyar, vagy magyar zsidó, aki hűségesen állt a magyar állam mellett, és végül elhurcolták, tönkretették, hozzátartozóit megölték.
A probléma ott van, hogy ha mindezekért a magyarokat okolja.
A bűnösök mindezekért: az a Nyugat, benne az elvakult cionistákkal, akik sorsukra hagyták a kelet-közép-európai zsidóságot, miután 1920-ban, a párizsi "béketárgyalás" eredményeképpen felborították az asztalt, kirúgták a széket az emberek alól.
Süketnek tették magukat, pedig mindent nagyon jól tudtak, mindent alaposan átgondoltak.
Főként azt, hogy lehetetlen a létrehozandó Izraelt 10-15 millió kelet-közép-európai zsidó emberrel betelepíteni.
Ezért hát:... jobb, ha nagy részük így vagy úgy: meghalnak?
A legnagyobb nyereséget ezzel a megoldással érték el.
És ez érvényes ma is.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2016. június 20. 17:20

Hatalmas hiba volt a Lajtán inneni népeknek, országoknak a nyugat bármiféle háborújába, konfliktusába résztvevőként beszállni.
Mert a tények tükrében ez eldöntött sok mindent.
És az ártatlanok szenvedtek legnagyobb mértékben, szokás szerint.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában